Már 1995-ben elkezdődött „valami”: Pitti Zoltán, az APEH akkori elnöke próbálkozott „néminemű” egységesítéssel adó- és vámügyekben – konkrétan az e körbe eső tartozások behajtására, végrehajtására vonatkozóan -, tervei azonban még a pénzügyi tárca szakértői körében sem arattak osztatlan sikert. Felmerült az is: valamennyi meglévő szervezettől függetlenül alakuljon egy új intézmény, azzal a feladattal, hogy megkeresés alapján beszedjen minden köztartozást. Az elképzelések egyrészt sokak érdekét sértették, másrészt a gyakorlati megvalósítás is számtalan előre látható problémába ütközött volna. Arról nem is beszélve, hogy a szakértőkön kívül a politikusokat nem nagyon izgatta a feladat. Így a javaslat egy időre feledésbe merült, hogy azután 1997-ben újra felerősödjenek a köztartozások egységes kezelését szorgalmazó hangok. Akkor azonban már nem az adók és a vámok, hanem az adók és a járulékok együttese került terítékre. A sok sebből vérző tb ugyan igyekezett védeni saját pozícióit, ám az események már akkor elsodorták: az adózás rendjéről szóló törvény 1998. január elsejei hatállyal rögzítette, hogy a tb-szervek is adóhatóságként funkcionálnak. Ezen időponttól már az is egyértelművé vált, hogy járulékügyekben is ezen törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha a járulékokról szóló valamely törvény szabályozza az adott kérdést. Tehát valami már az előző kormány idején megkezdődött, az igazi áttörést azonban ezen a fronton az 1998 májusában hatalomra került új kabinet hozta meg. –
