A lapjukban megjelent Saccművészet című cikkhez (Figyelő, 1999/22. szám) szeretnék néhány megjegyzést tenni. Szerintem nagyon jó dolog az, hogy a vállalkozók ellen nem nagyon alkalmazza az APEH az adóbecslést.
Úgy látom ugyanis, hogy a vállalkozókat jelölik meg általában, mint üldözendő elemeket és adócsalókat. Először is, miért várják el a vállalkozótól, hogy több adót fizessen, mint bármilyen más kategória (nyugdíjas, alkalmazott). Valójában egy vállalkozó sem kap többet az államtól, mint bármely más polgár. Miért általános akkor az a vélemény, hogy nekik pedig több adót kellene fizetniük.
Másodszor, igaza van bármely vállalkozónak, amikor mindent megtesz, hogy adófizetési kötelezettségét csökkentse, mivel ők nem csak dolgoznak, hanem a pénzüket is kockára teszik, tehát ha jövedelmük van, akkor ahhoz jóval nagyobb kockázat árán jutnak.
S végül a legfontosabb: amennyiben – mint ahogyan a cikkben megszólaltatott adószakértő mondja – a „magyar Al Caponék … adócsalás miatt tömegével kerülnének börtönbe”, akkor azt a termelést és termékeket, amit ők produkáltak (nem lehet kicsi, ha annyi adót csaltak, hogy börtön jár érte) talán a tisztelt adóhivatal állítaná elő és a munkásokat is alkalmazná, akiket a letartoztatások miatt el kell bocsátani. Vagy Vadász Ivánnak esetleg van valami ötlete, hogy miként lehetne a hatalmas termeléskiesést pótolni?
Egy dolgot ne felejtsünk el: csak a megtermelt értéket lehet elosztani. A vállalkozók termelnek. Tehát ők a forrásai annak, hogy van mit elosztani. Nem a bankok, nem az APEH, s nem az állam.
K. N. CS.
Baja
