Míg az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a vállalatok egyik kedvelt finanszírozási formája a kötvénykibocsátás, addig nálunk ez koránt sincs így. Ráadásul az idén még a korábbihoz képest is szembetűnően csökkent az újonnan piacra lépő cégek száma. 1999-ben ugyanis mindössze négy vállalati kötvénysorozatot értékesítettek (lásd a táblázatot), és a Figyelő információi szerint jelenleg egyetlen engedélyezési kérelem sincs az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) asztalán.
A vállalatvezetők egy adott szituációban, nyilván konkrét indokok sora alapján döntenek arról, hogy kötvénykibocsátással vagy más formában jussanak tőkéhez. Magyarországon azonban a kötvénykibocsátásokkal szemben tapasztalható nagyfokú befektetői bizalmatlanság néhány kivételtől eltekintve jóformán kizárja az efféle finanszírozást.
KÉT CSOPORT. A magyar vállalati kötvények piacán egyébként legalább két, jelentősen különböző csoportot érdemes megkülönböztetni: a bankok vagy a bankokhoz kötődő nagyvállalatok által kibocsátott papírokat, valamint a kis- és középvállalatok kötvényeit. Bizalmi válságról elsősorban az utóbbiaknál beszélhetünk. Az első csoportba sorolt kötvények mögött ugyanis olyan jellegű és mértékű biztosítékok állnak, amelyek a befektetői félelmeket nem indokolják.
“A bizalomvesztés egyik forrása, hogy a jogszabályok nem egyértelműen kötelezik a felügyeletet a kibocsátó társaságok piaci teljesítményeinek ellenőrzésére” – véli Magyar István, a Microbróker Rt. szakértője. Az ÁPTF-ben jelenleg folyó átszervezések befejeződése után viszont a szervezet remélhetőleg szélesebb keretek között gyakorolja majd a törvényben foglalt felügyeleti jogkörét.
A bizalmatlanság másik forrása az, hogy az elmúlt években több kibocsátó és forgalmazó – például a Globex – visszaélt az ellenőrzés hiányosságaival és olyan kötvényeket dobtak piacra, amelyekről már előre elég nagy biztonsággal lehetett kalkulálni a bukást.
A vállatok természetesen a jelenleg 24 százalék körüli banki hiteleket meghaladó kötvénypiaci kamatok mellett nem érdekeltek a kibocsátásokban. Több vállalatnál pedig a jövedelemtermelő-képesség még a 24 százaléknál lényegesen alacsonyabb szintet sem éri el, ami egyszerűen lehetetlenné teszi az egyébként indokolt kockázati prémium érvényesítését. A befektetők úgy érzik: jelentős többletrizikóval kell számolniuk egy közepes vagy kisvállalat kötvényeinek megvásárlásakor, s ennek megfelelően jelentős prémiumot várnak el a felkínált kamatokban. A potenciális kibocsátó társaságok azonban vagy jobb feltételekkel juthatnak más módon pénzhez, vagy ezen az áron nem képesek kitermelni a hiteltörlesztést.
A kockázat/hozam összefüggések teljesülését és a probléma megoldását biztosíthatná, ha a vállatok részvényekre átváltható kötvényeket bocsátanának ki, hiszen ebben az esetben a kötvényeseknek esélye lenne magasabb hozam elérésére. A befektetői bizalom hiánya, valamint az, hogy a vállalat részvényesei félnek külső befektetőket beengedni tulajdonosként, egyelőre azonban megakadályozza az ilyen jellegű kibocsátást.
A bizalom hiánya a vállalati kötvények másodlagos piaci forgalmát is apasztja. A piaci likviditás korlátozott volta persze részben érthető, egy jobban működő, nagyméretű piac esetében nyilván többeket érdekelne az úgynevezett bóvli kötvényekbe való befektetés.
SZŰRÉS. Egy jól működő vállalati kötvénypiac megteremtése csak akkor lehetséges, ha a befektetők hosszú távon tapasztalják, hogy az ilyen papírok vásárlása biztonságosabbá és reálértéken nyereségessé válik. Elsősorban a befektetési elemzők és a kötvények forgalmazásával megbízott brókercégek segíthetik elő az átalakulást, azaz, ha ügyelnek arra, hogy lehetőleg csak a visszafizetéseket teljesíteni képes cégek jelenjenek meg kötvényeikkel.
Hosszú távon talán bízni lehet abban, hogy a problémákat már felismerték a piaci közvetítők és az elemzők. Ez arra sarkallhatja őket, hogy a rövid távú haszonszerzéssel szemben a piac stabil működésének kialakításán fáradozzanak. Mindez oda vezethet, hogy egy bizonyos kockázati szint felett a forgalmazók csak különleges biztosítékok mellett lesznek hajlandók levezényelni egy-egy kötvény kibocsátását, s ebben az esetben már lesz esély e piaci szegmens megerősödésére.
