Viharos gyorsasággal érkezett, s hasonlóan távozott. Simicska Lajost – aki a Fidesz gazdasági hátterének megalapozásában, ugyan a mai napig nem teljesen átlátható módon, de mégis kimagasló érdemeket szerzett -, tavaly augusztus 15-étől nevezte ki az éppen szabadságon lévő pénzügyminiszter az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) elnökének. Személye ellen hevesen tiltakoztak az ellenzéki pártok, mondván: kinevezésének egyetlen célja lehet csupán, a Fidesz-közelinek nevezett cégekkel kapcsolatos nyomok eltüntetése. Simicska rögtön el is foglalta tágas irodáját a Széchényi utcában, elődjének állítólag mindössze egy-két órát hagyott, hogy összeszedje magát és iratait, s elmenjen a hivatalból.
ANGOLOSAN TÁVOZOTT. Alig több mint egy év múlva Simicska távozása is hasonlóan pörgősre sikeredett: augusztus 30-án felelős beosztásban lévő köztisztviselőhöz méltatlan módon üzent az egyik politikai napilapon keresztül az ellenzéki politikusoknak, másnap délelőtt már helyetteseit tájékoztatta felmentéséről, délután pedig a kormányszóvivőn keresztül a nyilvánosság is tudomást szerzett az újabb elnökcseréről. Hogy végül is saját elhatározása volt-e a felmondás, vagy felsőbb politikai körök vezették rá, nem tudni. Az viszont kétségtelen: a Pénzügyminisztériumban is megkönnyebbültek távozásának hírére.
Az egyébként indulatosságáról is ismert volt elnök ugyanis többek között abban is eltért elődei gyakorlatától, hogy “fittyet hányt” felügyeleti szervére, s az adóhatósággal kapcsolatos fontos kéréseket, kívánságokat egyenesen a miniszterelnökkel egyeztette. Nem egyszer előfordult, hogy a pénzügyi tárca szakértői által “elutált” javaslatok, törvénymódosítások mégiscsak megvalósultak. Ez igencsak rosszul esett a szakmai hiúságukra ma is sokat adó, ám az elmúlt időszakban alaposan megtépázott lelkű pénzügyeseknek, kedvezett viszont az adóhatóságnak.
Simicska az APEH eddigi öt elnöke közül a legkevesebb időt töltötte e pozícióban. Regnálása mégsem minősíthető eredménytelennek: elődjeinek korábban több év alatt sem sikerült azt elérni, amit ő egy esztendő alatt megszerzett a hivatalnak. Az is igaz, hogy egyetlen elnök sem volt olyan közeli kapcsolatban a miniszterelnökkel, mint ő.
Az adóhatóság korábbi vezetői például állandóan nyomozati jogkörért küzdöttek, kevés sikerrel. Simicska tavaly augusztusi kinevezését követően két hónap sem telt el, s máris a parlamentben volt a törvényjavaslat, amelyben nyomozati jogkört adtak az APEH-nak. S bár a Bűnügyi Igazgatóság létrejötte – legalábbis egyelőre – nem járt együtt a feketegazdaság látványos visszaszorulásával, az adómorál javulásával, azonban nem kizárt: a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően hosszabb távon nálunk is eredményesebben üldözik majd az adócsalókat a speciális szaktudással rendelkező adónyomozók, mint a sok más problémával küzdő rendőrök.
BEKEBELEZETT TB-IGAZGATÓSÁGOK. Ugyancsak többéves problémát oldott meg Simicska azzal, hogy a társadalombiztosítás járulékigazgatóságait “bekebelezte” az APEH. Lényegében már 5-6 éve felvetődött egy egységes beszedő szervezet kialakításának a szükségessége, azonban előrelépés – azonkívül, hogy rengeteg tanulmány készült – ezen a területen sem történt tavaly őszig. Ugyancsak egy-két hónap alatt elvégezték a legszükségesebb törvénymódosításokat, hogy már ez év januárjától átfesthessék a tb járulékigazgatóságainak cégtábláját, s ha igaz, 2000-től már a teljes integráció is megvalósul. Ennek zökkenőmentes megvalósítása érdekében született meg néhány hónapja a tb-folyószámlák rendezésével kapcsolatos törvény, amelyért igencsak meg kellett harcolnia Simicskának. A pénzügyi tárca szakértői ugyanis mereven elutasították, hathatós miniszterelnöki segítséggel azonban mégis a parlament elé került a javaslat, s végül el is fogadták a képviselők. Az más lapra tartozik, hogy a mintegy 150 milliárd forint kinnlevőséget a tb-adósok a bevezetett kedvezmények ellenére sem hajlandók befizetni, s így a remélt több mint 20 milliárd forintnak a töredéke sem gazdagítja a költségvetést. Az APEH számára annyi előnyt mégis hoz a törvény, hogy legalább megszabadul a közel 200 ezer adósától, akiknek tartozása tízezer forint alatt volt.
BELSŐ FEJLESZTÉSEK. Az elmúlt egy év alatt az adóhatóságnál egyébként átalakították az adóeljárás rendjét, jelentős számítástechnikai fejlesztésekbe kezdtek, s – a járulékigazgatóságoktól, valamint a bűnügyi igazgatóságtól eltekintve is – növelni tudták létszámukat. Mindez nem ment könnyen, annak ellenére sem, hogy azon kevés költségvetési intézmény közé tartozott az APEH, amelynek állami támogatása az idén reálértékben is jelentősen nőtt. Ráadásul Simicska lehetett volna az adóhatóság alkalmazottai szemében az igazi Mikulás, hiszen szokatlanul magas éves jutalmat helyeztetett kilátásba számukra. Miközben egész évben alig több mint 8 milliárd forintot fordíthat személyi juttatásokra a hivatal, november végén közel 5,1 milliárd forintot lehet(ne) szétosztani. Ehhez persze szükség lenne arra is, hogy november 25-ig az egész évre tervezett szja-, valamint áfa-bevételi előirányzat teljesítése elérje a 89 százalékot – most azonban úgy tűnik, ez mégsem lesz annyira egyszerű. Mert hiába tulajdonította a miniszterelnök már tavaly novemberben Simicska érdemének az adóbevételek vártnál jóval meghaladó mértékét, ebben az évben mégis alacsonyabb az áfa-bevétel, mint tervezték.
Ehhez Simicskának megközelítőleg annyi köze van, mint a tavalyi túlteljesítéshez. Az adóbevételek nagysága ugyanis nem elsősorban az APEH-elnök személyétől függ: hanem például a gazdaság szerkezetétől, a növekedés ütemétől, a fogyasztás alakulásától, az adóhatóság ellenőrzési módszereitől és kapacitásától, az adómoráltól, az adómértékektől, az adóbeszedés komolyságát erősítő eszközöktől. Éppen ezért eléggé egyértelmű az is, hogy a Simicska által az adóhatóság számára kiharcolt új jogosítványok, többletforrások haszna csak hosszabb távon befolyásolhatja az adóbevételek alakulását. –
