Ikea-körökben errefelé újdonságnak számító, a két áruház közti ingázással indokolható cégautó-használatot leszámítva, Gunilla Clementson tartja magát a társaság legendás puritanizmusához: a nemzetközi Ikea-szokásoknak megfelelően turistaosztályon repül. Férje egyelőre svédországi munkahelye és magyarországi otthonuk között ingázik, nyolcéves fiuk a budapesti amerikai iskolába jár.
Gunilla Clementson korábbi munkaköre révén, a közép- és kelet-európai értékesítés felelőseként alaposan megismerhette Magyarországot. A régióban ugyan az Ikea számára egyértelműen Lengyelországé a főszerep, a maga közel 40 millió lakosával, de a magyar piacon is komoly kihívásokkal kell szembenézni. Az augusztus 31-én zárult pénzügyi évben 11 milliárd forintos forgalmat ért el az Ikea Magyarország: az augusztus 25-én Budaörsön megnyitott második itteni áruház nyomán a cél a 20 milliárdos forgalom elérése. Inflációval nem számolnak, mivel áremelést sem terveznek: a problémát a beszerzési árak lejjebb szorításával igyekeznek megoldani. A legnagyobb vetélytárs a Fotex-csoporthoz tartozó Domus és az éppen tulajdonosváltáson áteső Michelfeit (Figyelő 1999/42. szám), ám az Ikea piacvezető pozícióit egyelőre egyikük sem veszélyezteti.
Ellenkezőleg, budaörsi áruháza megnyitása után az Ikea piaci részesedésének további növelését tervezi, aminek érdekében a jelenleg túlnyomórészt a középosztály felső részéből kikerülő vásárlóközönségét a szerényebb anyagi körülmények között élők irányába igyekszik bővíteni. A tipikus magyar Ikea-vásárló a felmérések szerint magasan képzett, három év alatti gyermeke van, és harmincas évei közepén jár. A vásárlók 30 százaléka ugyanakkor gyermekkel még nem rendelkező fiatal pár. Világviszonylatban ellenben az itteninél sokkal nagyobb arányban találunk kevésbé módos, illetve kissé idősebb rétegeket az Ikea vevői között. Az új igazgatónő egyik fő feladata éppen az ő megnyerésük. A vásárlóerő persze nyilván jövedelmi viszonyok függvénye, azokon pedig a mégoly ötletes svéd lakberendezési megoldásokkal sem lehet sajnos egykönnyen változtatni. Alkalmazkodni azonban lehet hozzájuk.
A világszerte alkalmazott Ikea-technológiának megfelelően a cég igyekszik felmérni a jellemző magyar lakásviszonyokat, s azokhoz idomuló javaslatokat kidolgozni. A budaörsi Ikeában kis modell-lakásokkal találkozik a vevő, amelyeket Budaörsön és Gazdagréten folytatott “terepkutatások” nyomán alakítottak ki. Az árakat a lehető legalacsonyabbra próbálják szorítani, a bútorokat extrák (mondjuk könyvespolc elé szerelhető üveglap) nélkül is meg lehet venni. A lényeg, hogy “a svéd lakberendezési tudás révén az Ikea minél több ember hétköznapi lakberendezési problémáit tudja megoldani, méghozzá elfogadható áron” – fogalmaz az igazgatónő.
Azzal pontosan tisztában vannak, hogy a megcélzott vásárlókör nagyobbik része viszonylag kicsi városi lakásokban él. Ötleteik jó részét ezek igényeiknek megfelelőn dolgozták ki, egyebek között kis térigényű polc- és szekrényrendszereket kínálva nekik. Ma már ugyan hitelre is lehet bútort venni az Ikeánál, bankkártyával viszont továbbra sem lehet fizetni. Ez ugyanis – mondják – 1-2 százalékkal emelné az árakat a bankoktól kapott eddigi ajánlatok szerint. S noha tudják, hogy a vevőkör növekvő része tart igényt e lehetőségre, pénzügyi kérdésekben a jelek szerint kevésbé ötletgazdagok, mint lakberendezésben.
Az igazgatónő szerint mindenesetre jelentős növekedési lehetőségeket rejt a magyar piac, aminek kiaknázását egyik fő feladatának tekinti. A másiknak meg azt, hogy az összlétszám közel felét jelentő új munkatársak sikeresen sajátítsák el a vásárlók és a kollégák felé egyaránt közvetlen kommunikációt jelentő, “megoldásorientált Ikea-kultúrát”.
Az október 9-i “munkatársak napja” alkalmából az Ikea aznapi, mintegy 80 millió dolláros bevételét világszerte egyenlő arányban osztották fel a cég alkalmazottai között. A teljes állású itteni alkalmazottak egy belső korlátozás nyomán három havi magyar Ikea-átlagfizetést, fejenként bruttó 225 ezer forintot kaptak.
