Termékeny talajra hullottak az osztrák politikai élet – leginkább Jörg Haider szélsőjobboldali populizmusában testet öltő – vadhajtásainak magvai. Nyugati szomszédunk polgárainak ugyanis nem kevesebb mint kétharmada ellenzi az EU keleti bővítését, fele pedig egyenesen úgy véli: a közép- és kelet-európai egykori államszocialista országok csatlakozása számukra személyesen is hátrányt okoz. A bővítési fóbiának a Fessel-Gfk piac- és közvélemény-kutató intézet felmérése szerint kettős – amúgy a piaci törvényszerűségek szerint egymást lényegében kizáró – oka van: az osztrákok többsége egyfelől attól tart, hogy országukat elözönli az olcsó keleti munkaerő, másfelől viszont már most nehezményezik a belföldi tőke keletre áramlását.
A bővítés ellenfelei leginkább az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) támogatóinak sorában találhatók, míg az unió kiterjesztésének hívei főleg a liberális, a zöld és a néppárti választók köréből kerül ki.
Számunkra sovány vigasz, hogy az általános elutasítás ellenére a magyar csatlakozás jóval népszerűbb: ránk vonatkozóan „csak” 40 százalékos a képzeletbeli voksoláson nemmel szavazók aránya.
A földhözragadt gazdasági kalkulációk a lakosság berzenkedése ellenére egyértelműen azt állítják: nyugati szomszédunk számára az unió bővítéséből fakadó előnyök meghaladják a hátrányokat. A bécsi Wifo gazdaságkutató intézet számításai szerint már a volt szocialista országok piacainak megnyitása nagy jelentőségű volt az osztrák gazdaság számára. A Lengyelországba, Csehországba, Szlovákiába, Szlovéniába és Magyarországra irányuló export 1997-ig évente átlagosan 13 százalékkal nőtt. (Ezen belül a magyarországi kivitel 1990-től 1998-ig több mint a duplájára emelkedett.) Pusztán ennek következtében az osztrák ipar évente 0,6 százalékponttal növelte termelését, az ipari munkahelyek száma pedig 0,2-0,5 százalékponttal gyarapodott.
A már idézett kutatóműhely előrejelzése szerint az EU-bővítés az osztrák gazdaság majd minden területére pozitív hatással lesz: 2002-es és 2007-es csatlakozási fordulókat feltételezve 2010-re a GDP 1,3 százalékkal lenne magasabb, mint az unió határainak változatlanul hagyása esetén, a „többlet-konjunktúra” pedig 27 ezer új munkahelyet teremt majd. Becslések szerint az árszínvonal 1 százalékkal, az államháztartási hiány pedig a GDP 0,4 százalékával lenne alacsonyabb a bővítés következtében.
Az unió bővítésének egyik haszna Ausztria keleti kereskedelmének élénkülése lenne. Túlzás nélkül állítható, hogy az áruforgalomban Magyarország kiemelkedő szerepet játszik: Ausztria negyedik legfontosabb piaca vagyunk, ezzel megelőzzük az Egyesült Államokat, Franciaországot, Nagy-Britanniát és Japánt. Eme előkelő helynek persze ára is van, nevezetesen az, hogy a kétoldalú áruforgalom számunkra rendre negatív szaldóval zár. Noha 1997-98-ban a magyar export is megugrott, s a deficit az 1996-os 280 millió dollárról 1998-ra 24 millió dollárra csökkent, a folyó év első hét hónapjában már ismét 104 millió dolláros hiány keletkezett.
Az élénkülő kereskedelem mellett a megnyíló beruházási lehetőségeket is gyorsan használták ki az osztrák cégek.
Eddig Magyarország volt a legkedveltebb célpont: a térségbe irányuló működőtőke-befektetés 60 százaléka itt landolt. Az összes hazai állomány 10 százalékát adó, 2,5 milliárd dollárt kitevő részesedéssel Ausztria (Németország és az Egyesült Államok után) a harmadik helyen áll a nemzetek itteni beruházási rangsorában. A Magyarországon megtelepült osztrák vállalatok igen fontos szerepet játszanak a két ország közötti kereskedelemben, ezek adják ugyanis az Ausztriába irányuló export 60-70 százalékát.
Az osztrák cégek először a kereskedelemben és a bankszférában (lásd táblázatunkat) – jelentek meg. Az évtized elején a befektetések több mint fele zöldmezős beruházás volt, így nem meglepő, hogy – csak a privatizációs bevételeket számba véve – Ausztriát a befektetői rangsorban Franciaország is megelőzi. Ma már a szektorok szerinti tagolást tekintve színesebb a paletta: az 5500 részben vagy egészében osztrák tulajdonú cég több ágazatban működik, főleg a papírgyártásban, a ruházati iparban, a sörgyártásban, a kereskedelemben, illetve a pénzügyi szektor különböző területein. Peter Rejtö, a budapesti osztrák nagykövetség kereskedelmi tanácsosa szerint a nálunk beruházó cégek mérete tükrözi az anyaországi struktúrát, vagyis a cégek zöme rugalmas és gyors reakcióképességű kis-, illetve középméretű vállalat.
Mára a zöldmezős beruházások kisebb jelentőségűek a még mindig töretlen lendülettel zajló osztrák befektetések között, helyettük főleg a már itt lévő vállalatok feltőkésítése, a meglévő létesítmények modernizálása és további bővítése került előtérbe. Jellemző a beruházások térbeli eloszlása: először főleg a fővárost hódították meg a befektetők, majd Győrbe és Székesfehérvárra települt a legtöbb osztrák vállalkozás. Ezeken a helyeken azonban már jól érzékelhető munkaerőhiány alakult ki, ezért napirenden van az ország keleti megyéinek meghódítása is. Jóllehet a szolgáltatók, bankok, biztosítók már most jelen vannak az ország egész területén, az ipari gyártásban érintett cégek többször jelezték: számukra a keleti régiókban komoly nehézséget jelent az autópályák hiánya. –
