Súlyos gazdasági válsággal kellett megküzdenie a korona 1997-es összeomlása óta Csehországnak, a kilencvenes évek első felében az átalakuló közép- és kelet-európai régió legsikeresebbnek tartott országának. A belső fogyasztás szerényebb, 1 százalék körüli, illetve az export jóval lendületesebb, csaknem 10 százalékos növekedése következtében ugyan 1999 második negyedévében a jelek szerint sikerült megállítani a gazdaság zsugorodását, az elkerülhetetlenül szükséges gazdaságpolitikai változtatások megtételének azonban még korántsem értek a végére Prágában. Ezt támasztja alá a nemrég kinevezett új pénzügyminiszter, Pavel Mertlik – egy, a Bécsben megjelenő Business Central Europe által idézett – nyilatkozata is, miszerint Csehországnak strukturális válsággal kell szembenéznie, s nincs túl sok egymástól különböző alternatíva a válságból kivezető út megtalálásához. A magát nyíltan marxistának valló, ám reformer elkötelezettségű gazdaságpolitikus eddig miniszterelnök-helyettesként szolgálta a tavaly júniusi választások nyomán hatalomra került Zeman-kabinetet.
A patthelyzetet okozó tavalyi választások nyomán – mint emlékezetes – egyik vezető politikai erőnek sem sikerült abszolút többséggel rendelkező koalíciót összekovácsolnia a 200 fős cseh törvényhozásban. Végül, a választásokat megnyerő Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) elnöke, Milos Zeman alakíthatott egypárti, kisebbségi kormányt, ám ehhez a fő ellenzéki erő, a Vaclav Klaus korábbi miniszterelnök nevével fémjelzett Polgári Demokrata Párt (ODS) támogatására volt szüksége. (Az ilyen jellegű együttműködés nem volt új keletű a két párt között: korábban a szociáldemokraták vállalták, hogy nem buktatják meg Klaus kisebbségi kormányát, amely végül a jobboldali pártok közötti, illetve az ODS-en belüli ellentétek miatt roppant össze 1997 végén.)
A mindössze 38 éves Mertlik hagyományos baloldali eszmei elkötelezettsége ellenére a piackonform intézkedések híveként szerzett magának nevet – és ellenségeket – a szociáldemokraták körében. A legélesebb konfliktusba Miroslav Gregr ipari és kereskedelmi miniszterrel keveredett: a 69 éves volt vállalati vezető tapasztalatlansággal vádolta a kormányzatba a tudományos életből érkezett reformert, s annak elképzeléseivel szembeszegülve mind nagyobb összeget igyekezett kihasítani a büdzséből a bajba került iparvállalatok átszervezésének támogatására. A párton belül Gregr támogatottsága számít nagyobbnak, ám a kormányzati politika formálásában – a pénzügyi visszaéléssel megvádolt Ivo Svoboda távozása nyomán – a pénzügyminiszteri széket elfoglaló korábbi miniszterelnök-helyettes pozíciói tűnnek erősebbnek.
ELTÉRŐ HATÉKONYSÁG. A mikroszféra szerkezeti átalakításának elmaradása pedig valóban alapvető szerepet játszik a cseh gazdaságban, amely tavaly 2,7 százalékos GDP-zsugorodást szenvedett el. Igaz, az idei első negyedévi – a korábban közzétett 4,5 százalékról a prágai statisztikai hivatal által nemrégiben 4,1 százalékra módosított – visszaesés után a második negyedévben 0,3 százalékos növekedést regisztráltak, alaposan rácáfolva ezzel az ennél sokkal kedvezőtlenebb képet felvázoló előzetes várakozásokra. A vállalati szektor elkerülhetetlenül szükséges szerkezetváltásának kérdése ettől azonban még a napirenden marad. A kuponos – más néven tömeges – privatizáció során értékesített cseh iparvállalatok eredményessége és hatékonysága ugyanis messze elmarad a befektetőknek közvetlenül eladott, illetve a külföldi tulajdonú cégek mutatói mögött (lásd a grafikont).
Az ipari miniszter egy 60 milliárd koronás (hozzávetőleg 400 milliárd forintos), államilag finanszírozott programot javasolt a 250 főnél többet foglalkoztató, tőkehiányban szenvedő cégek megsegítésére, amennyiben azok reális “revitalizációs” tervvel állnak elő, a részvényesek pedig hajlandóak tulajdonosi jogosítványaikat ideiglenesen az államra átruházni. Mertlik ezzel szemben – akkor még miniszterelnök-helyettesként – egy alternatív, az előzőnél szerényebb állami szerepvállalást, egyúttal nagyobb hitelezői befolyást, illetve a kudarcot vallott menedzsereknek és részvénytulajdonosoknak a cégvezetésből való végleges kizárását indítványozó tervezettel állt elő. Az e célból felállítandó hivatal, a Revitalizacni agentura által levezénylendő folyamat pontos formája ugyan még nem ismert, ám Mertlik pénzügyminiszteri kinevezése a szigorúbb szerkezetátalakítási program esélyeinek növekedését vetíti előre.
Azzal mindazonáltal nem árt számolni, hogy a cseh politikai rendszernek a szinte már hagyományosnak számító kisebbségi, illetve szakértői kormányok gyenge parlamenti támogatottsága miatt meglehetősen korlátozott a teljesítőképessége. A legnagyobb ellenzéki erő ugyanis csupán arra vállalt kötelezettséget, hogy a bizalmi szavazásokon támogatja a Zeman-kabinetet, ám gazdaságpolitikai kérdésekben a Klaus-féle ODS-nek (amely a korábbi miniszterelnök által előnyben részesített kuponos privatizáció eredményeit védelmezve tagadja a revitalizáció szükségességét) merőben eltér a véleménye a szociáldemokratákétól. Ha pedig ehhez hozzávesszük az utóbbiak már ecsetelt belső megosztottságát, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az Európai Unió illetékesei által Prágába küldött egyre ismétlődő figyelmeztetések szerint Csehország lemaradni látszik jog- és intézményrendszerének unió-konformmá alakításában.
TŐKEBEÁRAMLÁS. A külföldi tőke mindennek ellenére gyors ütemben áramlik az országba. Tavaly 2,5 milliárd dollárnyi közvetlen tőkebefektetés érkezett, s a megfelelő mutató értéke várhatóan az idén és jövőre is 2 milliárd dollár felett lesz. (A kilencvenes évek elejétől összesen beáramlott tőke értéke mára meghaladja a 10 milliárd dollárt, amivel a GDP-arányos tőkebeáramlás tekintetében Csehországot csak Magyarország előzi meg a régióban.) Sőt, egyes vélekedések szerint a külföldi tőkebefektetések értéke az idén a Ceskoslovenska obchodní banka (CSOB) 66 százalékának a – Magyarországon a Kereskedelmi és Hitelbankban többségi részesedéssel rendelkező – belga Kredietbank általi megvétele után, illetve a regionális gáz- és villamosenergia-szolgáltatók esetleges értékesítését követően akár a 3,5 milliárd dollárt is elérheti. Ezt szolgálhatja a két legnagyobb csehországi bank, a Ceska sporitelna és a Komercní banka privatizációjának az új pénzügyminiszter által kilátásba helyezett megkezdése is.
Egyelőre mindazonáltal kérdéses, hogyan alakul az év végéig a cseh gazdaság teljesítménye. A korábban sem különösebben nagy monetáris szigoráról ismert cseh nemzeti bank mindenesetre az idén folyamatosan csökkentette az irányadó kamatlábakat a növekedés serkentése végett. Tehette ezt, hiszen a fogyasztói és a beruházói kereslet beszűkülése nyomán nem kellett tartani az infláció felgyorsulásának veszélyétől. –
