Lapjuk nagy összeállításban foglalkozott a koszovói háborút követő gazdasági helyzettel a Balkánon, Üzlet a romokon címmel (Figyelő, 1999/24. szám). A borítón is feltett kérdésre azonban, hogy tudniillik mi jut a hazai cégeknek a helyreállítási munkákból, nem igazán kap választ az olvasó. A “Címlapon” összeállítás mellett további két-három cikk foglalkozik a háború-vég-békekötés-újjáépítés kérdéskörrel, ami rendjén is való az aktuális miatt. Kár, hogy még nem lehet kézzelfoghatóvá tenni a magyar vonatkozásokat. Gondolok itt például arra az eldöntendő kérdésre, hogy milyen formában teremtődne meg az újjáépítés. Merthogy a magyarországi cégek – mint olvasható – beszállítóként, alvállalkozóként a multilateriális segítségnyújtás esetén rúghatnának labdába.
Az elmúlt hetekben számos esetben fogadkoztak magyar politikusok, élükön Orbán Viktor miniszterelnökkel, hogy mindent megtesznek a magyar vállalatok részvételének érdekében. A Gazdasági Minisztérium illetékesei is több alkalommal optimistán nyilatkoztak az esélyekről. Remélem, hogy nekik lesz igazuk, s nem pedig az válik valósággá, amit a Figyelő olvasójaként megismerhettem a lapból.
BORBÍRÓ JUDIT
Budapest
