Egyre nagyobb szerepet játszanak a magyar külkereskedelemben a vámszabad területek, amelyek legfőbb tulajdonsága, hogy import anyagokat dolgoznak fel, majd azokat exportálják, mentesülve a behozott termékek vámterheinek megfizetésétől. A magyar kivitel több mint 40 százaléka, az import forgalmának pedig közel 30 százaléka bonyolódik le e zónák közreműködésével.
Amellett, hogy az ott termelő cégek növekedési dinamikája nagyon imponáló – kibocsátásuk az idén 35 százalékkal haladta meg a tavalyit -, ezen kör jelentősen csökkenti az ország külkereskedelmi hiányát is, hiszen az év eddigi részében exportja több mint 1,2 milliárd dollárral haladja meg behozatala értékét. Többek szerint ez a prosperitás már nem tart sokáig, hiszen az európai uniós (EU) csatlakozás után – mivel Magyarország az egységes piac része lesz – a közösségi piacra termelő vállalatok számára automatikusan kötelezővé válik az importvám megfizetése. Ez legalább 100 cég vámszabad területi működésnek végét jelenti majd, köztük olyan óriásokét, mint a Sony, a Philips vagy a Nokia.
Mindemellett, a közkeletű vélekedéssel ellentétben, a vámszabad területek léte nem összeegyeztethetetlen az EU előírásaival. A hazainak megfelelő terület az unióban egy fizikailag konkrétan kijelölt vámszabad raktárhely, ahol szintén aktív feldolgozás folyik – ilyenből közel 3 ezer található az öreg kontinensen. Ezek mellett létezik közel 30 ipari célú vámszabad terület is. Többek között emiatt hangoztatja Brüsszel, hogy magyar viszonylatban sok a 100 feletti számú ilyen terület, ami a közösségi 30-at figyelembe véve, valóban jogos érvnek tetszik.
Bár az EU-konformitást elegendő lenne csak a csatlakozás időpontjára teljesíteni, a folyamatos működés érdekében Magyarország vállalja, hogy már korábban átveszi az uniós szabályozást. Ennek egyik fázisában a közelmúltban készült el a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) szakmai javaslata a vámszabad területi társaságokat is érintő vámtörvény módosítására. Mint azt Miskei Lászlótól, a VPOP főosztályvezetőjétől megtudtuk, a továbbra is vámszabad területen működni kívánó társaságok a belépést követően alapvetően kétféle lehetőség közül választhatnak (lásd külön anyagunkat). Abban az esetben azonban, ha egy harmadik országban már tevékenykedő, EU-n belüli cégnek piacvesztést jelentene az újabb konkurencia megjelenése, egy ezzel a profillal rendelkező magyar társaság valószínűleg nem kap majd kedvezményt.
A vámszabad területek jövőjét azonban más is nehezíti. Az ezeken működő vállalatok számára többletköltségként jelentkezhet az is, hogy a csatlakozás időpontjától át kell állniuk forint alapú könyvelésre – könyveiket jelenleg devizában vezetik -, hiszen addigra a magyar számviteli szabályok megfelelnek majd az unió előírásainak. Ez egészen addig komoly árfolyamkockázatot jelent majd, míg Magyarország tagja nem lesz az euró-övezetnek. E mellett a megszűnő vámszabad területeken lévő termelőeszközöket “belföldiesíteni” kell, azaz elméletileg ezek a termékek is visszamenőlegesen vámkötelesek lennének. Kormányzati információk alapján azonban sejthető, hogy ezeket az egyszeri terheket várhatóan elengedik. Egyes, a témában jártas szakértők úgy vélik: néhány nagy nyugati befektető – “védekezvén” a vámszabad területi előnyök megszüntetése ellen – az összeszerelő üzemeket keletebbre telepíti át, hiszen azokat az országokat egyelőre nem “fenyegeti” az uniós csatlakozás.
