Egybehangzó prognózisok szerint az idei évben alapvetően javul a lengyel gazdaság helyzete. A GDP tavalyi 3,5 százalékos emelkedése után 2000-ben 5 százalék feletti növekedés várható. Ezzel az értékkel Lengyelország valamennyi régiós reformországot maga mögé utasít. A fő külkereskedelmi partnereknél – különösen Németországban – várhatóan javuló konjunktúra jótékonyan befolyásolja a lengyel export feltételeit, amely 12 százalékkal emelkedhet az idén. Ezzel párhuzamosan azonban nőnek az importkiadások is, mégpedig mintegy 8 százalékkal. Így a tavalyi, 14 milliárd dolláros kereskedelmi deficit valószínűleg az idén sem csökken.
A folyó fizetési mérleg egyenlegét az 1999-ben és 2000-ben várhatóan egyaránt 8 milliárd dollár körüli működőtőke-beáramlás javítja. A 2000. évi költségvetés 7,2 százalékos inflációval számol, egyes szakértők szerint azonban az árak akár 8,0-8,5 százalékkal is emelkedhetnek az autóra, cigarettára és alkoholra kivetett többletadók miatt. A költségvetési deficit a kormányzati tervek szerint mintegy 650 millió dollárral emelkedik, vagyis majdnem annyival, amennyivel az egyre súlyosabb pénzügyi helyzetben lévő tb-alapnak szánt támogatás mértéke nő. A hiányt feltehetően privatizációs bevételekből szándékoznak pótolni, azokból pedig bőven jut mostanában Lengyelországnak.
A magánosítás szempontjából már a tavalyi év is kiemelkedőnek számított, hiszen a bevételek elérték a 3,1 milliárd dollárt. Olyan régóta várt ügyleteket ütöttek nyélbe, mint a piacvezető bank, a Pekao, a PZU biztosító, a LOT légitársaság és a TPSA telekommunikációs cég állami részesedésének részleges eladása. Az idén még ambiciózusabbak a kormány tervei, hiszen több mint 4 milliárd dollárnyi privatizációs bevételt irányzott elő, aminek jó része az energiaszektor és az állami tulajdonú szeszipari vállalatok eladásából származhat.
Ami visszafogja a regionális összevetésben még így is kimagasló gazdasági növekedést: továbbra is állami túlsúly érvényesül a gazdasági élet több területén. Ezek közé tartozik a szénbányászat, amely 1999-ben 800 millió dollárnyi veszteséget termelt. Az 1998-2002-es időszakra szóló kormányprogramban 65 bánya bezárása, s további 9 karcsúsítása szerepel. A bányabezárások és a kitermelés, illetve a foglalkoztatás csökkentése azonban egyelőre várat magára, ami a komoly társadalmi ellenállással magyarázható.
A jelenlegi 11 százalékos ráta nem látszik csökkenni. Ráadásul 2000 januárjától a munkanélküliség kezelése az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, amelyek viszont – tekintettel arra, hogy a munkanélküliek után költségvetési pénzekhez jutnak – nem feltétlenül érdekeltek a foglalkoztatottság növelésében.
A múlt év során bevezetett, nem mindig megfelelően előkészített egészségügyi, oktatási és tb-reformok jelentős elégedetlenséget váltottak ki, aminek nagy szerepe volt a Jerzy Buzek vezette konzervatív-liberális koalíció népszerűségvesztésében. Ehhez járult még a Leszek Balcerowicz pénzügyminiszter nevével fémjelzett, ám Aleksander Kwasniewski államelnök által megvétózott jövedelemadó-reform körüli vitáknak a kormányoldalra nézve ugyancsak negatív visszhangja.
A jól szervezett baloldali ellenzéki párt, az államfőt is adó SLD 42 százalékra növelte támogatottságát, miközben a nagyobbik kormánypárt, a Szolidaritás Választási Akció (AWS) 18 százalékkal kénytelen beérni. A kormánykoalíció kisebbik pártja, a Szabadság Unió (UW) 11 százalékon áll.
A kormányprogramban szereplő reformok sürgetője, az UW-t vezető Balcerowicz gyakran kerül konfliktusba a reformok iránt kevésbé elkötelezett AWS képviselőivel is. A koalíción belüli nehézségek ellenére Jerzy Buzek az első lengyel miniszterelnök 1989 óta, aki több mint két évet tölthetett el hivatalában.
Az idén ősszel megtartandó közvetlen elnökválasztáson viszont szerény esélyük van a kormánypártoknak, mivel az elmúlt években magát “pártok feletti erővé” formáló Kwasniewski elnök jelenleg 70 százalékos támogatottságot élvez. (Fő ellenfele az AWS élén álló Marian Krzaklewski lehet.)
Az utóbbi években egyre intenzívebbé váló magyar-lengyel kapcsolatok a stratégiai célok azonosságán alapulnak. A két ország érdekei túlnyomórészt nem ellentétesek egymással, az agrárexport liberalizálásának problémáját viszont továbbra sem sikerült megoldani. –
