Igencsak mozgalmasra sikeredett a tavalyi év vége Romániában. Radu Vasile miniszterelnök puccsszerű – ám nem minden nehézség nélküli – leváltása feltehetően egy előzetesen elkészített forgatókönyv szerint zajlott. Sokan a kormányfőt tették ugyanis felelőssé a kormánypártok, s személy szerint Emil Constantinescu államfő rohamos népszerűségvesztéséért, egy esztendővel a 2000-ben esedékes parlamenti és elnökválasztás előtt. (Amennyiben most tartanának ilyen választásokat, akkor a közvélemény-kutatások szerint az előbbit az ellenzéki PDSR, az utóbbit pedig Ion Iliescu korábbi államelnök vagy Theodor Melescanu volt külügyminiszter nyerné.) A decemberi helsinki uniós csúcson ugyan Romániát is meghívták a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, ám a vezető kormányerőnek számító Parasztpártban rengeteg ellenlábassal rendelkező kormányfőn ez már nem segített.
Az új miniszterelnök Mugur Isarescu, a jegybank addigi főkormányzója lett, aki 1990 óta irányította az ország monetáris politikáját. A román gazdaság szürke eminenciásaként túlélt minden választást és kormányváltást, szakmai hozzáértéséhez kétség sem fér. Politikailag függetlennek számít, bár sokan a Petre Roman vezette Demokrata Párt emberének tartják.
Az új kormány legfontosabb feladata a katasztrofális gazdasági helyzet javítása lesz. A román gazdaságénál rosszabb mutatókat tavaly csak Jugoszlávia és Moldova produkált ugyanis a vizsgált országok közül. A koszovói válság a román exportot is visszavetette, az ipari termelés pedig az 1998-as 17 százalékos zuhanás után tavaly is több mint 9 százalékkal csökkent. Az amúgy meglehetősen vontatottan haladó ipari szerkezetváltás következtében a munkanélküliség eközben 13 százalék fölé emelkedett.
Románia 1999 elején kis híján fizetésképtelenné vált, amit végül a Nemzetközi Valutaalap segítségével sikerült elkerülni. Azóta émi előrehaladás mutatkozott a pénzügyi szektor konszolidálásában: bankokat privatizáltak és olvasztottak egybe, a bankfelügyelet szerepét is ellátó jegybank pedig több pénzintézet ellen is csődeljárást kezdeményezett.
A múlt év első tíz hónapjában csupán 162 millió dollárnyi külföldi tőke áramlott az országba. (Az év üzlete a Dacia értékesítése volt a Renault-nak, némiképp vitatott adó- és vámkedvezmények alkalmazása mellett.) A magyar tőke is lassan csordogált 1999-ben Romániába, a kétoldalú kereskedelemben viszont – a román mezőgazdaságot védeni hívatott protekcionista intézkedések ellenére – még mindig jelentős magyar többlet mutatkozik.
Nem valószínű, hogy a megkezdett reformfolyamatok ellenlábasának számító, Iliescu vezette PDSR hatalomra kerülésével fenyegető választások előtt meglódulna a külföldi tőke az ország irányába. A gazdasági túléléshez így mindenekelőtt a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való együttműködésre lesz szükség, amit az új kormányfő személye nyilván megkönnyíthet. –
