Technológiai változások, globalizáció, a WTO előírásai és az egységes belső piac – e fejlemények hívták életre az unió távközlési liberalizációját. Legalábbis ez derül ki az Európai Bizottság 1987-ben közzétett úgynevezett zöld könyvéből. A piacnyitás mégis kissé megkésve, egy évtizeddel később, 1998. január elsejétől valósult meg. Jelenleg sem létezik azonban egységes gyakorlat: minden egyes EU-tagállam más példával szolgál.
Németországban például a vezetékes telefonálás terén a Deutsche Telekom (DT) monopóliuma 1998. január elsején szűnt meg; akkor félszáz szolgáltató szállt versenybe a fogyasztók kegyeiért. A teljes liberalizálás csak a távolsági és nemzetközi hívásokra vonatkozik, a helyi beszélgetések túlnyomó része továbbra is a DT kasszáját gazdagítja. A német modell különlegessége, hogy a fogyasztók számára rendkívül kedvezően alakították ki a szolgáltatás módját. Az ügyfélnek ugyanis nem kell magát egyetlen szolgáltatónak sem elköteleznie, hanem egy előhívószám segítségével szabadon eldöntheti, hogy mikor melyik telefontársaságon keresztül kíván telefonálni. Döntését interneten elérhető táblázatok, valamint a külön erre a célra gyártott berendezések is megkönnyítik, amelyek automatikusan az adott időszakban legolcsóbb szolgáltató előhívószámát tárcsázzák. Az így folytatott beszélgetések a már megszokott havi telefonszámlán jelennek meg. Ez a modell rendkívül éles versenyt indukált a német piacon, amelynek következtében 1998 januárja óta a távolsági és a nemzetközi hívások díja több mint 50 százalékkal esett. Jól példázza a DT árainak változását, hogy egy magyarországi hívás percenkénti díja 1998-ig 1,33 márkába (173 forintért) került, ma pedig már 48 pfennigért (62 forintért) számlázzák azt. Sőt, a Viag Interkom 39 pfennigért (vagyis 51 forintért), az 1997-es DT-tarifa harmadáért ad egy ilyen hívást.
A különböző gyakorlatot jól példázza a viszonylag zárt spanyol és francia piac, ahol csak két-három nagy szolgáltató verseng. A brit (mintegy 150 szolgáltató) és a már említett német (50 szolgáltató) piacon már jóval kiélezettebb a verseny, de a volt állami monopóliumok e két országban is dominálnak. Egyedül a távolsági és nemzetközi beszélgetések terén sikerült az újoncoknak nagyobb szeletet lecsípni a tortából. A piaci tulajdonviszonyoktól függetlenül az áresés jelentős volt: a németországi 50 százalék mellett Nagy-Britanniában átlagosan 30 százalékos árcsökkenés boldogította a fogyasztókat. –
