Új szereplőkkel és átírt forgatókönyvvel pörögnek tovább az Európai Unió (EU) keleti bővítésének filmkockái. A Romano Prodi által vezetett, néhány hónapja hivatalba lépett új „EU-kormány” a szövegkönyv átdolgozásával kezdte munkáját, s a múlt héten nyilvánosságra hozott országjelentéseiben felcsillantotta a kissé hosszúra nyúló epizód lezárásának reményét.
CSAK AJÁNLÁS. Hogy a Prodi vezette testület pontot akar tenni a múlt tavasz óta folyó csatlakozási tárgyalások végére, azt már önmagában az a tény is jelzi, hogy az unió történetében először – a német Günter Verheugen személyében – külön főbiztos irányítja a bővítési előkészületeket. A bizottsági elnök a múlt héten, az országjelentések ismertetésekor megtartott beszédében jelezte: reméli, hogy a bővítés első köre még a testület mandátumának lejárta előtt megtörténik. Szavai szerint az unió belső reformjait úgy kell végrehajtani, hogy az EU 2003. január elsejétől készen álljon az új tagok fogadására.
Prodi hivatalba lépése óta mindig az időpont konkrét meghatározása mellett érvelt; nem így néhány tagállam – a soros elnök Finnországot is beleértve -, amelyek ezt nem tartják szükségesnek. A brüsszeli bizottság minap nyilvánosságra hozott dokumentuma persze puszta ajánlás, a végső szót ebben a tekintetben is az év végi helsinki csúcsértekezlet mondja majd ki.
Szintén a finn fővárosban fogadják el (vagy vetik el) majd azt a másik bizottsági javaslatot, amely 12-re növelné az országok azon körét, amelyek csatlakozási megbeszéléseket folytathatnak az unióval. Eme forgatókönyv szerint tehát újabb hat állammal – Litvániával, Lettországgal, Szlovákiával, Romániával, Bulgáriával és Máltával – tárgyalnak majd 2000-től. A felsoroltak közül a két délkelet-európai állammal viszont csak akkor kezdik meg az uniós joganyag átvételéről szóló kétoldalú megbeszéléseket, amennyiben ezek az országok teljesítik a Brüsszel által szabott feltételeket. Ez a gazdasági reformok felgyorsítását jelenti – a súlyos recesszióval sújtott Romániában ez igencsak égető feladat -, valamint egy bolgár atomerőmű bezárását és a romániai gyermekvédelmi intézmények eurokonformabb működését feltételezné.
KEDVEZŐ SZÍNBEN. Amint az eddig nem tárgyaló hatok közül két ország kapott a többinél rosszabb bizonyítványt, úgy a már tárgyaló hat „első körös” ország között is differenciált a bizottság. Ezzel megvalósulni látszik a többsebességes csatlakozási folyamat, amelynek során az egyes tagjelöltek saját érdemeik alapján liftezhetnek az egyes szintek között. Az országjelentések szerint az egyes részkérdésekben más-más osztályzatot kaptak a vizsgázó tagjelöltek; a politikai, gazdasági, ágazati és jogharmonizációs értékelések korántsem esnek egybe (lásd táblázatunkat és a összeállításunkat). A tagjelöltek közötti különbségtétel a jelenlegi helyzet szerint Magyarországra nézve kedvező: hazánk a versenyképességet leszámítva minden kritérium szerint az élen található. Miközben Csehország lemaradása a romló makrogazdasági eredmények miatt várható volt, Lengyelország jó megítélése némi meglepetésként szolgált. E tekintetben az utóbbi hetekben változni látszik az uniós álláspont, és ismét úgy fest: a lakosság negyedét kitevő agrárnépesség, a néhány elavult szerkezetű iparág, és a jogharmonizációs lemaradás dacára a politikai motivációkkal „megtámogatott” Lengyelország újra esélyes arra, hogy a bővítés első körében az unió tagja legyen. Csakúgy mint Magyarország, amelyet a jelentés működő demokráciának és piacgazdaságnak tart, ennek ellenére Brüsszel számos kritikai észrevételt fogalmazott meg.
AKTUÁLIS BÍRÁLATOK. Az országjelentés és az azzal egy időben nyilvánosságra került, Csatlakozási partnerség címet viselő dokumentum kiemeli a már régóta húzódó egészségügyi reform elmaradását, mondván: ez veszélyeket hordozhat magában ágazati-szakmai szinten, de a túlköltekezés miatt rizikósak a makrogazdasági következményei is. Ezenkívül számos kisebb megjegyzéssel illette a bizottság a magyar gyakorlatot, a közbeszerzési törvénynek a hazai cégeket előnyben részesítő gyakorlatától kezdve az uniós szabványok lassú átvételén keresztül a légi és a vasúti közlekedés elavult szerkezetéig. Nem maradhatott el a csatlakozási tárgyalásokon a várhatóan legtöbb fejfájást okozó környezetvédelmi elmaradottság ostorozása sem. Szintén nem mulasztotta el Brüsszel, hogy egy-egy aktuálisabb kérdésre is reflektáljon; így a jelentés megemlíti, hogy középtávon meg kell erősíteni a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét.
(Az országjelentések feldolgozásában közreműködött: Ádám Zoltán, Bálint Viktor, Kertész György)
