abban az autóban, amelybe Matolcsy az év elején beleült, hiszen miközben a gazdasági miniszter új korszak kezdetéről beszél, addig más kormánytagok a fél-régmúltat idézik nyilatkozataikkal. Élükön Gógl Árpád egészségügyi miniszterrel, aki a gyógyszergyártókkal és -forgalmazókkal folytatott első eszmecsere után végső megoldásként a hatósági ár bevezetését sem tartotta kizártnak. A két miniszter nyilatkozatai közötti diszkrepancia már csak azért is zavaró, mert mindkét tárcavezetőnek azonos cél lebeg a szeme előtt. A stabilitás, amelyhez elengedhetetlen az infláció féken tartása. Csakhogy, míg Matolcsy piackonform megoldásokat szorgalmaz és a párbeszéd fontosságát hangsúlyozza, addig az orvosminiszter azt hiszi, hogy tárgyalópartnerei ugyanúgy szó nélkül lenyelik a keserű pirulát, mint azt egykoron a betegei tették.
Kétségtelen tény, hogy a társadalombiztosítás költségvetése csak a privatizációs bevételekkel volt tartható a múlt évben, s az is, hogy az idén már nem áll rendelkezésre akkora eladható érték, mint tavaly. A gyógyszerkasszát is állandóan túllépik – szükség van tehát a beavatkozásra. Teljes mértékben indokolt volt Gógl tavalyi keménysége, amikor keresztülverte, hogy a tb a hatóanyagot támogassa, ne pedig a terméket. Ismertek persze azok a szakmai vélemények, miszerint a páciensek másként reagálnak az azonos hatóanyagú, ámde különböző márkanevű gyógyszerekre, ráadásul a mellékhatások sem ugyanolyanok. Mégis elfogadható, sőt támogatandó az a szemlélet, hogy a masszívan veszteségesen működő tb csakis a legolcsóbb megoldást támogassa.
Most azonban másról van szó; a jelenlegi vitában az egészségügyi kormányzat azt szeretné elérni, hogy a gyártók figyelmen kívül hagyják üzemgazdasági szempontjaikat, s csak a kormány antiinflációs politikáját tartsák szem előtt. Ez nem a gyógyszercégek dolga. Nem tudni, reálisak-e a gyártók elképzelései a gyógyszerárakról, de ezt, mint minden más esetben, a piacnak kell eldöntenie, nem pedig hatósági árakkal a kormánynak.
Az persze megint más kérdés, hogy az egészségügyben, ahol a kezdő orvos kevesebbet kap, mint a kezdő mozdonyvezető, komoly tere van a megvesztegetéseknek, s ezt habozás nélkül kihasználják a gyógyszergyártók. A kisebb ajándékoktól a nemzetközi konferenciákra való utaztatásokon át egészen a milliós értékű természetbeni juttatásokig mindent bevetnek, hogy az ő termékeiket rendeljék meg a főorvosok, írják fel a háziorvosok.
Az egészségügyi reform szükségességét senki nem kérdőjelezi meg. De ahhoz nem jó hátramenetbe kapcsolni. –
