A miénk volt az első vegyes vállalat ebben az ágazatban – mondja Sikabonyi Miklós, a bátaapáti pincészet vezetője. Korábban közel húsz évig ő volt a Tolna megyei szövetkezet elnöke, majd amikor 1990-ban egy befektető csoport szállt be a gazdaságba, “nem jutott eszébe, hogy magángazda legyen”. A tulajdonosok (a részesedés sorrendjében: Piero Antinori olasz márki, az Interland nevű luxemburgi befektető csoport, a német Michael Bömers és Zwack Péter) sokat segítenek a külföldi eladásokban, de az tagadhatatlanul hátrányt jelent, hogy nincs egy előretolható név a mőcsényi borok mögött.
Évente 300 ezer palackot adnak el így is külföldön, 15 országban; belföldre 120 ezer jut, ez utóbbi tételt a Zwack Rt. forgalmazza. Politikájuk a jövőben sem fog változni, továbbra is csak minőségi borokat termelnek, és évi 600-700 ezer palackig szeretnének eljutni.
Kezdik ugyan elismerni a magyar bort külföldön, de a Bátaapáti pincészet vezetője szerint ma is alig harmadáért veszik, mint a hasonló kategóriájú francia vagy olasz borokat.
Tolnai borvidék egyébként csak ez év januárjától létezik önállóan, s hogy ez így alakuljon, arra elsősorban a szekszárdiak törekedtek. “Számunkra ez már nem jelent problémát, vagyunk már annyira ismertek és elismertek, hogy nem szekszárdiként is jól el tudjuk adni borainkat” – mondja Sikabonyi.
A 35 főt foglalkoztató bátaapáti pincészet ebben az élen jár, hiszen 100 hektáros termőterületük mellett évente 10-15 hektárt telepíte-nek. A borút mozgalomban ugyan benne vannak, de a turizmusban lévő lehetőséget még nem igazán használják ki. Ehhez egy komolyabb kóstolótermet kell kialakítani, és emellett azt is tervezik, hogy szálláslehetőséget biztosítanak az odalátogatóknak.
A közelmúltban egyébként új tevékenységbe vágtak bele, nemrégiben adták át barrique-hordógyárukat, amely kizárólag exportra termel. –
* BARRIQUE. Általában 200 liter körüli, belül megpörkölt tölgyfahordó, amely három éven át természetes úton szárított dongákból készül. A benne érlelt bornak különleges, a tölgyfától származó zamatot ad.
