Nehéz a szépséget definiálni. Tény, hogy a szimmetrikus dolgok esztétikusak: a kristályok, a hópelyhek, vagy a kaleidoszkópban megjelenő ábrák mindenkinek tetszenek, valószínűleg a szimmetriák, szögek és vonalak megfelelő adagolása miatt. Erre jött rá Erdély Dániel képzőművész is, aki síkidomokból és térbeli testekből egyedülálló rendszert dolgozott ki. Ez – azonkívül, hogy nagyon szép – nemcsak megoldást nyújt bizonyos matematikai problémákra, hanem jó néhányat fel is vet.
A sík és a tér kitöltése egybevágó elemekből régi gond a matematikában. Nyilvánvaló, hogy végtelen számú olyan síkidom van, amely hézagmentesen kiparkettáza a síkot, de mégsem mindegyik képes erre. A háromszögek és a parallelogrammák ilyenek, de az ötszögek már nem, a körről nem is beszélve. Egy dimenzióval feljebb, tehát a térben a probléma tovább bonyolódik: az önmagával végtelen számban összeilleszthető térkitöltő testnek meglehetősen szabályosnak kell lennie. A legegyszerűbb közülük a kocka, vagy a méhek hatszögekből származtatott sejtjei, de bonyolultabbak is akadnak köztük.
Erdély Dániel az úgynevezett spidronrendszerében egyenlő szárú és egyenlő oldalú háromszögekből egy olyan alapelemet hozott létre – ezt hívja spidronnak -, amelyből kiindulva síkkitöltő mintákat szerkesztett. A kétdimenziós rendszereket térben fejlesztette tovább: meghajlítgatta a háromszögek találkozásai mentén kialakuló éleket, és így egymással összeilleszthető harmonikaszerű felületeket kapott. A harmonikából végül testeket készített, közülük pedig néhány – minden bonyolultsága ellenére – tökéletes térkitöltő elemnek bizonyult. Erdély szerint az egymással korlátlan számban összekapcsolható egységeket elsősorban az építészetben érdemes alkalmazni. Az esztétikus domborulatok kedvező akusztikai tulajdonságokkal rendelkeznek, a hangelnyelés vagy -visszaverés minőségét az élek szögeinek változtatásával lehetne befolyásolni. A héjszerkezet ezenkívül az ütközés erejét csökkentő karosszéria-elemek, sőt űrállomások moduljainak gyártására is alkalmas lehet. –
