Több mint 160 százalékkal emelkedett az első kereskedési napon a jelzáloghiteleket a weben keresztül közvetítő E-Loan társaság részvényárfolyama. Az internetes cégeknek helyt adó amerikai tőzsdén, a Nasdaq-on a 14 dolláros kibocsátási árról azután néhány nap leforgása alatt 64 dolláros magasságig felrohanó részvény augusztus első napjaiban már ismét “csak” 22 dollárt ért. A Fed-kamatemelés bejelentése viszont megint jótékonyan hatott, így augusztus 24-e után néhány nap alatt újfent 40 dollár fölé emelkedett a kaliforniai társaság árfolyama.
A fenti történet korántsem egyedi: néhány internetes cég ennél is hektikusabb árfolyammozgást produkált az elmúlt fél évben. E kör tőzsdei mozgását jelző TheStreet.com Internet Index ez év elejétől április közepéig több mint a duplájára emelkedett, majd attól számítva augusztus elejéig ezen részvények tulajdonosai közel 40 százalékos veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni.
KÉTES KILÁTÁSOK. Az óriási volatilitás láttán felmerül a kérdés, milyen piaci kilátásokkal rendelkeznek az internetes cégek. Az Internet és a hálózatépítés elkötelezett hívei new economyról, új gazdasági törvényszerűségről beszélnek, amelynek egyik legfőbb jellemzője a termék és vállalati életgörbék megváltozása, a lineáris növekedés exponenciálissá válása. A hálózatok – vagy ahogyan Szekfű Balázs, az internetes stratégiai tanácsadással foglalkozó Carnation Kft. ügyvezető igazgatója fogalmaz: virtuális közösségek – építésének egyik alaptétele, hogy a termék, vagy a létrehozott hálózat annál értékesebb, minél több felhasználója van. A manapság legígéretesebbként emlegetett cégek, az internetes árveréseket rendező E-Bay és a virtuális könyváruházat üzemeltető Amazon arra törekszenek, hogy honlapjukat a hálózat olyan gyakran látogatott pontjává tegyék, ahol a böngésző, amennyiben kedve támad, egyszerűen, gyorsan és biztonságosan vásárolhat kínálatukból hitelkártyája segítségével.
Megkönnyíti az amerikai internetes piacra belépni kívánó társaságok dolgát, hogy az Egyesült Államokban a helyi beszélgetések – márpedig az Internet-szolgáltatók hívása szinte mindig helyi beszélgetésnek számít – ma már ingyenesek, így a felhasználó akár egész nap lóghat a hálózaton anélkül, hogy ez a telefontársaság felé akár egy centjébe is kerülne. Az Internet-hozzáférést nyújtó társaságnak azonban fizetni kell – igaz, nem nagy összeget, de több tízmillió előfizetőről van szó. Éppen ezért a tőzsdei szakemberek a legbiztonságosabbnak a havi előfizetési díj ellenében hozzáférést vagy tartalmat szolgáltató társaságok részvényeit tekintik.
Külön üzletággá fejlődött bizonyos piaci rések, tevékenységi körök, területek, vagy éppen csak elnevezések kiépítése vagy levédése, annak reményében, hogy az később egy azonos területet, illetve piacot megcélzó társaságnak továbbadható. Azon cégek pedig, amelyek egy bizonyos méretet elértek, piaci részesedést megszereztek, vagy egyszerűen csak különösen vonzó ötlettel tudnak előállni, megpróbálkozhatnak a tőzsdei kibocsátással. Ebben az esetben mindazon hátrányokért, amik abból adódnak, hogy kicsiny magánvállalatból tőzsdén jegyzett nyilvános társasággá alakul a cég, bőven kárpótolja a tulajdonosokat részvényeik felértékelődése, illetve a rendkívül jutányos pénzszerzési lehetőség. A nyilvános kibocsátás során kialakuló ár sokszorosan meghaladhatja a részvények névértékét, ráadásul a legtöbb esetben csak kisebbségi részesedést dobnak piacra, így az irányítás nem kerül ki az alapítók kezéből. Az internetes cégeknek a fenti technikával az elmúlt egy-két évben jó néhány dollármilliárdost kitermelő piaca nem is létezhetne a vállalatokat tőzsdei kibocsátásokon keresztül finanszírozó amerikai pénzügyi gyakorlat nélkül. Az erre szakosodott befektetési alapok nem a meglévő vagyonra, még csak nem is az árbevételre, vagy az eredményre adnak pénzt, hanem a cég jövőjére, kizárólag az számít, hogy az ötletben látnak-e fantáziát.
Szekfű Balázs szerint az egyik legfontosabb kérdés az illető cég piacra lépésének megtervezése és időzítése. Ezen cégek menedzsmentjének egy időben kell piacot és céget építeni, a társaság növekedésével összhangban megtalálni a megfelelő információtechnológiai és gazdasági szakembereket, fölkészülni a nyilvános kibocsátásokra, s a befolyt pénzből lebonyolítani a megfelelő akvizíciókat. A fentiek miatt jelentősen felértékelődött a befektetői kapcsolatok ápolásának szerepe, csakúgy mint a marketing- és a sajtókapcsolatoké.
NÖVEKVŐ NÉPSZERŰSÉG. Mindez még indokoltabbnak tűnik, ha megnézzük az internetes vállalkozások által negyedévente publikált adatokat. Az elfogadható, hogy a cég- és piacépítés jelenlegi szakaszában a legtöbbjük veszteséges, az azonban már sokkal kevésbé magyarázható közgazdaságilag – hívja fel a figyelmet Csont Dávid, a CA IB Értékpapír Rt. külföldi részvényekbe fektető alapjának kezelője -, hogy miként lehet a kevés alkalmazottat foglalkoztató alacsony árbevételű cégeknek ilyen magas piaci kapitalizációja. A már említett 224 embert foglalkoztató E-Loan-nak 1997-ben mindössze 1 millió, 1998-ban pedig 7 millió dollár volt az árbevétele, miközben a részvények darabszámának és árfolyamának szorzatából adódó kapitalizációja elérte az 1,2 milliárd dollárt. Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy az Amerikában szintén felfutóban lévő GSM mobiltelefon szolgáltatással foglalkozó azonos kapitalizációjú Arial Communication Inc-nél – e társaság 1900 főt foglalkoztat – a nettó árbevétel meghaladta a 150 millió dollárt, ugyanakkor a hagyományosan magas P/E-értékkel (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény) forgó, biztonságos befektetésnek tekintett gyógyszergyárak – például a Pfizer – kapitalizációja gyakorlatilag megegyezik az éves árbevétellel. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az internetes kereskedelem jelenleg nem éri el a teljes amerikai kiskereskedelmi forgalom 1 százalékát sem. A Business Week által közölt felmérések szerint az idei karácsony előtti szezonban azonban már 17 millió amerikai háztartás fog elektronikus úton vásárolni, szemben a tavalyi 10 millióval. Egyelőre még így is kérdéses, hogy ezek a cégek képesek lesznek-e beváltani az expanziójukhoz fűződő és a részvényárfolyamokban kifejeződő felfokozott várakozásokat. Szakértők szerint a nyilvános kibocsátás során kialakuló árfolyam, mely tartalmazza a jövőbeli növekedési lehetőségeket, reálisnak tekinthető. Ilyen kurzuson azonban a legtöbb esetben csak intézményi befektetők jegyezhetnek részvényeket, akik a tőzsdei bevezetést követő első néhány nap jelentős árfolyam-emelkedése után rendszerint túl is adnak papírjaikon.
Csont Dávid szerint az egész folyamat erősen hasonlít a biotechnológiai részvények körüli, nyolcvanas évekbeli lázhoz, azzal a különbséggel, hogy akkor a piacra lépésnek sokkal komolyabb technológiai és tőkekorlátai voltak, bár sok esetben akkor is csak ötleteket dobtak piacra. Ez utóbbi még inkább jellemzi az internetes vállalkozásokat, amelyeknél nem számít egyedi esetnek, hogy két egyetemista egy garázsban egy számítógép segítségével létrehozhat egy később életképesnek bizonyuló céget.
Az világosan látszik, hogy a new economy máris jelentős kihívást jelent a hagyományos kereskedelemmel és szolgáltatásokkal foglalkozó nagyvállalatok számára. Ez utóbbiak közül egyre többen igyekeznek kiépíteni saját online kereskedelmi vagy szolgáltatási rendszerüket, hogy résztvehessenek a hagyományos értékesítés rovására bővülő elektronikus kereskedelemben. Mint Szekfű Balázs rámutat, ezek a kiépített szervezettel működő óriások nagy hátránnyal indulnak versenybe a világhálón a sokkal mozgékonyabb szervezeti felépítésüket és üzleti megoldásaikat szinte napról napra fejleszteni képes, amerikai viszonylatban kicsi, most induló cégekkel szemben.
Persze nemcsak szociológiai és filozófiai kérdés – hiszen felmérhetetlen üzleti hatása van -, hogy a new economy milyen társadalmat hoz magával a jövőben: a kényelmünket szolgálja avagy elidegenít egymástól?
