Szivart szívni a boldog békeidőkben a polgári lét szerves részének számított, ez a nemes hagyomány azonban negyven évre szinte száműzetésbe kényszerült. Dacára annak, hogy a baráti Kubából cserekereskedelem formájában beérkező szivar annyira olcsó volt, hogy német turisták tömegével vitték ki az országból. Nálunk ugyanis nagyon kevesen voltak tisztában azzal, mi is a valódi piaci ára például Fidel Castro kedvenc szivarjának nyugaton. A nagy áttörést itt is a rendszerváltás hozta meg.
A szivarokat – Csetényi Csaba és Krskó Tibor, a Cigar Tower dohánybolt tulajdonosai szerint – alapvetően két osztályba lehet besorolni. A legnagyobb kereslet az olcsóbb gépi szivarok iránt mutatkozik, az igazi kincsnek azonban a kézzel készült, úgynevezett prémium szivarok számítanak.
Bár a Nyugatról érkező divathullám Magyarországot is elérte, a dohányzásnak ezt a fajta kultúráját többek között bemutatótermeken keresztül is népszerűsíteni kell. Az erőfeszítéseknek meglett az eredménye, hiszen a piac 2-3 éve beindult, s – a cigarettával ellentétben – ezen a területen dinamikus növekedés érzékelhető.
A szivarpiacon azonban korántsem lehet tisztán látni. Nagy Imre, a Dohány Terméktanács kereskedelmi tagozatának frissiben kinevezett elnöke szerint teljesen megbízható adatokat nemigen lehet találni a forgalomról és az érintett cégek részesedéséről. A múlt év becsült forgalma 5 millió szál körül mozgott. Behozatallal 7 cég foglalkozik, de a szakértők szerint a piac túlnyomó részét 4-5 kereskedelmi vállalat uralja. Talán az újdonság varázsa okozza, de a kereskedők annyira félnek a konkurenciától, hogy semmilyen adatot nem szolgáltatnak ki részesedésükről. Míg a 400 milliárd forintos cigarettapiac forgalmi adatait – szálszámra és cégekre lebontva – pontosan lehet tudni, addig itt sokszor csak bizonytalan találgatásokra van lehetőség.
Az importstatisztikák szerint tavaly 101 millió forintnyi szivar érkezett be az országba, míg a Fogyasztási Dohányt, Szivart, Szivarkát és Cigarettahüvelyt Gyártók és Importálók Egyesületének (FDE) adatai alapján az 1998-as év teljes belföldi legális forgalma kiskereskedelmi áron mintegy 600 millió forintot tett ki. Ezekből az adatokból kiolvasható a piacot jelenleg legjobban foglalkoztató két probléma: az importösszeg és a kiskereskedelmi forgalom közti hatalmas eltérés, valamint a legális-illegális forgalmazás kérdésköre.
Az a kormányzati törekvés, hogy a dohánytermékek adótartalmát az Európai Unió átlagszintjére növeljék, a szivartermékeknél oda vezetett, hogy már most több jövedéki adó és áfa terheli a szivarokat, mint bármelyik más európai országban (lásd a grafikont), miközben a vámtarifa meghaladja az 50 százalékot. A forgalmazók éppen a magas árak miatt a közeljövőben megpróbálják kormányzati körökben elérni a dohánytermék terheinek mérséklését.
A jövedéki törvény elvileg tisztította a piacot, de ennek ellenére a csempészet még mindig jelentős. Bár a Kubából érkező csempészáruk jóval olcsóbbak, az illegális kereskedők mégis nagyon jól járnak. Csetényiék szerint ennek a csempésztevékenységnek az árrése megegyezik a drogéval. A szakértők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy ezek mind silány hamisítványok, korántsem nyújtják azt az élvezetet, amire valódi társaik képesek.
Ahhoz, hogy a magyar szivarpiac problémái megoldódjanak, jogi oldalról az adó- és a vámterhek csökkentésére, s párhuzamosan a vámhatóság szigorúbb fellépésére lenne szükség. A másik oldalon pedig a polgári szivarkultúra további terjesztésére, hiszen egy igazi “szivaros” sosem szív silány hamisítványt.
