Magyarország vendéglátó-ipari elitjét kívánja elénk tárni egy nemrég megjelent kiadvány. A kötetben 92 étterem és 32 borozó található. A Gourmet Guide összeállítói – Bertalan András vezető szerkesztő és Németh Norbert ügyvezető igazgató – saját bevallásuk szerint igyekeztek azokat az éttermeket bemutatni, amelyek valóban a tisztes vendéglátásra alapozva öregbítik a magyar konyha hírnevét. Ebben a szakma mellett a vendéglátást felügyelő szervezetek is segédkeztek nekik.
A szerzők nem kívántak olyan egységeket szerepeltetni a könyvben, amelyek egyszer is gyanúba keveredtek egy esetleges túlszámlázás miatt. Vélhetően ez magyarázza, hogy a kötetbe meglepően csekély számú étterem, borozó, illetve pince került be. Érdemes azért megjegyezni, hogy a további több ezer magyar étterem, csárda, kiskocsma közül nem mindegyikben csalják le a bélszín dekáit a vendég elé kerülő tányérról. A fentiek miatt mindenesetre nem lehet beszélni átfogó vendéglátó-ipari kalauzról. Ez továbbra is hiányzik a könyvesboltok polcairól, vagy az éttermek irodáiból.
A Gourmet Guide mindemellett tetszetős kiadvány, amelyből sokat lehet megtudni – mégpedig a magyaron kívül angol, német orosz és japán nyelven is – az ismertetésre érdemesnek tartott éttermek arculatáról, ám nagyon keveset a specialitásokról, a konyha minőségéről. (Minthogy a szakma elit egységeiről kíván beszámolni a kalauz, joggal várható el, hogy ne a felszolgálást, a férőhelyek számát, vagy az asztalokat körülvevő díszletet mutassák be, amit egyébként a csodálatos beállítású színes fotókból jórészt látni is lehet.) Némileg érthetetlen, hogy Magyarországon, magyar vendéglátási elit mellett mit keresnek a könyvben a külföldiek. Még nem volt arra példa, hogy magyar ízek mellé valaki beszerkesztett volna kínai, japán, indonéz vagy ausztrál recepteket. A honi és külföldi ízek a világon mindenütt más-más üzleti lehetőséget takarnak.
A tetszetős, bőr borítású, aranyozott könyv lapjain zömmel olyan éttermek találhatók meg, amelyeket főként idelátogató külföldiek keresnek fel előszeretettel. A cél látható módon nem az volt, hogy a kispénzűeknek nyújtsanak éttermi idegenvezetést, ám az rögtön föltűnhet a hozzáértőknek, hogy üzleti megfontolások miatt olyan kocsmák is helyet kaptak a kiadványban, amelyeknek nem lenne abban helyük. A bemutatott éttermek mind támogatták a kötet megjelenését, ekképp a kiadvány “elfogult”, s csakis a jó oldalát mutatja be a vendéglátó-ipari üzemegységnek. A szerzőknek nem sikerült olyan szabványokat felállítani, amely alapján osztályozhatták, vagy minősíthették volna az éttermeket. –
