Már az év eleje óta a lufi kidurranását, a New York-i részvényárfolyamok rövidesen bekövetkező összeomlását jósolják közgazdászok, szaklapok, s persze a laikusok is. A Wall Street néhány hét alatt bekövetkezett 10 százalék körüli visszaesése után azonban az általunk megkérdezett szakértők valamivel árnyaltabban fogalmaznak.
James Knightley, az ING Barings londoni közgazdásza szerint a közvetlen előzmény az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatemelésétől való félelem volt, amelyet az infláció gyorsulása és a külkereskedelmi mérleg deficitjének esetleges növekedése tehet szükségessé.
Az inflációs aggodalmakat a termelői árak szeptemberi, 1 százalékot meghaladó – ottani mértékkel igen gyors – emelkedése, a tőzsdei pánikot pedig Alan Greenspan Fed-elnök a bankokat szigorúbb hitelezési gyakorlat bevezetésére figyelmeztető beszéde váltotta ki. Azonban a napokban közzétett, a várakozásoknak megfelelően 0,4 százalékos szeptember havi fogyasztói árindex, valamint az eddig folyamatosan duzzadó külkereskedelmi deficit múlt havi csökkenéséről szóló hírek valamelyest megnyugtatták a kedélyeket. Elemzők azonban a rendkívül alacsony munkanélküliséget továbbra is inflatorikus hatásúnak tekintik. Az áremelkedés irányában hat az a tény is, hogy az amerikai családok nagy részének bérjövedelme mellett jelentős bevétele származik az értékpapírok hozamából, ami a bérjövedelmek megtakarítási hányadának visszaeséséhez és a fogyasztás növekedéséhez vezetett. Ez utóbbi körülmény, valamint az olaj árának újbóli emelkedése is közrejátszik az amerikai gazdaság külkereskedelmi mérlegének romlásában, ami pedig a dollár leértékelődésén keresztül megemelheti az amerikai kötvények hozamát. Jelenleg, évi 2,0-2,5 százalékos infláció mellett a portfólió menedzserek által leginkább figyelemmel kísért 30 éves államkötvény hozama 6,2 százalék, majdnem a duplája az S&P 500-as indexben szereplő részvények elmúlt négy negyedév alapján számolt eredményhozamának (az eredményhozam a P/E érték reciproka, azaz az egy részvényre jutó eredmény osztva a részvényárfolyammal).
Csont Dávid, a CA IB Alapkezelő Rt. amerikai piacon befektető alapjait kezelő portfólió menedzser szerint a fenti index részvényeinek átlagos P/E-mutatója sokkal közelebb esik a historikus adatok alapján elfogadhatónak tekintett 22-23 körüli értékhez, ha figyelembe veszzük a napokban nyilvánosságra kerülő harmadik negyedéves eredményeket és nem múltbeli, hanem becsült jövőbeli eredményekkel számolunk. James Knightley szerint viszont a jelenlegi helyzetben nem a cégek eredményjelentései, hanem a makrogazdasági adatok befolyásolják nagyobb mértékben a piacot. A dollárnak a jennel szemben bekövetkező további gyengülése ugyanis dollárkötvényeik eladására ösztönözheti az amerikai államadósság finanszírozásában komoly szerepet játszó japán befektetőket, ami tovább nyomhatja felfelé az állampapírok hozamszintjét.
A megkérdezett szakértők nem számítanak további monetáris szigorításra az idén az Egyesült Államokban – amennyiben az év hátralevő részében nem publikálnak az infláció gyorsulását vagy a külkereskedelmi mérleg romlását jelző adatokat. A számítógépek 2000. évre történő átállítása amúgy is likviditás-szűkét okoz, a fent említett tényezők mellett tovább növelve a bizonytalanságot a részvénypiacokon.
Az ING Barings részéről James Knightley elképzelhetőnek tartja, hogy amennyiben az év hátralévő részében rossz makrogazdasági adatok látnak napvilágot Amerikában, a Dow Jones 9500 pontig süllyedjen, a dollár jelentős gyengülése esetén akár az alá is kerüljön. Kamatemelést azonban ebben az évben sem ő, sem Csont Dávid nem tart valószínűnek, éppen a már említett Y2K probléma miatt. Azt azonban egyikük sem zárná ki, hogy a kamatszigorítás a jövő év elején bekövetkezik, ha továbbra is inflációs nyomás lesz a gazdaságban. Csont Dávid fontosnak tartotta kiemelni, hogy a S&P 500 index részvényei között akadnak jelentősen túlértékelt, 50-60-as P/E-értékű papírok, elsősorban a technológiai szektorban, ugyanakkor vannak hagyományos iparvállalatok, bankok, pénzintézetek, amelyek alulértékeltek.
James Knightley az Y2K problémával kapcsolatban még megjegyezte, hogy annak elmúltával újra nagyobb likviditás jelentkezhet a tőkepiacokon, ami – ha a makrogazdasági feltételek is kedvezőek lesznek – ismét áremelkedést indukálhat nem csak Amerikában, hanem a fejlődő piacban is. –
