Emlékezetes: a megfigyelési ügy információi nyilvános, bárki számára hozzáférhető adatokból származtak. A megbízás lényegét az adatok közötti összefüggések feltárása jelentette. Erre a fajta “megfigyelésre” – amihez még az utcára sem kellett kimenni, s amelynek a forrását a cégek által kötelezően beszolgáltatott, illetve nyílt adatbázisokból származó információk adták – azért kerülhetett egyáltalán sor, mert az ilyen jellegű adatok több szempontból is feldolgozhatóak, szegmentálhatóak.
A kereskedelemben ugyanígy számítógépes adatbázis mellől “figyelik” a potenciális vásárlókat, akik akarva-akaratlanul információt szolgáltatnak magukról. Adatbázisok mindig is voltak, de szerepük az informatika fejlődésével párhuzamosan folyamatosan nő, hiszen a formálódó új gazdaság legfontosabb árucikke az információ. Mlinarics József, a Magyar Adatbázis-forgalmazók Szövetségének (MAK) elnöke szerint az adatbázisokkal kereskedők szolgáltatásai iránt robbanásszerű keresletnövekedés várható, amelyet a cégek saját adatbázisa generál. Látva ugyanis a fontosságát, egyre inkább bővíteni akarják majd ezeket az állományokat – értelemszerűen erre szakosodott cégek bevonásával, nem pedig saját adatgyűjtésekkel.
Az adat-kereskedelemnek persze több vállfaja van, a telefonkönyv-kiadástól a tőzsdei és pénzügyi információkig bezárólag, de ma az üzleti világ ezt még nem látja át. Másfél évvel ezelőtt készült itthon egy felmérés közel ezer felső vezető körében, amelyben a megkérdezettek zöme a telefonkönyvet jelölte meg legfontosabb céginformációs forrásként. Ezen a szakma mosolyog.
Mlinarics József szerint a cég- és marketing-információs piacon (ahol a cégbíróságon nyilvántartott adatokat, a társaságok működéséről, eszközellátottságáról gyűjtött számokat, illetve marketing szempontból fontos információkat rendszereznek és árusítanak) ma már megfelelő a kínálat. Később indult be, s ennek megfelelően kevésbé érett a jogszabályi információs piac, ahol jelenleg 6-8 cég van jelen, éppúgy, mint a tőzsdei, pénzügyi információkra szakosodott vállalkozásokén.
Az adatbázis-forgalmazás fejlődését jelenleg több dolog hátráltatja, például a jogi szabályozás elégtelensége, a valóban releváns információk iránti igény és a piaci szereplők minősítésének hiánya. A MAK több éve kíván valamilyen minősítő eljárást bevezetni, de erre az érdekelt felek közül csak kevesen nyitottak. A szövetség annyit tudott tenni, hogy – immáron második alkalommal – készített egy önbevalláson alapuló, leíró jellegű összeállítást néhány (a piac mintegy 80 százalékát kitevő) cég- és címadatbázisról (lásd táblázatunkat a 42-43. oldalon), a későbbiekben pedig az ebben szereplő cégeket részletesebben bemutató tanulmányt is közzé kíván tenni.
A jogi szabályozás jelenleg nem védi az adatbázis-kezelőket és -forgalmazókat, csupán az adatot szolgáltatók személyét (ez utóbbit egyébként a direkt marketing divatba jötte utáni panaszok váltották ki). Az adatbázis-kezelőknek kötelező regisztráltatni magukat a Gazdasági Minisztériumnál, hogy ne fordulhasson elő: csupán postafiók útján érhetik el őket akár az adatot szolgáltató személyek, akár pedig a hatóságok. Az adatbázis-kezelésre vonatkozó első törvény 1993-ban született meg, szinte ellehetetlenítve a direkt marketing tevékenységet végzők munkáját, mert nem adott lehetőséget adatbázis vásárlásra, s elvileg ajánlatot is csak a címzett előzetes engedélyével lehetett küldeni. A marketing szakma lobbizásának hatására 1995-ben megszületett a korábbinál enyhébb törvény a név és lakcímadatok kutatási célú, illetve direkt marketinget szolgáló kezeléséről. Ez – akárcsak a korábbi változat – abból indul ki: akkor küldhetnek ajánlatot valakinek, ha az hozzájárul. A szakma azt tartotta volna kívánatosnak, hogy ha valaki nem akar ajánlatot kapni, akkor tiltsa azt meg. Ennek megvalósítása azonban gyakorlati nehézségekbe is ütközik, így érthető a törvényalkotók magatartása. Az 1995-ös törvény viszont már tartalmaz néhány enyhítést. Eszerint adatok vásárolhatók a Központi Nyilvántartó és Választási Hivataltól, használhatók az olyan nyilvános listák, mint például a telefonkönyv, s ha valaki hozzájárult ahhoz, hogy az általa megadott adatokat más cégek is felhasználhassák, akkor ezekkel kereskedni is lehet.
Az adatbázisok készítőit és forgalmazóit azonban nem védik jogszabályok. A MAK ugyan készített egy erre vonatkozó tervezetet, amellyel a szerzői jogi törvény módosításának vitájakor megpróbálták meggyőzni a képviselőket, de a kormány úgy döntött, hogy ezzel a kérdéssel majd csak 2002-ben foglalkozik. Ez a hozzáállás azonban nem egyedülálló Európában, hiszen csupán Németországban szabályozták az adatbázis-forgalmazást, annak ellenére, hogy egy 1996-ban kelt uniós direktíva a jogi szabályozás határidejét 1998. január elsejében jelölte meg. A direktíva nem köti ki, hogy sui generis módon, vagy más törvények módosításával kell-e szabályozni ezt a területet.
A német törvényalkotók (a kapcsolódó jogok mellett) a szerzői jogi törvényt módosították, abba illesztették be az adatbázis fogalmát. Eszerint az adatbázis, noha nem szerzői mű – hiszen hiányzik belőle annak fontos kritériuma, az eredetiség -, ahhoz hasonló jogokat élvez. Ettől kezdve súlyos törvénysértésnek minősül, ha valaki más által készített adatbázist, vagy akár csak annak lényegi elemét átveszi, s üzletszerzés céljára használja. A törvény különbséget tesz az adatbázis, illetve az annak hátteréül szolgáló számítógépes program között, s csak magukat az adatokat (illetve azok készítőit) védi. Az uniós direktíva 15 évben állapítja meg az adatbázis védelmét, a német szabályozás pedig még arra is kötelezi a törvényalkotókat, hogy 2000-ben, a hatályba lépéstől számított második évben a tapasztalatok tükrében vizsgálják felül a törvényt.
Bajkai István, az S. B. G. & K. ügyvédi iroda tagja szerint Magyarországon érdemes lett volna a szerzői jogi törvény módosításakor erre a kérdésre is kitérni, hiszen ez komoly beruházás nélkül is teljesíthető lenne (ellentétben például a légszennyezés ügyével), ráadásul az alkotmány is rögzíti a vagyonvédelmet. A mai állapotok szerint 2002-ig így bárki szabadon garázdálkodhat a mások által készített adatbázisokkal, legfeljebb a tisztességtelen piaci magatartás vagy a jogalap nélküli gazdagodás alapján lehet pert indítani ellene. (Tavaly a szegedi bíróság két telefonkönyv-kiadó társaság közti hasonló jogi ügyben nem szankcionálta a vétkes felet. Noha megállapította, hogy az egyik elvett valamit a másiktól, arra a következtetésre jutott: mindez nem sérti a szerzői jogi törvényt.) A jogalkotásban érintettek másik csoportja azért nem akarja a szerzői jogi törvényen belül rögzíteni az adatbázisok kérdését, mert attól tart, hogy ez a szerzői jog intézménye felhígításának, az évszázados statikus rendszer felborulásának veszélyével járna.
Egyébként nem csak Európában, de az Egyesült Államokban is késlekedik az ide vonatkozó törvény megszületése, ott azonban már csak a szenátusnak kell jóváhagynia az 1996-ban kidolgozott tervezetet. Ez külön törvényben szabályozza a kérdést, s ráadásul nem is az adatbázisok fogalma felől közelíti meg (ezt a kifejezést nem is tartalmazza), hanem az információ oldaláról. A tervezet címe az összegyűjtött információ eltulajdonítására utal, ezt a cselekményt akár 250 ezer dolláros bírsággal is fenyegeti, s a védelmet 25 évre terjeszti ki.
