Sopronban töltöttem néhány napot, és Mikó István volt a kalauzom. Ő Mikszáth-darabom Mikszáthja, az ottani színház direktora, de legfőképpen híres-nevezetes gourmand: ahová ő vezérel, ott biztosan különleges finomságok várják az embert. Múlt héten a Papa Joe-ról számoltam be, most hadd meséljek a Várkerület Sörözőről.
Szép, ódon házban van, a neve egyúttal a címe is, de nincs olyan soproni, aki azt mondaná, hogy “Várkerület Söröző”, hanem csak így: “a Puskás”. Mert a két Puskás a gazdája, Csaba és Péter. Ami már a belépés pillanatában szembeötlik: patina és színvonal mindenekfölött. Csupa nagyon jó minőségű fa: asztal, székek, borítások, korlátok, jó megfogni, teste van a fának. A székeken arany-zöld csíkos kárpit, Jugendstil pohárszék az első teremben, boltívek és ablakmélyedések az ódon ház vastag falaiban, rengeteg sárgaréz, ódon metszetek és fotográfiák, a hangulatos különteremben hírességek dedikált képei. Nemcsak este, hanem amikor ebédelni mégy, akkor is halk zongoraszó fogad, természetesen hangosítás nélkül. Két kitűnő, hagyományos zongorista játszik, tapőr, ahogy régen mondták. Üdvözölve bólintanak, ahogy elmégy előttük: és máris körülzsong valami idegnyugtató régimódiság. Tökéletes soproni hangulat.
Jó ideje lehetőleg nem eszem disznót, kivétel a császárhús, mert arról télen nem lehet lemondani. Mikó azt mondta, ő itt most egy Puskás-féle csülköt enne, egyúttal leírta, hogyan készítik itt, mivel pácolják, mivel öntözgetik, és érzékletesen azt is előadta, milyen a végtermék. Viszont egyedül még ő sem képes megbirkózni vele. Kettő, de inkább három személy kell hozzá. Természetesen mi voltunk a másik kettő. Ő húslevest rendelt, oly módon, hogy megálljon benne a kanál a hosszúmetélttől. Feleségem kitűnő francia hagymalevese, az én pompás libalevesem után pedig – megjelent a csülök! Mint egy kövér filmcsillag, őszi rőtbarnába öltözve, csábítóan csillogva. Nem részletezem. Csak annyit, hogy belseje lágyan omlott szét a szájban, hihetetlen ízeket eregetve, a bőre pedig ropogós költemény. Igaza volt Mikónak, ilyen jót ebben a műfajban még nem ettem. A köret a vendéglősi bölcsesség maga: ugyanis nincs köret. Az már sok volna a gyomornak. Helyette odaraknak eléd tormát, mustárt, hatalmas savanyúság-tálat, minden elképzelhető variációval. Ez némi enyhet nyújt a bűnös bacchanáliában.
Mikszáthné-Piros Ildikó grillezett pulykamellet evett zöldségekkel és sajtmártással (minthogy ő normális, józan ítélőképességű művész), azt mondta, finom. A szomszéd asztalnál viszont a csülök mellé végig kellett néznünk, ahogy egy osztrák házaspár étkezett. Már mikor beléptek, két hegy jött be a terembe, akkorák voltak. Rendeltek egy Márton-napi kétszemélyes libatálat. Leírom: ropogós libacomb, töltött libamell, libamájszeletek rántva, töltött libanyak, párolt káposzta, zsemlegombóc, párolt sütőtök, boros aszaltszilva, párolt alma, rizi-bizi, sült hagymakarikák, libaszaft, birsalmamártás. Az utolsó tunkolásig meg is ették. Két hegy jött be, négy hegy távozott. Rákvörösen és elégedetten indultak vissza Burgenlandba. Mi pedig csapolt sörrel öblítettük le a csülköt, amit a magam részéről körülbelül három napig emésztettem. –
– Környezet: színvonal és stílus
– Hangulat: finoman régimódi
– Kiszolgálás: soproni figyelmesség
– Előételek: 345-920 forint
– Levesek: 220-370 forint
– Főételek: 460-1400 forint
