Gazdaság

A CHAMPALIMAUD-ÜGY – Brüsszeli ráhatás

Kiemelkedik az Európai Unió versenyjogi esetei közül a néhány héttel ezelőtt lezárult spanyol-portugál bankviszály.

Dacolva a tőke szabad áramlásának írott és íratlan szabályaival, a portugál kormány az idén júniusban nem hagyta jóvá a legtőkeerősebb spanyol bank, a Banco Santader Central Hispano (BSCH) és a portugál Champalimaud pénzügyi csoport közötti kereszttulajdonlási ügyletet. Az eredeti megállapodás értelmében António Champalimaud – a róla elnevezett pénzügyi csoport 83 éves tulajdonosa – 1,6 százalékos arányban vált volna a BSCH tulajdonosává, cserébe pénzügyi birodalmának 40 százalékáért.

A portugál vétót követően a spanyol kormány az Európai Bizottsághoz fordult, Brüsszel pedig felszólította Portugáliát: tárja elő döntése körülményeit. Miután ez nem történt meg, a bizottság érvénytelennek nyilvánította a vétót, majd elismerte a spanyol bank és a portugál pénzügyi csoport közötti szerződés jogosságát.

A helyzet azonban tovább éleződött, mivel a portugál hatóságok, megakadályozandó a fúziót, versenyjogi előírásokra hivatkozva az addigi 52 százalékról 10 százalékra mérsékelték a Champalimaud-csoport szavazati jogát a Mundial Confianca (MC) biztosítótársaságban és a hozzá tartozó négy bankban. Az MC Portugália harmadik legnagyobb biztosítója, egyúttal pedig a Champalimaud-birodalom központi egysége, amely a négy bankon keresztül a portugál pénzügyi piac mintegy 20 százalékát tartotta kézben. Érthető módon a BSCH-vel kötött eredeti szerződés kulcselemként kezelte ezt a biztosítót.

Mind a júniusi, mind pedig az októberi brüsszeli felszólítás azzal vádolta a portugál kormányt, hogy megsértette az unió szabályait: a szabad letelepedésre és a tőke szabad áramlására vonatkozó regulákat. Vagyis – érvelt a bizottság – Portugália nemzeti érdeket helyezett az uniós szempontok fölé. Antonio Guterrez kormánya azzal védekezett, hogy a szerződő felek előzetesen nem tájékoztatták a hivatalos szerveket a fúzió körülményeiről.

A bizottság harmadszorra már a luxemburgi Európai Bíróság hatáskörébe utalta az ügyet. A bíróság – hatáskörénél fogva – megtehette volna, hogy a portugál kormány vétóját jogerősen semmissé nyilvánítja, érvényt szerezve az eredeti szerződésnek.

Végül nem kellett döntenie, mert november 11-én új megállapodás született a BSCH, António Champalimaud és egy új szereplő, az állami tulajdonú Caixa Geral de Depósitos, valamint a portugál kormány, mint közvetítő között. Lisszabon hozzáállásának változását az is jelzi, hogy az októberi portugál választások után – ahol ismét szocialista győzelem született – a BSCH-Champlaimaud ügylet heves ellenzőjeként ismert Franco Sousa addigi gazdasági miniszter nem kapott tárcát.

A végleges szerződés jelentős változásokat hozott az eredetihez képest. A BSCH 1,84 milliárd euró értékben megvásárolhatta a Champalimaud-csoport két bankjának többségi részvénycsomagját. A BSCH továbbá 1,51 milliárd eurót fizetett a Champalimaud-csoport 52 százalékáért, amelyet a későbbiekben 1,27 milliárd euróért ad majd el a hamarosan privatizálandó Caixa Geralnak. Champalimaud mindezért 4,1 százalékos részesedéshez jut a BSCH-ban, az elaprózott tulajdonosi szerkezetű spanyol bank legnagyobb részvényessé lépve így elő.

Az új szerződéssel látszólag minden fél elégedett. Ezt kifejezve kelt fel a tárgyalóasztaltól a portugál kormány, a BSCH, a Champalimaud-csoport és a Caixa Geral képviselője is, és ezt az egyezséget már az Európai Bizottság is elfogadta. Elemzők szerint a portugáloknak végül mégis csak sikerült – legalábbis részben – megakadályozniuk a spanyol terjeszkedést: a BSCH ugyanis három bank 40 százalékos tulajdonlása helyett csak kettőben szerzett többségi tulajdont.

Portugália pénzügyi tekintélyének ellenben nem tett jót a Champalimaud-ügy: az incidens könnyen megrendítheti a bizalmat az ország iránt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik