Nagyon mélyről indult és figyelemre méltó fejlődésen esett át Bulgária. Két évvel ezelőtt felállították az úgynevezett valutatanácsot, amely a valuta árfolyamát a német márkához viszonyítva 1000 leván rögzítette (ez év júliusával redenominációra kerül sor, 1000 régi leva 1 új levát fog érni) és a forgalomban lévő pénzállománynak teljes devizafedezetet biztosított. Mindennek jelentős szerepe volt abban, hogy az Ivan Kosztov miniszterelnök vezette jobbközép kormány stabilitást hozott a gazdaságba, mindenekelőtt az infláció látványos leszorítása révén.
A devizatartalékot nemzetközi segítséggel újra feltöltötték: az állomány az 1997. januári 400 millió dolláros mélypontról 2,5 milliárd dollár fölé duzzad. A GDP-nek immár a 67 százalékát termeli meg a magánszektor, szemben a két évvel ezelőtti 42 százalékkal. A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött szerződés szigorú feltételeinek következtében a központi költségvetés többlete tavaly elérte a GDP 0,9 százalékát. Célul tűzték ki, hogy középtávon nagyjából egyensúlyi költségvetése legyen az országnak. A folyó évre Szófia a GDP 2,8 százalékát kitevő költségvetési deficittel számol, mivel különböző intézkedésekkel csillapítani kell az 1999-re tervezett fájdalmas strukturális reformok hatásait. A munkanélküliség az egy évvel ezelőtti 14 százalékról tavaly decemberre 11 százalékra csökkent.
A megelőző évek káosza után tavaly végre mutatkozott némi gazdasági növekedés. A fejlődés kézzelfogható, de igen törékeny. A pénzügyminisztérium nem végleges adatai szerint a GDP tavaly 4,5 százalékkal bővült, igaz, egy igencsak gyenge bázisévhez képest. (A GDP 1997-ben 6,9 százalékkal, 1996-ban – a korábbi, szocialista kormány utolsó évében – pedig 10,1 százalékkal esett vissza.) Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) becslése szerint a bolgár GDP még most, 10 évvel a piacgazdaságra való átmenet kezdete után is csak 66 százaléka az 1989-es szintnek.
Az elmúlt két év stabilizációs eredményei ellenére még mindig a kormány előtt áll az az óriási feladat, hogy Bulgáriát fenntartható növekedés pályájára helyezze, márpedig ahhoz a belső erőfeszítések mellett kedvező külső feltételek is szükségesek.
A tavaly szeptemberben elfogadott három évre szóló, 864 millió dolláros IMF-program értelmében a kormány 1999-re 4-5 százalékos növekedési célt tűzött ki, de Dimitar Radev pénzügyminiszter-helyettes már most elismerte, hogy ezt várhatóan nem sikerül elérni. A világgazdaságban mutatkozó lassulásra hivatkozva a pénzügyi tárca már a NATO-akciót megelőzően is csak 3,7 százalékos bővülést prognosztizált.
Az ipari aktivitást erősen korlátozza a tőkehiány. A bankok csak nagyon óvatosan hiteleznek, az utóbbi években ugyanis többször megégették a kezüket. Eszközeik jelentős hányadát német bankok alacsony hozamú betéteiben, valamint állampapírokban tartják, új hitelkihelyezéseik volumene elhanyagolható.
Az elmúlt két évben a privatizációs bevételek részben finanszírozták a folyó fizetési mérleg hiányát: a kormány külföldi stratégiai befektetőket keresett a távközlési szolgáltatóhoz, a legnagyobb állami bankokhoz, a Bulgartabak dohányipari monopóliumhoz, a Neftochim olajfinomítóhoz és a benzinkúthálózatot üzemeltető Petrolhoz.
Mivel a privatizálható vagyon leapadt, s az ilyen bevételek csökkenőben vannak, Szófia most már inkább a zöldmezős külföldi invesztíciókat szorgalmazná.
Az év folyamán ki fog derülni, hogy a befektetők mennyire nyitottak a bolgár kockázatra, amikor is a nemzetközi kötvénypiacon bemutatkozni készül a Bolgár Köztársaság és Szófia városa – hacsak a szomszédban zajló események miatt el nem halasztják ezt az akciót. Amennyiben a külföldiek elfogadják a kötvényeket, az a kormány gazdaságpolitikája melletti bizalmi szavazással ér fel.
Stuart Eizenstat amerikai külügyminisztériumi államtitkár a közelmúltban Szófiában azt mondta, hogy “energikus és egyben kitartó reformokra” van szükség, ám ha ezekre sor kerül “néhány éven belül Bulgáriából balkáni kistigris válhat”. Hogy a Koszovó-konfliktus következményei nem zárják majd ketrecbe ezt a tigrist, abban csak reménykedni lehet.
