Ha jön a dagály, az minden hajót megemel – mondja lakonikusan Pribóczky Csaba, a CBA-hoz tartozó hús-, húskészítmény-nagykereskedelmi áruházláncot üzemeltető Rózsavölgyi Kft. kereskedelmi igazgatója az új “húsos” rendelettől várható árhullámról. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nagy visszhangot kiváltó 39/1999. (IV. 21.) FVM rendeletével előírta ugyanis, hogy a minősített vágósertés legalacsonyabb (hatósági) ára 193 forint kilónként. Június elsejétől a húsüzemeknek már legalább ennyit ki kell fizetni a leggyengébb minőségi osztályába tartozó, úgynevezett “P” jelű vágósertésért is.
A húsipari költségek kétharmadát kitevő eleven “nyersanyag” drágulása az eddigi 120-175 forintos árhoz képest akkora, ami a Magyar Húsiparosok Szövetsége (Hússzövetség) vezetőinek egybehangzó állítása szerint legalább 30 százalékos áremelést gerjesztene a tőkehús és valamivel kisebbet a húskészítmények átadási árában. Súlya van a feltételes módnak, mert azt Jankó Ferenc, a Hússzövetség elnöke – emellett a Ringa Rt. vezérigazgatója – maga is elismeri, hogy ekkora árrobbanást bajos lesz elfogadtatni a piacon.
A Hússzövetség gyászos hangulatú május végi közgyűlésén még bíztak a tagok abban, hogy a húspiaci káosz megszüntetésére összehívott hat párti egyeztetésben, számukra is elfogadható megoldást tudnak “kisakkozni” a politikusok. Hiába, mert a húsos szakmai kérdések háttérbe szorultak.
JAVASLATOK A SZAKMÁTÓL. Pedig a Hússzövetség, a Vágóállat és Hús Terméktanáccsal vállvetve már korábban több javaslatot dolgozott ki a piaci egyensúly helyreállítására. A két szervezet felkérte a minisztert, hogy a “hatósági” sertésárral okozott újabb piaci galiba orvoslására határozzon meg (a legalacsonyabb sertésár alapján) a kereskedők számára is kötelező árat. A kereskedelmi átadási ár (a sertés hatósági ár rögzített szorzószámával) összesen hat hústermékre: bőrös (1,45) és lehúzott félsertésre (2,0), combra (2,9), lapockára (2,4), csontos karajra (2,2) és csontos tarjára (2) vonatkozna.
A bürokrácia malmai lassan őrölnek. Az agrártárcánál tervezik ugyan 5 milliárd forint átcsoportosítását a sertés- és baromfibajokra, s a kormány áldásával további 4,78 milliárd forint elkülönítését egyebek között exporttámogatásra, de egyelőre csak a szakminiszter “193 forintos” rendelete van érvényben a hónap eleje óta. Ilyen áron viszont a húsiparosoknak darabonként 5-6 ezer forint veszteséget okozhat minden egyes felvásárolt hízó, mert egyáltalán nem biztos, hogy a boltosok, élelmiszer-kereskedelmi hálózatok elfogadják az áremelést. Teljes a bizonytalanság, ezért a feldolgozók a legjobb esetben is csak fél gőzzel dolgoznak, sokszor karbantartásra hivatkozva egyszerűen szüneteltetik a felvásárlást.
Farkas Imre, a Zalahús Rt. elnök-vezérigazgatója finoman úgy fogalmaz: “nem dolgozunk teljes gőzzel”. Pedig a Zalahúsnál saját hizlaldákból származik a sertések több mint egyharmada. E társaság tehát emiatt nem tudja teljesen szüneteltetni az átvételt és a feldolgozást. Farkas Imre elismeri, hogy szükség volt a termelők védelmében a legkisebb ár bevezetésére, hiszen e lépés nélkül végképp összeomlott volna a húspiac; így viszont féloldalassá vált a szabályozás, felbillent az egyensúly. Nem csak a legrosszabb minőségi osztályra kell meghirdetni a hatósági árat, hanem valamennyi minőségi kategóriára, függően a használati értéktől. A feldolgozó máskülönben csak a legjobb, másfél centiméteres szalonnájú, nagyüzemi hízót vásárolja meg. Az egyéni gazdának viszont – akit meg akart menteni a miniszter – a nyakán marad a moslékon hizlalt zsíros disznó. A túltartás alatt pedig csak tovább zsírosodnak az állatok, romlik a hús minősége, és eközben pusztítják a takarmányt, a gazda pénzét. A teljes körű piaci szabályozásba Farkas Imre szerint az is beletartozik, hogy hosszú távon elegendő támogatást is kapcsoljon a tárca az exporthoz.
Ezzel a véleményével az elnök-vezérigazgató nincs egyedül. A négy érintett nagy érdekképviseleti szervezet – a sertéstartók részéről a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, a Magyar Parasztszövetség, a feldolgozók oldaláról pedig a Húscéh és a Hússzövetség – nyílt levelet intézet Torgyán Józsefhez, amelyben demonstrációkkal fenyegetőzve felszólították, hogy a “vágósertés hatósági árát a minőséggel összhangban a megemelt árhoz igazodó kül- és belpiaci értékesítés feltételeinek meghatározásával együtt az év végig rendszerbe foglalva haladéktalanul hirdesse meg”. A legalacsonyabb ár ugyanis “önmagában nem segíti a sertéstartókat és feldolgozókat, hanem megsokszorozza gondjaikat”. Ezért közös demonstrációkra is készek, ha nem változik a helyzet.
Házi Zoltán, a Csemege Julius Meinl elnök-vezérigazgatója, az Országos Kereskedelmi Szövetség soros elnöke azért azt is elképzelhetőnek tartja, hogy csak részleges eredményt hozna a hatósági kereskedelmi átadási ár, elsősorban a nagy, legális cégeket sújtva, kedvezve viszont a számla nélkül, s így alacsonyabb költségszinttel a feketegazdasági konkurenciának. Az sem kizárt, ha a kereskedők a hatósági ár alapján vásárolnak, akkor a kifizetendő összeget valamilyen költségtérítési jogcímmel “korrigálják”, azaz utólag csökkentik. (Ezzel a lehetőséggel Jankó Ferenc is tisztában van, azzal kiegészítve, hogy a feldolgozók között a feketevágóhidak szintén lépéselőnyhöz jutnak a törvényesen dolgozókkal szemben. Mivel úgyis számla nélkül veszik a hízót, nem adják meg a legkisebb árat sem.)
Házi Zoltán emlékeztet a Versenyhivatal korábbi beszámolójára: a testület minőségrontó és versenykorlátozó intézkedésnek tartaná a hatósági kereskedelmi minimumárat (amelyhez hasonló azért az unió némelyik tagállamában létezik). Ám a kereskedelem tudomásul venné a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát.
ÁRHULLÁM ELŐTT. A húskereskedő Pribóczky Csaba júliusra óriási káoszt vár az eladatlan sertések ezrei miatt (számuk mások szerint alaposan meghaladhatja az áradás miatt bennragadt “vízidisznók” intervenciójára bejelentkezett 70 ezer állatot). Nyáron amúgy is pang a húspiac, lecsökken a sertésfelvásárlás is, de az idén még a szokásosnál is kevesebb állatot vásárolnak majd fel.
Az állami beavatkozás okozta árhullám még nem érte el a hentesüzleteket. Sem az átvételi, sem a fogyasztói árakban sincs nyoma a húsiparosok által beígért 30 százalékos áremelésnek (amivel például a 450-550 forintos comb több mint 800 forintra drágulna). Pribóczky elmondta, hogy a kereskedelmi társaságok 30 nappal előre kötik a szerződéseket. Hogy a jövőben milyen átvételi árak alakulnak ki, az elsősorban azon múlik, hogy a kereskedelmi láncok és a hipermarketek az áralku során hogyan egyeznek ki a húsiparosokkal.
Szőnyi József, a Csemege Julius Meinl friss áruk beszerzéséért felelős vezetője egyelőre csak azt tapasztalja, hogy a beszállítók a tőkehúsok árát próbálják emelni. Nagy az eltérés, a 10-15 beszállító legkisebb és legnagyobb ára között esetenként 100 forint a különbség. Szerinte is jogos, hogy a feldolgozók srófolják az áraikat, hiszen 30 százalékkal drágult az alapanyaguk. Azt viszont senki se várja, hogy a kereskedők nem hárítják tovább az ilyen mérvű, a haszonkulcs kétszeresével egyenértékű áremelést a fogyasztóra. Az ártárgyalások során természetesen a legjobb ajánlatokat fogja a Csemege választani, de ha a húsipar részéről egységes lesz az áremelés, akkor a kereskedelmi vállalat mozgástere is beszűkül. Azaz: a költségek emelkedésével arányosan növekszik majd a fogyasztói ár is. Hogy ez mennyivel csökkenti majd a forgalmat, azt egyelőre nem tudni. Szőnyi szerint az első három héten minden bizonnyal kevesebb húst, illetve húskészítményt vásárolnak majd a vevők, de éves átlagban valószínűleg nem lesz kisebb az értékesített mennyiség.
Látnoki képesség nélkül is tudható, hogy a komplex piaci beavatkozásból, különösen a hatósági kereskedelmi átadási árból, egyhamar nem lesz semmi. A miniszter ódzkodik a hatósági húsártól, és ehhez még az ártörvényt vagy az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény is módosítani kell. Így vezethetnék be tíz év után ismét hatósági árat az élelmiszereknél, amivel a piaci verseny szellemét egy időre megint visszazárnák a palackba… –
