Ellentétes irányzatok jellemzik az idei gazidasági fejlődést. Az elmúlt év kedvező tendenciái részben megtorpantak, a növekedés elmarad a kormányzati elképzelésektől, miközben tovább tart az infláció csökkenése, az adósságállomány mérséklődése, a külföldi működőtőke beáramlása. Az Ecostat elemzői úgy vélik, korábbi előrejelzésüket, amely 1999-re a GDP mintegy 4 százalékos növekedését irányozta elő, nem szükséges megváltoztatni.
Az ez évi fejlődés egyik legérzékenyebb területe az egyensúly, nevezetesen az, hogy a költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiánya magasabb lesz, mint amilyet a kormány várt. Az államháztartási deficit tervezettől eltérő alakulása összefügg az év során jelentkezett természeti katasztrófákkal, valamint a tervezés során túlméretezett kiadásokkal, amelyekre nem lehetett kellő bevételi forrást teremteni, továbbá, hogy a már több év óta esedékes államháztartási reform megvalósításában nem történt lényeges előrelépés.
MÉRLEGPROBLÉMÁK. A folyó fizetési mérleg hiánya strukturális jellegű, és annak várható 2,7 milliárd dolláros mértéke okoz elsődlegesen feszültséget. A nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban – Magyarország adottságainak megfelelően – az elviselhető hiány mértékét az Ecostat évi 1,5 milliárd dollárra becsüli, amelynek elérése középtávon feltétlenül szükséges.
A kutatóintézet értékelése szerint 2000-ben és 2001-ben a GDP növekedési üteme az évi 4 százalékot valószínűleg nem haladja meg; a világgazdaság növekedési trendjei e két évre ezt az ütemet teszik lehetővé. A vizsgált időszakban az ország erős – már 80 százalékos – gazdasági nyitottsága még növekszik, a vámszabad területi gazdasági tevékenység (a multinacionális vállalatok) pozíciója erősödik. Ennek révén feltételezhető a világgazdasági konjunktúra eddigieknél jobb kihasználása.
2002-re az Ecostat szakértői 5 százalék körüli növekedést várnak; ez az ütem részben az uniós csatlakozás egyik nélkülözhetetlen feltétele is. Az elemzők szerint 2002-re érezhető hatása lesz hazánkban annak a nemzetközi konjunktúrának, amely 2000-2001-ben érheti el a csúcspontját. Az egy év fáziskülönbség összefügg Magyarországnak a nemzetközi munkamegosztásban betöltött marginális szerepével.
VISSZASZORULÓ INFLÁCIÓ. Három év múlva az Ecostat számításai szerint az infláció mértéke már csak 4 százalék körüli lesz. Ez meghaladja a kormány 3,5 százalékos fogyasztói árindexét. Ennek elsődleges oka, hogy a gazdaság fejlődése érdekében az infláció fokozatos visszaszorítása és nem ugrásszerű eliminálása lehet a racionális cél.
Az árfolyam-politika 2002-re módosul, megszűnik a csúszó leértékelés és a valuta-paritás az euróra épül. Ennek érdekében kívánatos, hogy mind jobban közeledjünk a pénzügyi szférában a maastrichti egyezményben megjelölt követelményekhez. Az elkövetkezendő három évben ki kell alakítani azt az új árfolyam-mechanizmust is, amely a magyar áruk exportverseny-képességét segítve meggátolja a forint spontán felértékelődését.
A reálkamat-szint a jelenlegi 10 százalékról a következő 3 évben fokozatosan 3-4 százalékra csökken. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy az alapkamatok – az államadóssá-gok figyelembevételével – ilyen mértékben csökkenthetőek.
Ahhoz, hogy a vázolt fejlődési pálya a 2000 és 2002 közötti időszakban kibontakozzon, arra lenne szükség, hogy a vámszabad területi tevékenység (a multinacionális vállalatok) növekedésének évi átlagos üteme ne essen vissza drasztikusan. A vámterületi vállalatok növekedése az elkövetkező 3 évben viszonylag lassú lesz, és nem haladja meg évente átlagosan a 3 százalékot. Ez is csak akkor valószínűsíthető, ha egyrészt a kis- és középvállalatok pozíciója erősödik a belföldi piacon, másrészt szélesíteni tudják a multinacionális vállalatokhoz beszállítói aktivitásukat.
STABIL MEGTAKARÍTÁSOK. A világgazdaság és az Európai Unió átlagos fejlődését meghaladó GDP-növekedés feltételezi, hogy 2002-ig a felhalmozási hányad magas legyen, az éves átlag haladja meg a 25 százalékot. Ennek fenntartásához elengedhetetlen, hogy ne csökkenjen a lakosság megtakarítási képessége és hajlandósága, viszont mérséklődjék a költségvetési hiány. Ilyen körülmények között a beruházások évi 10-12 százalékos bővülése elérhető. Az elmúlt pár évben a hazai állóeszköz-állomány szerkezete és a technikai felszereltség közelítette a fejlett ipari országokét. E folyamat fenntartása, erősítése továbbra is a felhalmozási képességünktől függ.
Az előre jelzett növekedési ütem és a fenntartható gazdasági egyensúly szigorú jövedelempolitikai követelményeket támaszt. A háztartások rendelkezésére álló jövedelmének a GDP növekedési üteme alatt kell lennie, így nem haladhatja meg átlagosan az évi 3 százalékot, és azt is a munkatermelékenység további javításával célszerű ellentételezni.
A növekedésnek a következő három évben is exportorientáltnak kell maradnia; az Ecostat a kivitel évi 10 százalékos növekedését prognosztizálja. Ebben számít a multinacionális vállalatok belső nemzetközi munkamegosztásából származtatható exportnövekedésre, amelyre többek között a világkereskedelem várható kedvező konjunktúrája ad esélyt. A növekedés kedvezően hat a foglalkoztatottságra, ám annak javulása – a termelékenység várható további növekedése mellett – alatta marad a GDP fejlődési ütemének, vagyis várhatóan 2-3 százalék lehet.
DUÁLIS IPARFEJLŐDÉS. Az ipar az elmúlt évtizedben súlyos transzformációs válságon ment keresztül. Napjainkban azonban lényegében lezajlottnak tekinthető a makro- és mikro-szerkezetváltás, amelyre támaszkodva az elemzők fellendülést prognosztizálnak: 2002-re átlagosan 7-8 százalékot, a feldolgozóiparban pedig – amely a húzóágazat lesz – akár 10-12 százalékot. Az ipar gyorsuló fejlődése mindenképpen egyenlőtlen lesz, ha úgy teszik, továbbra is duális szerkezetben valósul meg. Ennek jellemzője, hogy a külföldi – vámszabad területi – vállalatok 1998-ban a bruttó termelés 25 százalékát és az export mintegy 70 százalékát adták és jelentős növekedési tartalékokkal rendelkeznek. Amennyiben a szabályozási környezet nem gátolja, akkor ez a növekedés alapvető forrását jelenti, s nem kizárt, hogy az évi fejlődési ütemük továbbra is meghaladja a 15-20 százalékot. A hazai tulajdonú – vámterületi – vállalatok teljesítménye ugyanakkor alig haladja meg napjainkban a 1992-93. évi mélypontot. Növekedési lehetőségeik a következő három évre behatároltnak tekintők, és optimális esetben sem várható évi 3 százaléknál gyorsabb ütem esetükben.
A mezőgazdasági termelés évek óta elhúzódó válsága nemcsak magyar jelenség, és kihat az ágazat feltételezhető növekedésére. Ha még a sajátos agrárciklusokat figyelmen kívül hagyjuk is, akkor sem várható, hogy az agrárium hozzájárulása erőteljesebb legyen a GDP-hez; önmagában már az jelentős teljesítmény lenne, ha meg tudná őrizni jelenlegi pozícióját.
A gazdasági növekedés jövőjét tekintve az infrastrukturális fejlettségben jelentkező lemaradás enyhítése is fontos faktor; e területen kívánatos a GDP általános bővülését meghaladó növekedést elérni. –
