Eztán nem feltétlenül érces hangnak, sokkal inkább gyors ujjaknak kell társulniuk a sebes észjáráshoz, ha egy alkusz sikeres akar lenni a tőzsdén. Prága, Varsó, Ljubljana és Pozsony után Budapesten is bezár a parkett, ezzel a régiós értéktőzsdék közül utolsóként nálunk is kimúlik ez a kereskedési mód. Szeptember 17-én a határidős piac is elhagyja a parkettet, valamennyi szekcióban utat nyitva ezzel az elektronikus távkereskedésnek. Olyan ez – véli a börze egyik munkatársa -, mint amikor valaki a zsúfolt, zajos, hangulatos bevásárló utcák helyett egy katalógus-áruház ridegen zizegő brosúráját kezdi böngészni.
ÖSZVÉR MEGOLDÁS. A határidős termékek piacát azonban várhatóan cseppet sem hangolja le a drasztikus változás, legalábbis erre lehet következtetni a korábbi tapasztalatok alapján, hiszen az elmúlt öt évben a többi szekció már áttért a gépi kereskedésre. Az 1990-ben (újra)induló Budapesti Értéktőzsde (BÉT) életének első három évében ugyan mindössze néhány tucat ügylet köttetett naponta (szemben a jelenlegi 6 ezer körülivel), a közgyűlés döntése nyomán a kereskedelem kiszolgálására már 1993-ban működésbe lépett egy olyan számítástechnikai rendszer, a CMSS, amellyel egy évvel később megkezdődhetett az azonnali részvényügyletek gépi kereskedelme. S bár a gépek még magán a parketten kaptak helyet, a brókerek már nem kiáltották ki az árakat, hanem a számítógép klaviatúráját “verték”.
A következő korszakos lépésként 1996-ban a részvényszekció első termináljai beköltöztek a brókercégek irodáiba, és ettől fogva a kereskedés több mint két évig párhuzamosan folyt a két helyszínen, mindaddig, amíg a kamaszkorába lépő tőzsde egyszerűen ki nem nőtte a CMSS rendszert (még mielőtt az amortizálódott volna).
Az azonnali piacon 1996-ban és 1997-ben például már közel 700 kötés született egy napon, az emlékezetes első tőzsdekrachot követő év, 1998 tőzsdelázában pedig több mint 4 ezer. Ennyi üzletkötéssel már képtelen volt megbirkózni a meglévő technika. Az alkuszcégeknek pedig egy időzített bombát is hatástalanítaniuk kellett: a brókerek nehezen kontrolálható szabadsága növekvő kockázatot okozott, lévén a teljes napi (az állampapírokat is magába foglaló) forgalom az 1995-ös egymilliárd forintos, az 1997-es 4,6 milliárd forintos átlagról 1998-ra közel 56 milliárdig szökött fel.
Ilyen körülmények között talán nem meglepő, hogy a BÉT tagjai újabb költséges – mintegy 2 milliárd forintos – fejlesztésre szánták el magukat. A korábbinál jóval gyorsabb, megbízhatóbb, könnyebben kezelhető, s gyakorlatilag korlátlan számú üzletkötéssel is megbirkózó MMTS rendszer telepítése mellett döntöttek, amely – limitek beállításával – a túlzott kockázatokat vállaló brókereket is képes megzabolázni.
KÁR NOSZTALGIÁZNI. A program első látványos eseményeként tavaly novemberben a részvényszekció, majd rövidesen az állampapír-szekció is elhagyta a parkettet, mivel az új technikát már a brókerirodákba telepítették. A kitűzött célhoz viszont még e hét péntekén sem jutnak el, amikor a határidős ügyleteknél is elindul a távkereskedés. A tőzsdén kétszeresen is igaz, hogy az idő pénz, s a fejlesztés utolsó lépéseként 2000 januárjában válik lehetővé, hogy az ügyfelek megbízásait gyakorlatilag azonnal a kereskedés “véráramába” juttassák.
Kívülállók közül sokan még ma is úgy gondolják, hogy a parkett bezárásával nem csupán különleges hangulatát és sajátos, már-már mitikus arculatát veszíti el a tőzsde, de egyszersmind a forgalmat fellendítő feszült atmoszféra is megszűnik. Lantos Csaba, a Tőzsdetanács tagja – aki már az értékpapírpiac újranyitása körül is bábáskodott – határozottan leszögezi azonban, hogy ez egy olyan üzletág, ahol nincs helye nosztalgiázásnak. Mivel a befektetők bizalma csak a legjobb kiszolgálás mellett tartható meg, a BÉT-nek nem volt más választása, csatlakoznia kellett a világ legfejlettebb tőzsdéit jellemző fő áramlathoz, s olyan kereskedési formát bevezetni, amely nem csupán gyors és átlátható, de a minimális számúra szorítja vissza a kereskedés körüli vitás kérdéseket csakúgy, mint a brókerek előtt megnyíló visszaélési lehetőségeket. Egy olyan kis forgalmú tőzsdén, mint a budapesti, az is komoly súllyal esik latba, hogy a minőségi szolgáltatás bevezetése minél olcsóbb legyen. Így például ebben az esetben esély sem volt arra, hogy megőrizzék az alkuszi színházat, ahogyan tették azt New Yorkban és Chicagóban. A nyílt kikiáltásos rendszer megbízható működtetése ugyanis olyan csúcsminőségű háttér- és “színpadtechnikát” igényel, amilyet a BÉT nem tudna megfizetni. A BÉT derülátó szakemberei szerint egyébként a beruházás akár már öt év alatt is megtérülhet.
