Az amerikai szövetségi jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board a kamatok változatlanul hagyása mellett döntött legutóbbi ülésén. A Fed nyíltpiaci bizottsága (FOMC) a megelőző két alkalommal – júniusban és augusztusban – egyaránt 0,25 százalékponttal, előbb 5, majd 5,25 százalékra növelte az irányadó kamatot, de a második döntésnél jelezte, hogy a következő időszakra nézve semleges álláspontot foglal el, vagyis nem készül újabb emelésre.
Ennek fényében a FOMC mostani ülését nem is előzte meg különösebb izgalom, a közgazdászok és a piaci szereplők túlnyomó többsége arra számított, ami végül is bekövetkezett. A kamatemelés ellen szólt az is, hogy az utóbbi hónapokban az inflációs ráta nem mozdult el felfelé, a 2 százalékot sem éri el, s ilyenformán a Fed nem hivatkozhatott arra, hogy az igen erőteljes – a harmadik negyedévben elemzők szerint akár a 4 százalékot is meghaladható – gazdasági növekedés a pénzromlás ütemének gyorsulásához vezet.
A FOMC-ülés után kiadott közlemény ugyanakkor hírül adja, hogy a bizottság tagjai ezúttal a kilátásokat illetően nem voltak semlegesek: álláspontjuk szerint a közeljövőben szükségessé válhat a kamatemelés. Miután az ilyen jelzés prognózis-értékűnek vehető – bár a múltban sok esetben nem vált be -, a New York-i tőzsde ennek megfelelően áreséssel reagált.
A Fedet – mint már évek óta – továbbra is főként a munkaerő-piaci helyzet alakulása aggasztja. A gyors gazdasági expanzió következtében a munkanélküliségi ráta lassanként 4 százalékra süllyed, ez pedig a bérkiáramlás és közvetetten a kereslet erősödésével jár. A közlemény mindazonáltal tartalmaz egy olyan kitételt is, miszerint a FOMC, noha tart az infláció megugrásától, nem kötelezte el magát a kamatemelés mellett; döntését a kereslet és kínálat alakulása, valamint a pénzpiaci fejleményeket tükröző összes információ határozza majd meg.
Az elemzők így egyelőre nem is nagyon tudnak állást foglalni arról, mi várható a két következő, november 16-án és december 21-én esedékes FOMC-ülésen. Többen mindenesetre felhívják a figyelmet arra, hogy a számítógépes rendszerek 2000. évre való átállásának problémája olyan bizonytalansági tényező, amely számottevően befolyásolhatja a pénzpiaci folyamatokat és az egész gazdaság likviditási helyzetét, s így arra késztetheti a Fedet, hogy kivárjon az egyébként esetleg indokoltnak vélt kamatemeléssel. –
