Aki valamelyest is ismerője zűrzavaros századunk viharos történetének, joggal kételkedhetik abban, hogy a bekövetkezett eseményeket a racionalitás diktálta. Ez a felismerés is indokolja, hogy számos kutató figyelme mindinkább a józan logikával nem magyarázható, sőt annak gyakran ellentmondó jelenségek felé fordult. Az e sorba tartozó munkák között kiemelkedő hely illeti Hámori Balázs Érzelemgazdaságtan című érdekes könyvét. A szerző nehéz fába vágta fejszéjét, amikor felveszi a harcot a napjainkban nálunk közkeletű nézetek ellen, amelyek szerint minden gazdasági mozgás végső oka az önérdek, s a gazdasági cselekedetek fő rugója a racionalitás. Ezt tagadva úgy véli: az érzelmek vizsgálata, sőt rehabilitálása közvetlenül is segítheti a gazdasági szereplők viselkedésének, magatartásának megértését. Különösen fontos lehet ez az elméleti megközelítés a miénkhez hasonló átmeneti gazdaságokban, amelyek még nehezebben tudnak alkalmazkodni az információs világforradalom konfliktusaihoz, bizonytalanságaihoz, előre nem látható eseményeihez.
KÖZÉPPONTBAN A BIZALOM. Hámori Balázs ugyan nem kívánja feladni a gazdasági cselekvések alapjául szolgáló ésszerűség elvét, ám abból a feltételezésből indul ki, hogy “az emberi lények esendőek és képtelenek racionálisan cselekedni”. De tovább megy ennél; részletesen bizonyítja, hogy “az érzelmek uralma” többnyire szemben is áll a racionális cselekedetekkel. Az érzelmek fogalmát egyébként kiszélesíti, ide sorolva a preferenciákat, motivációkat, indulatokat, bizalmat, önzést, együttérzést, irigységet, féltékenységet és még sok mást.
A színvonalas munka érdemei közé tartozik, hogy a szerző rendkívül szemléletesen, példák tömegével bizonyítja az emberi attitűdök meghatározó szerepét a piacgazdaságokban. Kiemeli továbbá a személyes kötődések és függőségek jelentőségét a fejletlenebb, átmeneti gazdaságokban. Fejtegetéseiben – indokoltan – szinte központi helyet szentel a bizalomnak a gazdasági életben. Hangsúlyozza: az ezredforduló világában a gazdasági siker alfája és ómegája nem is az eladni tudás, hanem az együttműködni tudás. A jó szándékú együttműködési készség pedig éppen azokban a kelet-európai gazdaságokban (volna) nélkülözhetetlen, ahol a diktatúra szoros ellenőrzése megszűnt, de a piac fegyelme még nem épült ki. A bizalom egyébként a racionális gazdasági döntéseknek is elengedhetetlen feltétele, mivel az üzleti tranzakciók sohasem bástyázhatók körül jogilag teljesen megalapozott szerződésekkel. Ezért a korrektség korántsem morálfilozófiai, hanem szigorúan közgazdasági kérdés.
És ezzel eljutottunk egy nálunk különösen időszerű témához. Annak megállapításához, hogy átmeneti társadalmunkban az elburjánzó csalás és korrupció nem csupán a gazdaság alapjait renget(het)i meg, hanem egy ponton túl ellehetetleníti a gazdaság normális működését. Meggyőző érvekkel bizonyítja a szerző, hogy a kialakulatlan piacgazdasági viszonyok között az üzleti élet szereplői főként gazdasági megfontolások alapján választanak a legális és illegális megoldások között. Ha ugyanis az egyenes út nem hoz eleget a konyhára, virágzik a bűnözés és a korrupció, mert ez lesz kifizetődő és gazdaságos. Ezért a bűnözés elterjedése gazdasági érvekkel jobban magyarázható, mint pszichológiai, szociológiai megközelítéssel. Ezzel kapcsolatban érdemelnek figyelmet a bűnözés másodlagos költségei, mint például a nemzetgazdaság ma már világszerte jelentős ágazatának, a bűnözés elleni védekezésnek, az őrző-védő vállalkozásoknak, vagy némely biztosítási üzletágaknak egyre tekintélyesebb ráfordításai.
KRITIKAI ÉSZREVÉTELEK. Talán az eddigiek is adnak szerény ízelítőt azokból a fejtegetésekből, amelyek a gondolatgazdag könyvet jellemzik. Tegyük hozzá: méltánylandó a szerző általános és szakirodalmi műveltsége, amiről a számos hivatkozás, ábra, matematikai példa tanúskodik. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a túl bőven adagolt, hosszadalmas idézetek időnként nehezítik, megakasztják a szerző mondanivalójának, gondolatmenetének megértését. A témában kissé járatos olvasót zavarhatja még, hogy a részletes irodalomjegyzékekből hiányzik a “rokonszakma”, a gazdaságpszichológia hazai és külföldi jeles művelőinek említése, de nem esik szó a fogyasztói magatartás vizsgálatának magyar származású úttörőjéről, George Katonáról sem. Kifogás érheti még a szerintem unalmas és érdektelen érzelemgazdaságtan címet is, holott a kiváló stílusú szerző – mint azt számos “belső” cím bizonyítja – tud blikkfangos címeket is adni.
De ne kukacoskodjunk! A lényeg az, hogy Hámori Balázs fontos, újszerű és remélhetően maradandó könyvet írt. Munkája kiváltképpen azért hasznos, mert érdemben segítheti a menedzserek szemléletváltozását, arra ösztönözve őket, hogy a racionális megfontolásokon, érveken túl, mindjobban számoljanak üzleti partnereik érzelmeivel. És ez sem kevés. –
