Kissé álmatagnak tűnik a Versenyhivatal tevékenysége. Nincsenek nagy ügyek – talán csak a cukor- és a dohánykartell ügye váltott ki komolyabb reakciót; nagyobb összegű bírságokról sem hallani. Nincsenek versenyjogi problémák a magyar gazdaságban, vagy a hivatal dolgozik nagyon sordinóban?
– Ebben a megfogalmazásban van valami: valóban nagyon csendesen dolgozunk. Ez azonban nem feltétlenül rossz. A hivatal körül nem kell, hogy folyamatos csatározások legyenek. Más oldalról viszont azért is van ilyen csend körülöttünk, mert az ügyek jelentős része bejelentés alapján indul, illetve fogyasztóvédelmi feladat. Ezek is nagyon fontosak persze, de még sincs olyan visszhangjuk, mintha mondjuk egy kereskedelmi bankot bírságolunk meg.
– Ezek a bírságok azonban általában nem elrettentőek egy cég számára.
– Számunkra a legfontosabb az, hogy a bírságolt cég hagyjon föl a kifogásolt tevékenységgel, és a továbbiakban a versenyjognak megfelelő magatartást folytasson. A bírságok összege egyébként szerintem is alacsony. Áttekintettük, hogy az Európai Unióban milyen elvek alapján folyik a kivetés. Rövidesen ezekhez a mércékhez szabjuk mi is bírságolási politikánkat. Mindenekelőtt azt, hogy az üzleti közösség számára még világosabban indokoljuk meg, miért éppen annyi a bírság, amennyi. Jelenleg azonban a bírósági gyakorlat sem bennünket támogat. A fellebbviteli Fővárosi Bíróság rendszeresen 20-25 százalékkal csökkenti az első fokon kivetett bírság összegét – még akkor is, amikor a jogalapot elfogadja. Szerintem ez azért van, mert nem tudjuk kellően megfogalmazni indoklásunkat. Ráadásul az elmúlt években csak csökkentek a bírságok: óvatosabb lett a Versenytanács is. Őszre elkészítjük azt az elveket és szempontokat felsoroló sillabuszt, amely alapján a vizsgálatot készítő szakemberünk eleve ajánlást tesz majd a bírság összegére. Nagy-Britanniában például a jogot sértő cég éves forgalmának akár 10 százalékára is kiterjedhet a büntetés. Az azért már elég elrettentő.
– Ellenőrzi valaki, hogy megvalósulnak-e az elmarasztaló határozatban foglalt célok?
– Természetesen, a hivatal folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy teljesülnek-e a Versenytanács határozatai.
– Mi az oka annak, hogy a tanács ennyire visszafogott?
– Nem mondanám, hogy a Versenytanács visszafogott, sokkal inkább a Versenyhivatal az. Ha a mi vizsgálóink adott esetben jobban kidolgozott jelentést adnak ki a kezükből, s a bírság összegére is megalapozott indoklás mellett tesznek javaslatot, akkor már tényleg kizárólag a tanács tagjainak bírói mérlegelési jogosítványai közé tartozik a nagyobb szigor.
– Akkor mi az oka annak, hogy a hivatal munkatársai ennyire visszafogottak? Úgy tűnik, hogy a hatóság olykor egészen kicsi ügyekkel van elfoglalva, miközben nagyobb problémák mellett elmegy.
– Időnként nekem is az az érzésem, hogy nagyon sok apró üggyel foglalkozunk. Ami persze azért is van, mert rengeteg bejelentést kapunk, s mindegyiket kézbe kell venni. A bejelentések mindössze egyharmada kerül azután a Versenytanács elé. Ez a gazdasági rendszerváltás időszakában nem is volt olyan nagyon nagy baj, hiszen amíg kialakult a piacgazdaság intézményrendszere, sok szélhámos működött, rengeteg fogyasztókat megtévesztő tevékenység zajlott. A versenypártolás oldaláról pedig azzal kellett foglalkoznia a hivatalnak, hogy a privatizáció folyamán legalább ne erősödjenek az eltorzult piaci viszonyok.
– Ez a gazdaságtörténeti időszak minden bizonnyal lezárult. Milyen területeken és milyen eszközökkel kíván nagyobb aktivitást kifejteni?
– A fogyasztóvédelem mellett a vállalati versenyjog – a versenykorlátozó magatartás, az erőfölénnyel való visszaélés és a fúzióengedélyezési ügyek – területén. Nem csupán bejelentések vagy engedélykérelmek, de saját piacelemzések alapján is. Az év végére közel húsz területről – köztük az élelmiszeriparról, a video-forgalmazásról, a pénzügyi szféráról – állítunk össze elemzést. Hosszabb távon minden olyan részpiacról, amely versenypolitikai szempontból érdekes lehet. Amennyiben a piacelemzésekből olyan tendencia rajzolódik ki, hogy a szereplők egyike vagy egy csoportja sérti a versenytörvényt, akkor mi magunk indítunk eljárást.
– Szerepel-e ezeknek a részpiaci elemzéseknek a körében a távközlés és az energiaszolgáltatás, amelyek talán a legérzékenyebb területek?
– Mind a kettő szerepel. Ezenkívül az agrárszféra és némely pénzügyi szolgáltatás kiemelt figyelmünket élvezi. Emellett a nagyméretű kiskereskedelmi láncok piaci magatartását is vizsgáljuk.
– Nem érett-e meg a helyzet a versenytörvény módosítására?
– Jelen pillanatban néhány területen kevés a tapasztalatunk arra, hogy érdemes lenne-e a törvényt módosítani. De például az információszolgáltatás terén körvonalazódik a változtatás igénye. E pillanatban a társaságok nem kötelesek információt adni a hivatalnak, csak akkor, ha elindult az eljárás. Ez nagyon megnehezíti a szakértők dolgát, mert minden társaság jogszerűen tagadhatja meg az információt, függetlenül attól, hogy követett-e el jogsértést vagy sem. Az unió néhány országában akkor is kötelesek a vállalatok adatot szolgáltatni magukról, amikor egyébként nem indul eljárás ellenük, és náluk az eljárásra rendelkezésre álló idő is hosszabb, mint a magyarországi 50+40 napos határidő. Próbáljon meg valaki ennyi idő alatt bizonyítani egy káros összejátszási ügyet! Az Egyesült Államokban egy-egy ilyen esetet két-három év alatt göngyölítenek föl. Amerikai kollégák egy ügyön öt évet dolgoztak ahhoz, hogy az eljárás 90 napja elegendő legyen a bizonyításhoz. Nagyon sok eszközt igénybe vettek. Az Európai Unió egyes országaiban például “hajnali rajtaütésnek” nevezik azt a módszert, amikor a versenyhivatal dolgozói – szükség esetén a rendőrség segítségét kérve – egy hétvége alatt átnézik egy gyanúsított vállalat winchesterének tartalmát. Például azt, hogy tartalmaz-e olyan leveleket vagy szerződéseket, amelyek a versenytörvénnyel ellentétesek. Ezt a magyar közhangulat ma még aligha tűrné el.
– Titkosszolgálati vagy nyílt módszerek alkalmazására gondol?
– Az Egyesült Államokban a mienktől eltérő jogrend alapján bevett dolog a titkosszolgálati eszközök használata. Legutóbb egy OECD-tanácskozáson került szóba egy budapesti szálloda, ahol titkosszolgálati módszerekkel figyeltek meg konkurens amerikai vállalatok vezetőit, akik a világ mindig más országában gyűltek össze taktikai egyeztetésre. Azt azonban nem gondolom, hogy európai versenyviszonyok között is hasonló módszerekkel kellene élni.
– Valóban számos olyan versenyjogi ügy lenne Magyarországon, amelyet ma csak a titkos eszközök és módszerek alkalmazásának bizonytalansága miatt nem lehet feltárni? Vagy alapvetően lehet tudni, hogy merre működnek kartellek, csak egy kicsit több konfliktus árán kellene a bizonyítékokat beszerezni?
– Szóbeszédek vannak. A versenytársak gyakran hivatkoznak kartellre. A mezőgazdasági termelők például sokszor emlegetik, hogy a nagykereskedelmi láncok túlságosan hasonló áron veszik át tőlük az árut. Nem vagyok meggyőződve azonban arról, hogy itt valóban összehangolt felvásárlásról lenne szó. Lehet, hogy egyszerűen működik a piac. A nagykereskedők pedig nagyon odafigyelnek egymásra. A dohányipar esetében például annyira átlátható a piac – a jövedéki törvény miatt kötött a kiskereskedelmi ár -, hogy nem világos: a felvásárlási árak meghatározásánál a termelők káros összejátszásáról van-e szó, vagy csak tisztában vannak azzal, hogy versenytársuk mit csinál. Elképzelhető, hogy a jövedéki törvény teremtette átláthatóság sokkal inkább segíti az adóhatóságot, mint a versenyt. Mindezt arra hozom fel példaként, hogy nagyon alapos szakmai elemzésre van szükség egy-egy szóbeszéd igazságtartalmának megállapításához. Ahhoz viszont nincs pénzünk, hogy ezeket a felméréseket külső piacelemző cégekkel végeztessük el.
– A Versenyhivatal tehát a jövőben az antitröszt tevékenységre helyezi a hangsúlyt. Mi lesz a fogyasztóvédelmi feladatokkal?
– A klasszikus fogyasztóvédelem megoszlik a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és köztünk. Ők a napi ügyeket, mi a közérdekű, piaczavaró magatartást vizsgáljuk. Ez a feladat így jó helyen is van, bár hosszabb távon – de ez csak években mérhető – nem hiszem, hogy ránk tartozna.
– A versenypártoló tevékenység terén milyen szerepet szán a hivatalnak?
– A privatizáció továbbra is ad feladatot számunkra, ám a hangsúly most inkább a jogszabályalkotásra tolódik el, a természetes monopóliumok világos szempontok szerinti kezelésére. A jövőben pedig még nagyobb szerepet kap az állami támogatások ellenőrzése. Rövidesen törvény készül az állami támogatásokról, s ez egyebek mellett lehetőséget ad arra, hogy egy-egy vállalkozó szintjén is összegezni lehessen a közvetlen és közvetett támogatást. Annál is inkább, mert az uniós szabályok szerint egy vállalat három év alatt legfeljebb 100 ezer euró állami támogatást kaphat. Az unióban az antitröszt és az állami támogatások ellenőrzése egy szervezethez tartozik. Szerintem nálunk is ez a jövő. A VH számára ehhez azonban nem csak pénz kell, hanem sok felkészült szakember is. Az ország számára pedig az elengedhetetlen, hogy a bírói kar is alaposan megismerje a vonatkozó közösségi szabályokat és precedenseket.
– Az unióhoz nemrégiben csatlakozott országok kis- és középvállalatait sok kár érte, amiért nem voltak felkészülve az ottani versenyszabályokra. A magyar vállalatvezetők mit tudnak tenni annak érdekében, hogy őket ne érje ilyen kár?
– Kötelességünk megismertetni a hazai üzleti élet szereplőivel: mit is jelent számukra az uniós versenyjog alkalmazása a mindennapokban.
