ÁLTALÁNOS FORGÓESZKÖZHITEL.
Többnyire az időszakosan felmerülő készletezés, taktikai alapanyag-beszerzés finanszírozására nyújtja a bank. Az ügyféllel közösen a bank felméri a finanszírozás időbeli szükségességét és erre az időszakra egy összegben kölcsönt nyújt, fix lejárattal, egyösszegű törlesztéssel. Az átmeneti készletezés megszűnésével a készpénzciklus végén a megtérülés biztonsággal előre jelezhető.
RULÍROZÓ HITEL.
Akkor kerül elő ez a forma, ha a hitelnyújtó valamilyen megfontolásból követni kívánja pénze sorsát. Az adós akkor jut a hitelhez, ha valamilyen feltétel teljesül, ami lehet egy számla bemutatása, az áru kiszállítása. Különböző technikákkal a pénz útja a készpénzciklus végéig nyomon követhető, a megtérülés biztosítható.
FOLYÓSZÁMLAHITEL.
Kényes ügy a bank szemszögéből, ez esetben ugyanis csak sejtheti, mi történik a pénzével. Az adós gyakorlatilag egy sima átutalási megbízás benyújtásával lehívja a hitelt. A megbízáson bármi szerepelhet, így munkabér kifizetése, adótartozás kiegyenlítése, vagy akár tagi hitel nyújtása a tulajdonos egy másik érdekeltsége számára. A bankok ezt a hitelfajtát csak az általuk jól ismert ügyfeleknek adják szívesen, s akkor is csak korlátozott, valóban indokolt mértékben.
BERUHÁZÁSI HITELEK.
Ezek hordozzák a legnagyobb kockázatot. A bank előre megfontolt szándékkal, tudatosan vállalja fel azt a helyzetet, amikor a készpénzciklus végén nem lehet megtérülést várni az ügyféltől, az árbevételt nem lehet “lenyúlni”, mert akkor biztos lenne a kudarc. Ezen hitelfajták fedezete hosszú évek alatt termelődik meg és csak akkor, ha a működés nyereséges.
