Gazdaság

PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM – Lemondóan

Az eddigi kormányokban elsőként mindig a pénzügyminiszternek kellett felállnia. A jelek arra mutatnak, hogy az Orbán-kormányban sem lesz ez másképp, noha a miniszterelnök alapjában nem elégedetlen Járai munkájával.

Rabár Ferenc és Békesi László egyaránt alig több mint fél évig bírta a József nádor téren. Járai Zsigmond munkájával a miniszterelnök alapjában elégedett, ám a Figyelő értesülése szerint a Fidesz-MPP vezette koalíció ennek ellenére sem tud szakítani azzal a hagyománnyal, hogy elsőként a pénzügyminiszteri bársonyszékben történjen a csere.

Az elmúlt hetekben Járai kifejezetten sok programját mondta le. A helytől függően magyarázták a programváltozást, volt olyan eset is, hogy részletesen ismertették az egybegyűltekkel az orvosi véleményeket. Járait ugyanis egészségi állapota akadályozta abban az elmúlt hetekben, hogy teljes értékű munkát végezzen. “Tipikus menedzserbetegség” – hangzott el egy fórumon a helyettesítő köztisztviselő szájából, aki a Kreml Jelcin egészségi állapotát ismertető sajtótájékoztatóira emlékeztető akkurátussággal ecsetelte a szanatóriumi kezelés szükségességét.

A pénzügyminiszter legyengült egészségi állapota – s ebből következő várható lemondása – számos kellemetlen kérdést vet fel. Ráadásul ezek egyikére sem lehet kielégítő választ adni mindaddig, amíg az utód személye el nem dőlt. Az utódkeresés megkezdődött és információnk szerint eddig egyetlen komoly jelölt sem mutatott hajlandóságot az esetlegesen megüresedő poszt elvállalására. (Tudomásunk szerint mind Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, mind pedig Urbán László, a Postabank vezérigazgató- helyettese éppen megkezdett munkájára hivatkozva hárította el a közeledést.) Az “érdektelenség” valódi oka sokkal inkább az lehet, hogy megkezdett munkájának Járai is az elején jár, s a valódi nehézségek csak most jönnek.

A pénzügyminiszter a korábban megszokottnál gyengébb fegyverzetben lépett be a koalícióba: a költségvetés őreként már nem Járai lett a gazdasági kabinet vezetője. E “hendikep” miatt már az idei büdzsében jó néhány tárcával elészaladt a ló, s akkor még nem is beszéltünk Torgyán József idejekorán benyújtott 413 milliárdos forintos 2000. évi igényéről. Most már egyértelművé vált, hogy legkésőbb a jövő évi költségvetésben komolyan vissza kell fogni a kiadásokat. Ez pedig egész embert kívánó feladat lesz…

Hiba lenne azonban a pénzügyminiszter előtt álló feladatokat az önmagában is nagyon bonyolult költségvetési – és az azzal sokban összefüggő adótörvénykezési – maratonra leszűkíteni. A Miniszterelnöki Hivatalban eddig önálló politikai államtitkárságként működő tb-alapkezelés is visszakerült a József nádor térre, s ez mind szakmailag, mind pedig politikailag kemény kihívás. Ráadásul az alapok nélkül is sok tennivalót jelent az egészségügy a pénzügyminiszternek, az eddig állandóan halogatott reformot nem lehet már sokáig elodázni.

Humánpolitikai szempontból sincs irigylésre méltó helyzetben a Pénzügyminisztérium első embere, a vezető tisztségekben állandó a jövés-menés. A négy helyettes államtitkár mindegyike távozott a kormányváltás után, a kontinuitást László Csaba képviselte, aki egy fokkal feljebb lépett és közigazgatási államtitkár lett. De ez a folyamatosság is megtört, hiszen a hét elején hivatalosan is megszűnt munkaviszonya – közös megegyezéssel. Utódja az Államkincstár éléről importált Thuma József lett. (Ugyancsak érdekes, hogy László helyére Thuma jelenlegi utódját Naszvadi Györgyöt tartják esélyesnek. Emlékezetes, hogy 1995-ben László Csaba éppen Naszvadi utódjaként lett helyettes államtitkár. Információnk szerint Naszvadi éppen azért vár ki a poszt elfogadásával, mert bizonytalan a miniszter személye.) A többi helyettes államtitkári poszton is megtörtén már tavaly a csere – az egyiken kétszer is: Balázs Ágnes helyére Barátosi Katalin került, Csobánczi Pétert pedig az APEH-nél Simicska Lajosnak helyet csináló Kékesi László váltotta fel. Mihályi Péter utódja némi közjáték után – kevesebb mint fél évig Csoór Klára töltötte be a posztot – Adamecz Péter lett. És ezzel várhatóan nincs vége a személyzeti változásoknak, hiszen a társadalombiztosítással foglalkozó részleget integrálni kell a rendszerbe.

A reálszféra érthetően nem örülne annak, ha Járai menne, mert – mint azt egy a Figyelőnek nyilatkozó, de neve elhallgatását kérő vállalatvezető mondta – nem váltotta be ugyan minden tekintetben a hozzá fűzött reményeket, személye azonban alapvetően garancia maradt arra, hogy a fiskális politika nem tér le a megkezdett útról. Járai előnye, hogy rendelkezik menedzseri tapasztalatokkal, s jól szót tud érteni a cégek vezetőivel. –

Ajánlott videó

Olvasói sztorik