A jen sorsával kapcsolatos bizonytalanság volt az uralkodó a világ pénzpiacain az elmúlt napokban, miután híre kelt, hogy Tokió összehangolt nemzetközi intervenciót szorgalmaz a fizetőeszköz néhány hónapja tartó, a külkereskedelmi pozíciót rontó és ezáltal az éledező konjunktúrát veszélyeztető rohamos erősödésének visszafordítása érdekében. A múlt héten a jen dollárárfolyama 103,25-is volt, ami több mint három és fél éves rekord; később – éppen a beavatkozás lehetőségének hírére – a zöldhasú 107 jenre erősödött.
A japán jegybank (BOJ) több ízben is beavatkozott jeneladással, akciói azonban csak korlátozott és rövid életű eredménnyel jártak. Ekkor látta elérkezettnek az időt Mijadzava Kiicsi pénzügyminiszter arra, hogy bejelentse: a hét gazdasági nagyhatalom (G-7) pénzügyi vezetőinek szeptember 25-i találkozóján támogatást fog kérni kollégáitól a jen gyengítéséhez. A pénzügyminiszter a bejelentés előtt találkozott Hajami Maszaruval, a BOJ kormányzójával; a jegybank egyetértett a jen gyengítésének szükségességével, ugyanakkor egyelőre kevés hajlandóságot mutatott arra, hogy ennek érdekében további monetáris enyhítést hajtson végre.
Márpedig van rá esély, hogy végül ez marad a megoldás, mivel kétséges, hogy Tokió megkapja-e a kért segítséget. A sikeres intervencióhoz természetesen Washington részvétele volna a legfontosabb, így érthető, hogy már egy hete az Egyesült Államokban tárgyal Mijadzava nemzetközi ügyekért felelős helyettese, Kuroda Haruhiko. Amerikai részről viszont nem éreznek olthatatlan vágyat a közreműködésre. Mint Edward Gramlich, a Fed egyik igazgatója rámutatott, a dollár az utóbbi időben csak a jenhez képest gyengült számottevően. Ennyiben teljesen eltérő a helyzet az 1995-östől, amikor a dollár a mexikói válság hatására egyértelmű mélyrepülésbe fogott – jenárfolyama 79,90-ig süllyedt -, ami végül a G-7 közös intervencióját vonta maga után. Tokiónak, hogy megszerezze hat partnerének támogatását, azt kellene bizonyítania, hogy a jen erősödése globális fenyegetést jelent.
Ennek hiányában Washington anélkül mondhat nemet a japán kérésre, hogy látványosan meg kellene tagadnia az erős dollárt középpontba állító hivatalos pénzpolitikáját. Amúgy a hatalmas külkereskedelmi hiányt felhalmozó Egyesült Államoknak egyáltalán nem jön rosszul a Japánnal szembeni exportpozíciójának javulása. Elemzők éppen ezért inkább azt tartják valószínűnek, hogy a G-7 találkozóján egy szokásosnak mondható közlemény születik a túlzott árfolyam-ingadozások elkerülésének szükségességéről. Mások szerint Tokió végül megkapja a támogatást, ám cserébe vállalnia kell egy komoly gazdaságélénkítő kiadási csomagot.
Ha a tanácskozás nem hoz eredményt, továbbra is a BOJ-ra hárul a jen gyengítésének feladata. A jegybankra súlyos nyomás nehezedik a kormányzat részéről, vezető pénzügyi tisztviselők nap mint nap hangoztatják a monetáris lépések szükségességét. A helyzet azonban komplikált, mivel a hagyományos piaci intervenciók nem elégségesek, a kamatok pedig szinte a nullán állnak, így nincs mód arra, hogy további mérséklésükkel gyengítsék a jent. Az egyetlen megoldás az volna, ha a BOJ az intervenciós gyakorlat módosításával eltekintene az úgynevezett sterilizációtól, vagyis attól, hogy a jeneladások révén a piacra került összegeket kötvénykibocsátásokkal újra kivonja a forgalomból. A pénzkínálat ilyetén növelése rontaná a fizetőeszköz értékét, csakhogy a jegybank az eddigi jelek szerint nem hajlandó ezt az utat választani. –
