A magyar gazdaság fejlődési feltételei 1999-ben több ponton eltérnek a korábban feltételezettől. A gazdaság nemzetközi öszszehasonlításban is dinamikus növekedése és az infláció jelentős mérséklődése mellett felerősödtek a már tavaly is megmutatkozó egyensúlyi problémák.
Az export 40 százalékát adó ipari vámszabad területek kivitelére a nemzetközi konjunktúra nem gyakorol érdemi hatást, az itt működő néhány nagy multinacionális cég piaca ugyanis eleve biztosított. A vámszabad területi gazdaság exportjának gyors felfutása ugyan átmenetileg – 2 milliárd dollár körül – stabilizálta a külkereskedelmi mérleg hiányát, ám 1998-ban már az összesített passzívum is növekedni kezdett, és ez a tendencia 1999 első felében is folytatódott. Emellett főként az agrárgazdaságban jelentkeznek gondok, ahol az ágazat jövedelemtermelő képessége tavaly számottevően csökkent.
A keresleti tényezők ütemcsökkenésének hatására az idén az Ecostat szerint a GDP bővülése mérséklődni fog, jó esetben 4 százalék körül alakul majd, ami európai viszonylatban még mindig kiemelkedőnek számít. A ténylegesen elosztható jövedelem, a GNI azonban ennél lényegesen lassabban, legfeljebb 2,5 százalékkal gyarapodhat. A hazánkban befektetett külföldi tőke jövedelem-kivonásának összege a múlt évihez képest számottevően mérséklődött ugyan, de továbbra is nagy bizonytalanságot jelent, mert ezt néhány nagy cég vezetőinek döntése határozza meg.
A fizetési mérleg várható hiányának finanszírozása 1,5-2,0 milliárd dollár közvetlen tőkeinvesztícióval, illetve 1,0-1,5 milliárd dollárnyi portfólióbefektetéssel az adósság növelése nélkül megoldható. A deficit a jelenlegi eszközrendszerrel rövid és középtávon is kezelhetőnek látszik, hosszú távon azonban a passzívum magas aránya tartós stagnálásba kényszerítheti az országot. Ezért az egyenleget 1,5 milliárd dollárra kell leszorítani; ennek fő eszköze nem a további költségvetési megszorításokban, hanem a nemzetközi versenyképesség erősítésében, a hazai termelési és fogyasztási vertikumok kiépítésében keresendő.
Az államháztartás első fél évben erőteljesen romló tendenciája júliusban megtorpant, de így is várható, hogy a deficit az év egészét tekintve az előirányzottat meghaladja. A hiány azonban nem nagyobb, mint ami a legfejlettebb országokat a kilencvenes évek elején jellemezte, s nem igényel különösebb beavatkozást. –
