Gazdaság

MOBILTÁVKÖZLÉS – Hajsza a piacért

A múlt évben beérett a liberalizáció gyümölcse: hódítottak a fúziók és a felvásárlások. A távközlésre különösen igaz ez, a szakemberek szerint Európában mindössze 4-5 távközlési vállalat maradhat.

Európa néhány országában több élő mobilitelefon-vonal van, mint vezetékes. Így nagyon is érthető, hogy a távközlés ezen ágának térhódítását minden vállalat komolyan veszi. Szakértők szerint a jelenleg is világszerte zajló távközlési cégfúziók is elsősorban a mobilpiaci részesedésért folynak. Az 1999-es esztendő főszereplői ebben az ágazatban a Deutsche Telekom (DT), a British Telecom (BT), a Mannesmann és a Vodafone AirTouch voltak (lásd a táblázatot). Utóbbiak párharca még nem ért véget: a Vodafone újabb és újabb felvásárlási ajánlattal bombázza a német céget. Miközben a Mannesmann irányító testületei egyelőre elutasítják a Vodafone AirTouch ajánlatát, a német cégnek több kérője is akadt. A BT és az amerikai Bell Atlantic barátságos egyesülést javasolt, de az óceánon túlról érdeklődött az SBC és az MCI Worldcom is.

Az Európa-bajnok 1999-ben a BT volt, amely tavaly – a felvásárlásokat tekintve – mennyiségi rekordot döntött az európai piacon. A szigetországiak számára is a mobilszolgáltatás számított kiemelt célpontnak. Erőteljesen nyitott a japán, a dél-koreai, a malajziai, a hongkongi, a szingapúri, az indiai és az új-zélandi piacok felé is, és BT 33 százalékos részesedést vásárolt az olasz Inet internet-szolgáltatóban és 60 százalékot a Cellnet mobilszolgáltatóban. A France Télécom (FT) tavaly nem vásárolt be feltűnően nagy értékben, viszont a régi barátot sem kímélve (a DT és a Sprint az FT-vel közös vállalatot alkotott), megvásárolta a német E-plus mobilszolgáltató 77 százalékát, amely a DT mobilszolgáltatójának közvetlen konkurense.

RÉGIÓS MOZGÁSOK. Az amerikai MediaOne – az AT&T-vel tervezett fúziója miatt – megválik kelet-európai mobilrészesedéseitől, amelyekért a DT máris jelentkezett és 3,6 milliárd márkát (2 milliárd dollárt) kínált. Így a DT 49-49 százalékos részesedést kap a Westel 900, illetve a Westel 450 mobilcégekben, újabb 22,5 százalékot szerez a legnagyobb közép- és kelet-európai mobilszolgáltatóban, a lengyel Polska Telefonia Cyfrowában (PTC), illetve ellenőrző többséghez jut a kilenc orosz regionális mobilszolgáltatót összefogó Russian Telecommunications Development Corp.-ban (RTDC) is.

A hazai távközlési piacon zajló fúziós csatározásokról ma még kevesebb szó esik, az érintettek egyelőre nem szívesen beszélnek e témáról, noha kisebb jelentőségű akciókra már sor került. Az első komolyabb lépést a francia Vivendi hajtotta végre: leányvállalata előbb megvásárolta a legkisebb hazai szolgáltatót – a Jásztelt -, majd átvette az addig is francia érdekeltségű UTI-t. A következő lépés a UPC Magyarországhoz kapcsolódott, ez a cég vásárolta fel a Monor Telefon Társaságot.

Ám ezen Európából szabad szemmel nem látható összeolvadások nem okoztak a hazai piacon sem komoly változást az erőviszonyokban, sokkal inkább azonban a DT bevásárlása a Westel-társaságokban. A hazai mobilpiac többi szereplőjének attól fáj a feje, hogy a vezetékes piacon nagyon erős Matáv esetleges 100 százalékos tulajdonosa lesz a két Westel-szolgáltatóban, a Matáv ugyanis a DT-től, vagyis egyik tulajdonosától a közelmúltban opciót kapott a németek ölébe hullott részvénycsomagra. Ez már komolyabb fúziós hullámot idézhet elő.

Björn Flakstad, a Pannon GSM vezérigazgatója úgy látja, amennyiben a Matáv a jövőben a csoport önálló cégeinek összevonása mellett dönt, s egy integrált nagyvállalatot hoz létre, akkor a Pannonnál is ki kell valamit találni. Elképzelhető, hogy stratégiai szövetségre kell lépnie olyan céggel, amely vezetékes szolgáltatásra is képes. A Pannon esetleges stratégiai partnere a PanTel – a magyar piac első alternatív szolgáltatója – lehet. Már jelenleg is ez a cég nyújtja egyébként a Pannon internetes szolgáltatásához az infrastrukturális hátteret.

Hasonló szituáció léphet fel a magyar Vodafone-nál is. Közismert, hogy a cég a német RWE-vel közösen jelent meg a hazai piacon. Az RWE tulajdonosa az Elműnek, amelynek leányvállalata a Novacom. Ez utóbbi társaság szintén alternatív távközlési szolgáltatóvá kíván válni, amint megszűnik a Matáv monopóliuma. Nem kizárt tehát, hogy a későbbikben a Vodafone a Novacommal köt stratégiai partnerséget, s a csoportban szerepet kaphat még a Vodafone 20 százalékos tulajdonosa, az Antenna Hungária is. Bár úgy tudni, a műsorszóró nem zárkózna el attól, hogy esetleg a UPC Magyarországgal üzleteljen – igaz, egyelőre csak a műsorelosztás területén.

A közelmúltban Észak-Európában meghiúsult egy fúziós kísérlet. A svéd Telia a norvég Telenorral akart házasodni, ám az összeolvadást nem hagyta jóvá az ottani versenyhivatal, ami intő jel lehet a telefonmogulok számára. “A következő egy évben már nem csak a németek és angolok figyelhetik aggódva a távközlési vállalatok piacszerzését” – véli Björn Flakstad.

A közepes méretű (de a Matávnál még mindig jóval nagyobb) szolgáltatók közül számosnak van kérője, esetenként több is. Ilyen a finn Sonera, a holland KPN, a svájci SwissCom, vagy a spanyol Telefónica. Amennyiben a felvásárlások tovább folytatódnak, rövid időn belül gyakorlatilag mindössze 4-5 vállalat fogja kezében tartani Európa távközlési piacát. Nem kizárt persze az sem, hogy a koncentrációt követően ellenséges felvásárlásokra kerül majd sor az amerikai szolgáltatók részéről.

LÁNCREAKCIÓ. Az összeolvadások forgatókönyve már megvan, a láncreakció hamarosan elindulhat. Nemsokára a francia fogyasztók izgulhatnak az újabb felvásárlások miatt. Az angol és német nemzeti szolgáltatókat ugyanis elsősorban ez a piac érdekli, ahol még egyiknek sincs érdekeltsége. A francia nemzeti szolgáltatónak már csak Spanyolországban és Olaszországban maradtak esélyei, miután – bár licitált rá – nem sikerült megvásárolni az angol Orange-ot. Az olaszoknak fő célpontjául a volt jugoszláv tagköztársaságok szolgálnak, továbbá Görögország. Bár a Telecom Italia kacsingatott a spanyol piac felé is, ám a Telefónica a portugál nemzeti szolgáltatóval tervezett fúzióval van elfoglalva.

Björn Flakstad elmondta, személy szerint nem kedveli a fúziókat, bár azt például meg tudja érteni, hogy a felvásárlások során az anyavállalat gazdaságosabban tudja értékesíteni a mobiltelefonokat, hiszen a készülékekből világszerte hiány van. Ha egy nagy cég azt mondja: évente egymillió darab készüléket szeretne átvenni, kétségkívül olcsóbban kapja majd meg a gyártótól, mint az a vállalat, amelyik évenként csak 100 ezret rendel. A vezér- igazgató szerint más komoly gazdasági érveket nehéz találni a fúziók mellett, hiszen a mobiltávközlés országhoz kötött. A cégek nem tudják átlépni a határt, s más országban értékesíteni a terméket. Minden országban külön kell létrehozni egy önálló vállalatot, amelynek működési költségei vannak, s az első években a cég csak viszi a pénzt.

A piaci szakértők szerint is másra vezethető vissza a távközlési társaságok fúziója. Többek meggyőződése, hogy az egyesülésekbe, felvásárlásokba a piaci elemzők és a tőzsdei szakértők hajszolják bele a vállalatokat. Ez a kör ugyanis leginkább az újabb felvásárlásokban látja egy-egy távközlési társaság növekedési lehetőségét, márpedig a parketten csak annak a cégnek a részvénye igazán vonzó, amely növekedés előtt áll.

A távközlési hajsza szemmel láthatóan kedvez a felvásárlásra készülő távközlési vállalatok részvényárfolyamának, ám sokak szerint ezek az ügyletek a fogyasztók érdekeinek mellőzésével köttetnek. Björn Flakstad szerint egyelőre nyitott kérdés, hogy a piaci egyesülések kedveznek-e a fogyasztóknak. Reméli, ez is hamarosan kiderül.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik