Önkormányzati számlát vezetni egy banknak vagy takarékszövetkezetnek egyebek mellett azért szerencsés dolog – állítják a szakavatottak -, mert ezen ügyfeleknek könnyen tervezhető és követhető bevételei és kiadásai vannak. Hiszen többé-kevésbé lehet tudni, mikor folynak be a helyhatóságok kasszájába az adók, ahogyan a bérek vagy más, kincstári megállapodásokhoz kapcsolódó kiadások is előre kalkulálhatók. Továbbá az önkormányzatok csődbe sem mehetnek, mint a vállalatok, csupán adósságrendezési eljárást indíthatnak ellenük. Mivel egy önkormányzat nem csukhat be, nem számolható fel, egy válságköltségvetés elkészítésével kénytelen megszorító intézkedéseket hozni, s önerőből, netán áthidaló bankhitelből, bizonyos esetekben – például természeti katasztrófa miatti fizetésképtelenség esetén – központi segítséggel rendezni sorait.
A fentiek ellenére sem volt a bankok és takarékszövetkezetek körében nagy tolongás annak idején, amikor az 1991-es évi költségvetésről szóló törvény lehetővé tette az önkormányzatok szabad bankválasztását. El kellett telnie jó 3-4 esztendőnek, mire az érintettek eszmélni kezdtek, s felfedezték az üzletágban rejlő lehetőségeket. Az amúgy általában szemfüles bankszektor késedelmének okai valószínűleg a történelmi előzményekben is keresendők. Valamikor ugyanis mindössze három bank – a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Beruházási Bank és az akkori Országos Takarékpénztár (ma OTP Bank Rt.) – vezethette a tanácsok különböző számláit, majd egy 1971-es minisztertanácsi döntés kizárólag az OTP-re ruházta rá e tevékenységet. Így aztán a rendszerváltáskor, s az 1990-es önkormányzati törvény megszületésekor, amikor is a korábbi, hozzávetőleg 1560 tanácsot közel 3200 önkormányzat váltotta fel, számlavezetőjük továbbra is az OTP maradt.
VÁLTOZÓ ERŐVISZONYOK. A bankok és takarékszövetkezetek között az önkormányzati piacon néhány éve elindult osztozkodás következményeként mára, ha nem is markánsan, de valamelyest változtak az erőviszonyok. Az OTP után második helyen szereplő takarékszövetkezeti kör esetében kétségtelenül sokat nyomhat a latban az alapos helyismeret, amihez mellesleg jól jöhet az önkormányzati ügyféllel együtt például a területfejlesztésben való aktív részvétel; a takarékszövetkezetek már ma is komoly finanszírozói a helyi települések közműfejlesztéseinek és egyéb beruházásainak.
Az önkormányzatok közül a nagyobbak, a vállalatokhoz hasonlóan, akár minden évben versenyeztetik a számlavezetésükre alkalmasnak ítélt bankokat, viszont – ellentétben a cégekkel – csak egy hitelintézetnél vagy takarékszövetkezetnél vezethetnek számlát. Ami persze nem jelenti azt, hogy a helyhatóság más pénzügyi intézménnyel nem állhat kapcsolatban, legyen szó akár garanciavállalásról, kötvénykibocsátásról, netán valamiféle hitel felvételéről, vagy a szabad pénzeszközeik befektetéséről. ,,Az önkormányzati üzletág kialakítása, fejlesztése és folyamatos szinten tartása speciális tudást igényel. Arról nem is beszélve, hogy állandóan szemmel kell tartani a parlament döntéseit, változnak-e az önkormányzatokat érintő jogszabályok” – fogalmaz Potoczky Jánosné, az OTP önkormányzati üzletágának osztályvezetője.
Országos viszonylatban 3174 önkormányzat több mint 1400 milliárd forintos költségvetési összegén osztozkodhat a honi bankszektor, a piaci részarányok tekintetében azonban természetszerűleg sokkal meghatározóbb az ügyfelek mérete és a megjelenő pénzállomány nagysága, mint a darabszám. Annál is inkább, hiszen száznál kevesebb önkormányzathoz kötődik a fenti összeg mintegy 70 százaléka. A nagyobbak nyilván tetemesebb feladatokat rónak a hitelintézetekre, takarékszövetkezetekre, gazdálkodásuk hatékonyságában és átláthatóságában ugyanakkor nagy segítséget jelent az 1995-ben bevezetett, úgynevezett kis kincstári rendszer. Ennek keretében az önkormányzat mindenkor annyi pénzt juttat csak az intézményeinek, amennyit azok biztosan felhasználnak. A kincstári szolgáltatást itthon a Raiffeisen Bank négy éve vezette be, e hitelintézet ma – az országos lista harmadik helyezettjeként – összesen 66 önkormányzat folyószámláját vezeti. Az osztrák kézben lévő magyarországi hitelintézet az utóbbi években látványosan hódítja el versenytársaitól az önkormányzati üzletfeleket, 1994-től 1998-ig szinte minden évben megduplázta az e körbe tartozó számlavezetők számát. ,,Sok bank kicsit későn eszmélt, meg nem is voltak igazán olyan munkatársaik, akik értettek volna a költségvetéshez” – állítja Keményné Koncz Ildikó, a Raiffeisen Bank önkormányzati üzletágának vezetője, aki szinte az üzletág beindításával egyidejűleg érkezett a bankhoz.
Hogy azután milyen összegek kerülnek ezekre az önkormányzati folyószámlákra, az esetenként egyedi döntésektől is függ. Ide folynak be az állami támogatások, hasonlóan a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknak jutó – jelenleg 40 százalékot kitevő – hányad forintjaihoz, valamint a különböző alapokból érkező összegekhez. Az átutalások egységesen nettó összegben érkeznek az önkormányzati számlára, azaz már az államháztartási kötelezettségek és a támogatások összevezetését követően. Az önkormányzatok a jogszabály szerint minden év október 31-ig eldönthetik, hogy a következő esztendő első napjától váltanak-e bankot. “Akik kifogásolják a gyakorlatot, hogy csak évenként lehet számlavezető bankot váltania a helyhatóságoknak, azok nem értenek ehhez a területhez” – magyarázza Potoczkyné. Elég csak egy százezres városkát elképzelni, ahol – tegyük fel – 50 ezer adózó polgár él. Nem nehéz utánagondolni, hogy az addigi számlavezető lecserélésével mekkora költséget és adminisztrációs munkát jelent, nyomtatványokon s egyéb fontos bizonylaton átvezetni az új adatokat, ahogyan a változásokról értesíteni kell valamennyi gazdasági partnert is.
KIÉLEZETT PIAC. Ennek ellenére mostanság látványos harc folyik az önkormányzati ügyfelek megszerzéséért. E versenyfutásban – ahol épp emiatt egyre nehezebb a hódítás – a felhasználható eszközök tárában első helyen az évről évre megújuló termékek szerepelnek, akár színvonaluk, akár árazásuk tekintetében. Sőt, akad olyan bank is, amely eddig éppen hogy csak vegetált ebben az üzletágban, ám most hadjáratot indít a helyhatóságok megnyeréséért. Nem titok, hogy az éppen arculatot váltó Postabankról van szó, amely pillanatnyilag mindössze négytagú önkormányzati ügyfélkörét minél tágabbra tervezi bővíteni. Mint Zupkó Gábortól, a bank igazgatójától megtudtuk, az új vezetés számára is érthetetlen, hogy egy jelentős országos hálózattal rendelkező hitelintézetnél az elmúlt évtizedben miért nem fejlesztették jobban ezt az üzletágat. “A Postabanknak, mint javarészt állami tulajdonú társaságnak alapvető feladata is a korszerű önkormányzati üzletág működtetése” – véli Zupkó.
Van bank, amely a vállalati piac felosztottságával magyarázza érdeklődését a szektor iránt, másutt az önkormányzati számlavezetés átláthatósága és megbízhatósága a fő indíték. Ám, hogy a verseny mennyire éleződött ki, az majd csak ez év végén, illetve a jövő év elején derül ki, méghozzá abból, hogy mely hitelintézetek javára, illetve kárára mozdulnak el az önkormányzati számlavezetési szerződések.
