Befektetői fantáziát megmozgató hírek jelentek meg az utóbbi hetekben a Zalakerámiáról. A közgyűlését e lapszámunk megjelenésével egy időben, április 28-án tartó, ma már nemzetközinek mondható társaság két hete az 1998. év auditált számviteli adatait ismertetve, a februári gyorsjelentésben szereplő 672 millió forintot több mint 50 százalékkal meghaladó adózott eredményről számolt be. Lehetséges, hogy ez a (nemcsak pozitív jelentéssel bíró) hír késztette vásárlásra a befektetőket – a részvény árfolyama két hét alatt 15 százalékkal emelkedett, elérve a 2300 forintot -, bár a forgalmi adatokat is figyelembe véve több piaci megfigyelő felvásárlást emleget. Vonzó lehet, hogy a néhány év alatt magát multinacionálissá kinőtt társaság részvénye a tavalyi ár negyedén forog a tőzsdén, vannak viszont ellentétes hatású tényezők is: a közép- és kelet-európai leányvállalatok integrációja még megoldatlannak tűnik, az eladósodottság pedig jelentős.
A részvény tőzsdei szereplését 1998 őszéig igazi sikertörténetként tartják számon. A cég jó eredményei és a magyar értékpapírpiacba vetett külföldi és belföldi bizalom következtében folyamatosan emelkedő árfolyam lehetővé tette, hogy a társaság újabb részvényeket bocsásson ki, és az így megszerzett pénzt hasonló profilú hazai és régióbéli vállalkozások felvásárlására, beolvasztására fordítsa. A társaság problémái, úgy tűnik, épp ez utóbbival, a beolvasztással kapcsolatosak.
A cégcsoport 1998-as konszolidált adózott eredménye az auditálást követően 986 millió forint, ami 20 százalékkal elmarad az 1997-es eredménytől. Mindeközben az értékesítési árbevétel 35,7 százalékkal, az üzemi eredmény pedig 21,3 százalékkal nőtt. A nettó eredmény romlását az – éles piaci verseny miatt tovább nem hárítható – alapanyagáremelkedés, illetve még inkább a magas értékesítési és általános igazgatási költségek, valamint a tavaly április 23-án megkötött 50 millió dolláros konzorciális hitelkeretből lehívott 45 millió dollár átértékelési vesztesége magyarázzák. A hitel felvételét a horvátországi Inker és a romániai Cesarom beruházási programjának finanszírozása tette szükségessé; mindkét leányvállalatnál bővítik, illetve korszerűsítik a gyártókapacitást.
A Zalakerámia 1997-ben kezdett hozzá komplett ügyviteli és kommunikációs hálózatának kiépítéséhez; a múlt év végéig a cégcsoport magyarországi gyáregységeit kapcsolták be a rendszerbe, a romániai, horvátországi és a csehországi leányok teljes integrációja – és így a konszolidált ügyviteli és vállalatirányítási rendszer kialakítása – 2000-re várható. További problémaként említette John Rourke, a társaság elnöke, hogy Romániában és Horvátországban nem IAS szerinti számviteli rendszert használnak, ami megnehezíti a csoport számviteli konszolidációját.
Tavaly a csoport árbevételének 22,2 százaléka származott exportból; a kivitel 70 százaléka nyugat-európai piacokra került. Az egyes leányvállalatok piacai eltérőek és egyelőre nem látszik az értékesítési csatornák egységesítéséből eredő szinergia. A Cesarom szinte kizárólag belföldi piacra értékesített 1998-ban, jelentős hasznot húzva a romániai hiperinfláció miatt előrehozott vásárlásokból. John Rourke kiemelte, hogy az Inker árbevételének 60 százaléka ugyancsak nyugat-európai exportból származik. Ezzel kapcsolatban Szalai Tamás, a Concorde Értékpapír Rt. elemzője rámutatott, hogy a horvátországi cég termékstruktúrája oly mértékben eltér a többi leányvállalatétól – nagyrészt konyhai kerámiákat gyárt -, hogy értékesítési csatornáik nemigen egyesíthetők. Több mint 40 százalékos nyugat-európai exporthányaddal és a cégcsoport fő profiljával egyező termékstruktúrával rendelkezik viszont a Keramika Horni Briza. A cseh társaságban a Zalakerámia-csoport részesedése jelenleg 36 százalék, de Rourke szerint képesek lesznek irányítani a cseh vállalatot. A plzeni cég vonzerejét növeli, hogy kaolinbányákkal is rendelkezik, s a porcelángyártáshoz is használt kaolin értékesítése árbevételének közel felét teszi ki.
Rourke szerint az akvizíciókról továbbra sem mondanak le. Hasonlóan nyilatkozott Polgár Viktor igazgatósági tag is, aki távolabbi terveik között említette, hogy a cégcsoport holding formában működjék, s a központ Eurokeramika néven fogja össze a leányvállalatok tevékenységét. A vezetőség az idei évre a tavalyival megegyező, vagy azt némiképp meghaladó adózott eredményt vár.
Az elemzők pesszimistábban ítélik meg a Zalakerámia kilátásait. Szalai Tamás elsősorban a társaság eladósodottságára hívta fel a figyelmet, megemlítve, hogy az üzemi eredmény alig kétszerese a fizetendő kamatok és az átértékelési veszteség összegének. A további veszélyek közé sorolta a leányvállalatok közötti integráció hiányát és a régió kedvezőtlen befektetői megítélését.
Mi indokolhat egy esetleges felvásárlást, amire a részvény elmúlt havi kiemelkedő forgalma utal? Egyrészt a társaság tulajdonosi struktúrája: 1998. decemberi adatok szerint a részvények 87,5 százaléka külföldi pénzügyi befektetők kezében volt. Másfelől, a papírok tőzsdei ára az utóbbi hetek áremelkedése után sem éri el az egy részvényre jutó eszközérték felét. Tőzsdei megfigyelők a forgalmi adatokat elemezve hazai pénzügyi befektető feltűnésére számítanak.
Kérdés, ez utóbbi mennyire tudna közreműködni a csoport újbóli növekedési pályára állításában, illetve a megtört lendület visszaszerzésében; elősegítheti-e a leánycégek szorosabb integrációját, az eladósodottság csökkentését és a termékek nagyobb részének nyugati exportra terelését. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy tőzsdei részvény árát nemcsak eszközértéke, hanem a cég jövedelemtermelő képessége és az adott piacba vetett befektetői bizalom is nagymértékben befolyásolja. Amíg szigorú fiskális politika érvényesült, a befektetők az átlagnál magasabb P/E-rátával (árfolyam/egy részvényre jutó nyereség) jutalmazták a gyorsan növekvő tőzsdei cégeket – a Zalakerámia mutatója 20 körül volt -, a túlfűtöttséggel fenyegető laza költségvetési politika időszakában viszont a magas adósságállomány kifejezetten hátrányos.
További óvatosságra intő tényező az egész magyar értékpapírpiac, de különösen egy építőipari cég számára a gyenge nyugat-európai növekedés, valamint a Jugoszlávia elleni NATO-akció, habár ez utóbbi a cég termelését és értékesítését jelenleg nem akadályozza. Hátrányos körülmény emellett a környező országok rosszabb gazdasági helyzete is.
