Kedvezőek voltak az első római reakciók a DT és a TI tervezett fúziójának hírére. Elemzők szerint jók az esélyek arra, hogy a szándék ne ütközzék sem gazdasági, sem politikai akadályokba. A német és olasz távközlési óriások tárgyalásairól elsőként a Financial Times adott hírt még a múlt csütörtökön. Bár akkor egyik cég sem volt hajlandó megerősíteni az információt, másnap közölték, hogy Franco Bernabe, az olasz társaság vezérigazgatója már hivatalosan is tájékoztatta Carlo Azeglio Ciampit, a római kormány kincstárügyi miniszterét az egyesülési elképzelésekről.
Az olasz szolgáltatóra korábban ellenséges felvásárlási ajánlatot tett a nála jóval kisebb, távközlésben ugyancsak érdekelt Olivetti, ezt azonban a TI menedzsmentje elutasította. A Financial Times szerint a német-olasz tárgyalások már hónapok óta folynak, de az Olivetti lépését követően felgyorsultak, s mostanra előrehaladott stádiumba jutottak.
A DT ily módon megmentőként léphet a színre. A siker érdekében – vélik az elemzők – legalább fél euróval fel kell srófolnia az Olivetti ajánlatában szereplő 11,5 eurós részvényenkénti vételárat. Ez 22 százalékos prémiumot jelent az aktuális tőzsdei árfolyamhoz képest. A TI tőzsdei kapitalizációja – beszámítva a börzén nem forgalmazott tartalékrészvényeket is – jelenleg 78 milliárd euró. A DT ajánlata tehát mintegy 95 milliárd euróra taksálná a vállalatot, ami már megközelíti a német óriás saját értékét, a 104 milliárd eurót. A DT egyébként bejelentette, hogy júniusban tőkét emel, s a részvénykibocsátásból várhatóan befolyó 10,9 milliárd euróból expanziós terveit kívánja finanszírozni.
A német „kérő” számára a Mannesmann céggel való rivalizálás okán is fontos a terv megvalósítása. Az Olivetti ugyanis az utóbbival közösen birtokolja az Omnitel olasz mobilszolgáltatót, és a TI felvásárlásához többek közt azzal akarja előteremteni a forrásokat, hogy eladja tulajdonrészét a Mannesmann-nek, miáltal a DT belföldi riválisa tovább erősödne.
Az ügylet kapcsán felröppent számoknak külön jelentőséget ad, hogy az olasz kormány – amelynek csupán 3,4 százalékos érdekeltsége, emellett azonban aranyrészvénye is van a TI-ben – akkor lenne hajlandó igent mondani a fúzióra, ha az egyenlő felek házasságának minősülne. Az eddig nyilvánosságra került részletek alapján ez a feltétel teljesíthetőnek látszik. Kérdéses azonban, hogy az igazi akadályt nem az jelenti-e majd, hogy a DT-nek jelenleg 72 százaléka állami kézben van – 48 százalék közvetlenül, 24 százalék pedig a Kreditanstalt für Wiederaufbau állami pénzintézeten keresztül -, így tehát az egyesülés nyomán a TI gyakorlatilag a német állam tulajdonába kerülne.
Az ügyről már Gerhard Schröder német kancellár és Massimo D’Alema olasz miniszterelnök is tárgyalt egymással telefonon, s noha hivatalos megegyezés még nincs, a német pénzügyminisztérium jelezte, hogy hajlandó rugalmas álláspontot elfoglalni a DT privatizációja kapcsán. Erre azért volna szükség, mert az egyébként érvényben lévő rendelkezés szerint a német kormány ez év végéig nem csökkentheti tulajdonrészét. Bonnban azt is leszögezték, hogy a fúzióról szóló döntés a DT vezetésére tartozik, s a kormány támogat minden olyan akciót, amely erősebbé és versenyképesebbé teszi a vállalatot.
A végső döntési fórumot a bizonyos nagyságrendű fúziók esetében versenyhatóságként is eljáró Európai Bizottság jelenti, ám e tekintetben elemzők igen kedvezőnek látják, hogy a Bizottság elnökévé jelölt volt olasz kormányfő, Romano Prodi szintén úgy nyilatkozott: pozitívan ítélne meg egy „fele-fele alapon” történő egyesülést. Ugyanakkor ő maga is utalt arra, amit az olasz kormány is jelzett, nevezetesen, hogy a fúzió feltételeként a DT-nek meg kellene szüntetnie a 2 százalékos kereszttulajdonlással megpecsételt együttműködését a France Télécommal.
A fúzióval létrejövő óriáscég globálisan is eredménnyel vehetné fel a versenyt az amerikai szolgáltatókkal. A tárgyalásokról kiszivárgott hírek alapján arra lehet következtetni, hogy a két fél nem egyszerűen egy holdingcég létrehozására törekszik, hanem a nagyobb hatékonyság érdekében ténylegesen integrálni kívánja a német és az olaszországi tevékenységet, a vezetékes és a mobilszolgáltatásban egyaránt.
