Már látszik az alagút vége. Legalábbis a német ivállalatok többsége arról számol be, hogy kiválóan alakul megrendelés-állományuk. Például az Audi ingolstadti központjában büszkén jelentették be a minap, hogy 1999-ben 600 ezer darabos rekordmennyiséget értékesítenek, s például az Egyesült Államokban 45 százalékkal tudták növelni forgalmukat. A német gazdaság motorjának tartott export fellendülését nemcsak a nagyvállalatok érzékelik, de a kis és közepes cégek is kivitelük növekedéséről adtak számot az elmúlt hetekben.
A vállalatok által jelzett trendet a “hat bölcs” összefoglaló néven ismert vezető gazdasági kutatóintézetek is tapasztalták, s őszi jelentésükben alapvetően pozitív képet festettek Gerhard Schröder és kormánya számára. A jelentés fogadtatása azonban – mint az lenni szokott – vegyesre sikerült: miközben a vörös-zöld koalíció eddigi ténykedésének dicséretét vélte kiolvasni a jelentésből, addig az ellenzék és az ipar a gazdaságpolitikai irányváltás szükségességét hallotta ki a hat kutatóintézet anyagából. A frankfurti tőzsde mégis alapvetően kedvezően reagált a jelentésre, s valószínűleg a DAX-index alakulása a legjobb barométer ebben a tradicionális vitában.
Az euró-zóna legnagyobb államában az idei évre 1,4 százalékos GDP-növekedéssel számolnak a “bölcsek”, s ennek közel dupláját, 2,7 százalékot prognosztizálnak az ezredfordulóra. A meglehetősen exportfüggő német gazdaság számára kedvező, hogy a világgazdasági folyamatok 1999 során jóra fordulni látszanak, ami persze jórészt nem a székhelyét ez év nyarán Bonnból Berlinbe áthelyező szövetségi kormány érdeme. A gazdaságkutatók által a konjunktúra alátámasztásául felhozott másik fontos szempont a monetáris keretfeltételek kedvező alakulása. Emellett szerepet játszik az is, hogy a vállalatok versenyképessége – e mutató nem kielégítő alakulása a költségoldalon már-már komoly problémákat vetett fel – az elmúlt időszakban nemzetközi összehasonlításban javulni kezdett.
EURÓPAI REMÉNYEK. A párhuzam természetesen sántít, de a magyar gazdaság szereplői is hasonló szempontokat emlegetnek, amikor a jövő évi pozitív kilátásokról beszélnek. Bár a különbségek óriásiak, sok a hasonlóság a német és a magyar gazdaság kilátásaiban. Mindkét ország fejlődése exportorientált, és fő kereskedelmi partnerük az Európai Unió (EU). Ezért nem meglepő, hogy a német prognózis készítői is sokat remélnek az unió tagországainak általános fejlődésétől, bár az “exportvilágbajnok” németek más piacokon is kedvező folyamatokat érzékelnek. Így például a válságból lassan kilábaló Távol-Kelet is egyre inkább keresi a termékeiket. Az Ázsiába irányuló német kivitel jövőre várhatóan növekedni fog, ráadásul egyes területeken már az idén is érzékelni lehetett pozitív jelenségeket. Így például a német elektronikai ipar dél-koreai eladásai 20 százalékkal bővültek az első tíz hónapban. A veszélyt e viszonylatban ott gyanítják a kutatók, hogy a gazdasági növekedés sebességével fordítottan áll arányban a délkelet-ázsiai országok reformhajlandósága, amire Kína gazdasági teljesítménye lehet a legjobb példa.
SEGÍTŐ ÁRFOLYAM. A most tapasztalható élénkülés nagymértékben vezethető vissza a frankfurti monetáris politikára is. Az egyaránt a Majna-parti városban lévő Bundesbank és Európai Központi Bank (ECB) is sokat tett azért, hogy a német – és természetesen az európai – konjunktúra lendületbe jöjjön. A jelenlegi dollár/euró árfolyam mindenestre segít a német exportőröknek, s bizonytalanságot jelent, hogy Amerikában – amelynek a német gazdasági szakértők is a konjunktúra lassulását prognosztizálják – miként reagálnak a világgazdasági trendekre, s a zöldhasú mennyire gyengül az európai közös valutához képest.
Az őszi jelentésükben a gazdasági kutatóintézetek ujjongva állapítják meg, hogy végre a fogyasztók is hajlandóak mélyebben a zsebükbe nyúlni. Miután az első félévben a lakossági fogyasztás stagnált, a másodikban újra megindult a “roham az áruházak ellen”. Ez azt is eredményezi a várakozások szerint, hogy az egész évre kivetítve a belföldi kereslet Németországban 2 százalékkal növekedni fog. A Deutsche Bank szakértői szerint ez arra vezethető vissza, hogy – az alacsony infláció következtében reálértékben jelentősen növekvő bérek és a nyomott árak következtében – megérte bevásárolni Németországban. Az őszi prognózis készítői a fogyasztás növekvő trendjének fennmaradásával számolnak 2000-re is, ám némileg emelkedő inflációt várnak.
A gazdasági prognózis munkaerőpiacot érintő része lehetett leginkább zene Gerhard Schröder fülében. Tavalyi megválasztása után elhíresült mondása szerint a kancellár a “főnök feladatának” nevezte a munkanélküliségi probléma megoldását, arra kérve a választókat, hogy e mutató alakulásán keresztül ítéljék meg munkáját. Eddig – a konjunktúra-völgy következtében – nem tudott áttörést elérni a kancellár, de a bölcsek által kiadott anyag szerint már az idei év átlagát tekintve is jelentősen, 170 ezer fővel fog csökkeni a munkát keresők tábora. Az persze még így is népes marad, hiszen ezzel a ma még csak jóslatnak tekinthető csökkenéssel is 4,1 millió főt jelent. Jövőre a trend folytatását várják, konkrétan azt, hogy 210 ezerrel csökken majd a munkanélküliek száma.
A fenti, első ránézésre kedvező tendenciák azonban kissé csalókák. A munkanélküliség említett mértékű csökkenését ugyanis a kutatók főként demográfiai okokra vezetik vissza, vagyis többen mennek az idősek közül nyugdíjba, mint ahány fiatal megjelenik a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottak számában pedig csupán kisebb mértékű, mintegy 100 ezres emelkedéssel számolnak.
FOGLALKOZTATÁSI MENTŐÖV. A konjunktúra beindulása a német elemzők szerint éppen idejében jöhet Schröder számára. A következő év tavaszának tartományi választásai ugyanis már nemcsak helyi konzekvenciákat vonnak maguk után, de – legkésőbb a vörös bástyaként számon tartott Észak-Rajna-Vesztfália esetleges elvesztése után – akár a kancellárnak is vennie kell a kalapját. A munkanélküliség visszaszorulása, még ha ebben Schrödernek éppen annyira kis szerepe van, mint a kialakulásában, megmentheti az új közép jelszavával megválasztott politikust.
Az ellenzék szerint viszont az őszi jelentés nem más, mint “egy csattanós pofon” a szociáldemokrata-zöld koalíciónak. A konzervatívok elsősorban azt olvassák ki a dokumentumból, hogy a kormány adópolitikája gátat szab a befektetéseknek, holott a kedvező nemzetközi trendeket a Schröder-kabinetnek strukturális reformokra kellene kihasználnia. S mindenekelőtt, csökkenteni kellene az elvonásokat.
