Gazdaság

KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰBIZTOSÍTÁS – Ütközőzóna

A középkorú vidéki autós a biztosítók kedvence - derül ki jövő évi kötelező biztosítási díjszabásaikból, amelyek ismeretében e hó végéig új társasághoz pártolhat az autótulajdonos.

Türelmes kutakodással akár 20 százalékos ikülönbségre is bukkanhat a biztosítók jövő évi kötelező biztosítási díjai között a vállalkozó szellemű autós. Egymástól ennyire távol álló díjtételekre persze nem minden kategóriában lelhet, ám az Állami Biztosításfelügyelet (Ábif) szerint például a fiatal fővárosiaknak nagyon is megéri odafigyelniük.

Egy adott kategóriában a két legtávolabbi díjtétel között az eltérés elvben akár 30 százalék is lehet, a pénzügyminiszter által jóváhagyott alapdíjtól ugyanis az idén mindkét irányban 15 százalékkal távolodhatnak el a biztosítók. E lehetőséggel mindegyikük igyekezett élni, ha teljesen kimeríteni – azaz tisztán a szélső értékekkel kalkulálni – nem is. A centrumdíjtól azonban felfelé és lefelé egyaránt elmozdultak, amiről jól árulkodik az az adat, miszerint az átlagos eltérés a piac egészére – tehát valamennyi társaság, mindahány gépjárműfajta és az összes differenciáló tényező figyelembevételével – mindössze félszázalékos, mégpedig az alapdíjhoz képest felfelé.

A biztosított persze távolról sem ezt érzékeli a jövő évi díját tartalmazó csekket kézhez kapva. Amit lát, abban először is benne foglaltatik általában a díjemelés – az, hogy a biztosítók és a biztosítottak kalkulációi nyomán mekkora alapdíjemelést javasolt a felügyelet, és fogadott el végül a pénzügyminiszter. Ennek átlagos, valamennyi gépjárműfajtát és kategóriát egybesűrítő mértéke 5,36 százalék, ezen belül a személyautókra vonatkozó átlagos emelés 7-8 százalékos.

Ami még nem jelenti azt, hogy éppen ilyen mértékben tér el a 2000-re megküldött ajánlat tartalma az ideitől! Hiszen az emelés átlagos szintjétől az egyes gépjárműfajtákra vonatkozó alapdíjak változása eleve különbözik, s azokat tovább módosítják a biztosítók által kalkulált, fent említett eltérítések. Hogy mekkora áremelést érzékel a gépkocsitulajdonos, azt nagyban befolyásolja ráadásul az is, milyen tavalyi kalkulus eredménye volt az idei biztosítása. Az tehát, hogy egy évvel ezelőtt merre és mennyire tért el az alapdíjtól a biztosító.

A személyre szabott legkedvezőbb tarifa felkutatása mindezzel együtt nem ördöngösség, még ha 8 biztosító kínálata van is terítéken. Az összesen több mint száz oldalon sorolt, sűrűn szedett díjtáblázataikból ugyanis, társaságonként általában egy, mindent összevetve nyolc rubrika tartalmazza az egy-egy gépjármű tulajdonosának szóló ajánlatokat. Ehhez többnyire csupán lakhelyét, életkorát, valamint gépjárműve hengerűrtartalmát és bonus-malus besorolását kell figyelembe vennie az illetőnek; néhol az autó típusa is befolyásolja a végeredményt, továbbá pedig az, hogy a szerződő fél milyen sűrűn és milyen módon óhajt díjat fizetni.

E prózai megfontolásokat a biztosítók zöme ezúttal akciókkal, kedvezményekkel nem bonyolítja, noha az elmúlt két esztendőben szinte kivétel nélkül mindegyikük ily módon is kísérletet tett ügyfelek átcsábítására. S noha volt is jövés-menés a piacon – igaz, nem az előzetesen vélt mértékben -, az átlépések ösztönzésében ezek vajmi kevés szerepet játszottak. Ahogyan Villányi Andrea, az AB-Aegon gépjárműbiztosítási osztályának vezetője fogalmaz, az akciók nemigen vezettek eredményre, gyakorlatilag kioltották egymás hatását.

Minthogy a fenti jellegű “vevőcsalogatót” az idén kizárólag a Hungária hirdetett meg, ilyen fékező hatástól most nem kell tartani. A Hungária Extra 2000 névre keresztelt kampányt ezen a héten indító társaság – minta a magyar olimpiai csapat hivatalos támogatója – a hozzá jövőre is hűségesek között két utat sorsol a sidney-i nyári olimpiára és Athénba, az olimpia őshazájába. Hogy a földi motorizációhoz is köze legyen a játéknak, a harmadik helyezett egy Peugeot 406-os boldog tulajdonosa lehet, további kétezren pedig tárgynyereményekben részesülnek.

Kisebb-nagyobb szerződésbeli kedvezményekkel több társaság is igyekszik felhívni magára a potenciális ügyfelek figyelmét, némelyikük nem is az idén először. Új konstrukció mindazonáltal – az év eleji fúziójával a kötelező gépjárműbiztosítási piac immár több mint egyötödét uraló – Generali-Providencia úgynevezett hűségbonusa. Ez budapesti “előfizetőknek” 2, a vidékieknek rendre 5 százalékos árengedményt ér. Nem egészen azt jelenti ugyanakkor, amit e novemberi átlépési időszakban első ránézésre gondolnánk! A cég ugyanis nem azt honorálja, ha az idei szerződéses partnerkapcsolatunkat megtoldjuk nála még egy évvel; hűségesnek akkor bizonyulunk, ha volt szerződésünk, és még egyet kötünk – magyarázza Jákfalvi Zoltán, a biztosító gépjármű-szakosztályának vezetője. Erre olyan esetekben kerülhet sor, ha további autó kerül a birtokunkba, illetve ha lecseréljük a járművünket és az így megszűnő biztosítás után megint csak e társasággal szerződünk.

E piacnak tavaly óta már csupán harmadik helyezettje, az ÁB-Aegon is kidolgozott egy alacsonyabb díjszintet, amelyet a biztosításukat egy évre előre egy összegben befizetők élvezhetnek a háromhavonta törlesztőkkel szemben. A társaság idei marketingakciója ugyanakkor abban áll, hogy mintegy százezernyi levélben tájékoztatta saját – ám a cég kötelező biztosításával még nem rendelkező – ügyfeleit e termékről. Ráadásul az új szerződők – nem csak a most átlépők, hanem az újdonsült autótulajdonosként jelentkezők is – egyéves balesetbiztosítást kapnak ajándékba, amiben az idei ÁB-Aegon-os szerződésükön nem változtató ügyfelek nem részesülnek. Nem így a Közlekedési Biztosító Egyesületnél (Köbe), amelynek közel négyezres tagsága kivétel nélkül – tehát nem csak az újak – fejenként egy 500 ezer forintra és baleseti halál esetére szóló biztosítást kap ingyen.

Akár 30 ezer forinttal alacsonyabb díjat is fizethet az OTP-Garancia immár szokásossá vált kedvezményét kihasználó ügyfél. A társaság anyaintézményének ügyfeleit preferálja ekképpen, OTP-s lakossági folyószámláról utalva ugyanis a díj kedvezményesebb. Az így megspórolható összeg néhány száz forintnál kezdődik, s a jelzett 30 ezernél végződik; e maximális megtakarítás a 2000 köbcenti feletti személyautókra vonatkozik, ott is kizárólag Budapesten és a legalsó malus kategóriában lévőkre.

Hogy mindezekkel, no meg a frissen kalkulált díjakkal hány új szerződőt vonzanak a társaságok, valamint, hogy mennyit veszítenek, az leghamarabb március végén derül ki. Mert noha az újonnan választott biztosítónál határidőig bejelentkeznek az ügyfelek, az elhagyott társaság – bár november végéig írásban kellene a szerződés felmondásáról értesülnie -, többnyire csak az első negyedéves díj be nem fizetéséből tudja meg, hogy a biztosított odébbállt.

A társaságok állítása szerint ebben az időszakban nem veszítenek vagy nyernek sokkal többet, mint más hónapokban: a gépjárművek lecserélése, új autók vásárlása következtében év közben is nagy a “fluktuáció”. A mintegy 3 millió hazai személyautó tulajdonosai közül nagyjából az egyharmadnyian váltanak biztosítót minden évben, így a “hivatalos átlépési időszakban” vándorló bő százezernyi biztosított nem jelent kiugró mennyiséget.

Hasonlóan az elmúlt két esztendőhöz, az Ábif az idén sem jósol nagy mozgást a piacon, ezzel szemben a biztosítók azt tapasztalják, hogy a díjak differenciálásának híre ez évben jutott el először a biztosítottak széles köréhez. Vagy legalábbis most jött el az ideje, hogy kapjanak az alkalmon, és maguk is összevessék a kínálatot. Tavaly mindenesetre például a Hungáriánál 120 ezer ügyfél cserélődött le e novemberi kampány során, az ÁB-Aegonnál több tízezres volt e forgalom, a Generali és a Providencia pedig összesen 12 ezer ügyféllel bontott és kötött ebben az időszakban szerződést.

Kérdés persze, hogy maguk a biztosítók mely ügyfeleket látnának a portfóliójukban szívesen. Többen tudatos tisztítási folyamatról beszélnek. Ahogy pedig Kálózdi Tamás, a Hungária ügyvezető igazgatója mondja: hosszú távon a portfólió javítása a piacon maradás feltétele. Egy leromlott állományt helyrepofozni már rettenetes erőfeszítést igényel.

A tisztítási szándékot nyilván tükrözik a díjak – a kedvenc a vidéki középkorú autós -, amelyek nem csupán vonzani, de eltántorítani is bőven tudnak. Ugyanakkor léteznek jól bevált, úgymond hárítási technikák, hiszen a biztosító egy ügyfélnek – csak úgy – nem mondhat a kötelező biztosításánál nemet, úgynevezett ajánlatelfogadási kötelezettsége van. Persze sokféleképpen meg lehet nehezíteni az autós dolgát. A köztudottan túl kockázatos, és így nemigen kedvelt fővárosi szerződőket például úgy “szokás” távol tartani, hogy kevés, és lehetőleg isten háta mögötti irodába helyezik e termék ügyintézését. Ugyanígy a kárrendezési helyszínnel is lehet “ösztönözni”, hiszen annak sem feltétlenül kell Budapesten lennie. Érdekes eszköz továbbá, ha a szerződéskötés előtt a gépjárművet szeretné a biztosító átvizsgálni, ami önmagában sem gyors eljárás, és a sorban állás eshetősége sincs kizárva, ugyebár…

A tiszta megoldás azonban mégiscsak az, ha az üzletkötők a kiválasztott réteget célozzák – miként csak ismerősöket keresnek fel például a Köbe ingyen, költségtérítés fejében dolgozó tagszervezői -, merthogy célcsoport azért mindenütt van. Legmarkánsabban ez azoknál a társaságoknál rajzolódik ki, amelyek nagyjából azért léptek erre a színtérre, hogy nagy, vállalati ügyfeleik vagyonbiztosítását teljessé tehessék. Ilyenre törekszik a konstrukciójával most elindult Ahico, és hasonló a szándéka az Atlasznak is, amely immár kész termékekkel a tarsolyában az induláshoz már csak tulajdonosi jóváhagyásra vár.

Az átlépés a részletezett kedvezmények mellett egyébként a malus besorolások lerázásával is kecsegtet. Új társaságnál – noha az elhagyott biztosítónak igazolnia kell az addigi besorolást, vagy az ügyfélnek kell róla nyilatkoznia, amit az új biztosító ellenőrizhet – a jogszabályok folytán tulajdonképpen lehet alapdíjas új életet kezdeni. Sőt, a híresztelések szerint, ügyfélcsalogató eszközként van biztosító, amely az autós magasabb bonusos kategóriába sorolását is beveti. Noha az Ábif a közelmúltban kibocsátott az ilyen ügyletek elkerülését előíró és fokozott ellenőrzést kérő dörgedelmet, a biztosítókkal együtt a felügyelet is úgy tartja, hogy megoldást a liberalizáció hozhat. Ennek 2001-re datált időpontjától kezdve nem kell a központi bonus-malus rendszernek továbbélnie, a társaságok maguk dönthetik el, alkalmazzák-e ezeket a kategóriákat. A biztosítók mindenesetre egymás között máris tárgyalnak a megoldásról. Annyi már most látszik, hogy valamennyien részt kívánnak venni az új rendszerben, amelynek alapeleme a besorolások közös, és minden cég által hozzáférhető nyilvántartása lenne.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik