Sikeres évnek nevezte a Henkel életében 1998-at Hans-Dietrich Winkaus, a düsseldorfi konszern elnöke. A szerteágazó tevékenységet folytató társaság minden területen forgalom- és eredménynövekedést produkált: konszernszinten a forgalom – 6 százalékos növekedés mellett – 21,3 milliárd márkát tett ki, az adózás utáni eredmény pedig az 1997-es 626 millió márkával szemben 727 millió márka lett, vagyis 16 százalékkal ment feljebb. (A Henkel könyveiből első pillantásra nem ez derül ki, mert tavalyelőtt a düsseldorfiak megváltak egyik leányvállalatuktól, a Degussától, s az azért kapott félmilliárd márka olyan megismételhetetlen rendkívüli bevétel volt, amely torzítja a valós képet.) A társaság eredményeit a börze is jutalmazta, elsőbbségi és törzsrészvénye egyaránt jobban szerepelt a tőzsde átlagát tükröző DAX-indexnél.
Mindennek ellenére a Henkelnél bevallottan komoly változásokat készítenek elő. Nem lázas kapkodásról van szó, sokkal inkább természetes előrelátásról, bár felismerhető a folyamatos közeledés a fogyasztó közeli, márkacikkeket előállító konszern ideálja felé. Ezt a megfontoltságot bizonyítja az is, hogy már most, egy évvel az esedékesség előtt kinevezték Winkaus utódját. A folyamatosság záloga pedig az a tény, hogy a leendő első számú vezetőt az eddigi másodhegedűs, Ulrich Lehner pénzügyi igazgató személyében találták meg. A jelenlegi elnök a tulajdonosok közvetlen beleszólását biztosító üzlettársi bizottságot erősíti majd.
A személycsere mellett a változást jelzi az is, hogy március elején bejelentették a Cognis nevű, 100 százalékos Henkel-tulajdonú leányvállalat létrehozását, amelybe a konszern tevékenységének negyedét jelentő vegyipari részleget készülnek integrálni. A bejelentés után azonnal olyan híresztelések keltek lábra, hogy a lépés leépítéseket jelent, s esetlegesen más – stratégiai – tulajdonos is beszállhat a Cognisba. Ezeket a spekulációkat a menedzsment a mérlegbeszámoló alkalmával hevesen cáfolta, mondván: a Cognis a Henkel elidegeníthetetlen része marad. Az átstrukturálás indoklására a menedzsment azt hozta fel, hogy a független cégen keresztül nyitva maradnak számára olyan opciók, mint a jobb hozzáférés a nemzetközi piacokhoz, a partnerkapcsolatok kialakítása vagy belépés a tőzsdére. A cégvezetés magyarázatánál sokkal többet nyom a latban, hogy a család is igent mondott e lépésre, márpedig a “Henkel-klán” nem akar semmiképpen sem lemondani a cég felügyeletéről.
A nemzetség jelenleg három, a cégalapító Fritz Henkel gyermekei szerint elkülöníthető ágból áll. Az 1876-ban létrejött vállalkozás felügyelete ma egy dédunoka – Emmy Henkel leszármazottja -, Albrecht Woeste kezében van. A cégalapító a családi vagyont három – nem egyenlő – részben osztotta fel, a klán jelenlegi főnökének nagyanyja csak 20 százalékot kapott, míg két bátyja Hugo és Fritz egyaránt 40 százalékot örököltek a vállalkozásból. Az üzlettársi bizottság kilenc tagjából ötre a család tesz javaslatot, így a fontos döntésekben ők mondják ki a végső szót. “Mindenáron biztosítjuk, hogy a konszern családi vállalkozás maradjon” – mondta egy minapi nyilatkozatában Woeste, aláhúzva, hogy az évszázados elvekből mit sem adtak fel.
Amikor a Henkelnél családról beszélnek, akkor arra a 84 személyre gondolnak, akik közül 62 kezében van a részvénytöbbség. A három ág között gyakran éles a vita, ám a legfontosabb kérdésekben – mint például a Cognis megalapításában – mindig konszenzusra jutnak. Egyezség született arról is, hogy a család tagjai bár eladhatják törzsrészvényeiket kívülállóknak, de ez a családi többséget nem veszélyeztetheti. Legalábbis 2016-ig nem, akkor veszti el ugyanis érvényességét e megállapodás.
Nincs tehát könnyű dolga a mindenkori cégvezetésnek, bár a fontos döntésekhez szükséges tulajdonosi hozzájárulást néhány napon belül valóban megkapják. Konrad Henkel, a jelenlegi klánvezér nagybátyja fektette le azt az alapelvet, hogy a vállalkozás érdeke fontosabb a család érdekénél. Ezért pályafutásának végén a cég operatív irányítását teljesen olyan menedzserek kezébe helyezte, akik nem állnak rokoni kapcsolatban a Henkelekkel. A menedzsment az utóbbi időben Woeste személyében olyan partnerre talált, aki elődeinél nagyobb vállalkozó kedvről tett tanúbizonyságot. A dédunokák generációja már kész arra, hogy a fejlődés érdekében olyan beruházáshoz adja áldását, amelyhez a vállalati tartalékok is szükségesek.
Most azonban ilyenről nincsen szó, a cégvezetés nem kíván eltérni a “business as usual”-től, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy 1999-ben 900 millió márkás a beruházási költségvetés és 400 millió márka áll rendelkezésre az akvizíciókra. Földrajzi megközelítésben pedig arról van szó, hogy a Henkel mindenekelőtt nem a német piacokon tervezi a növekedést, hanem Közép- és Kelet-Európában (lásd külön írásunkat), Észak-Amerikában vagy – a válság dacára – Ázsiában, azon belül is elsősorban Kínában.
Az általában érvényesülő óvatosság ellenére a Henkel értékesítési tervei elég nagyratörőek, hiszen a folyó évre 22 milliárd márkás forgalmat irányozott elő a cégvezetés. Mindezt jelentősebb akvizíció nélkül valószínűleg nehéz lesz teljesíteni, hiszen már tavaly is elmaradtak a saját elvárásoktól a forgalomhoz viszonyított hozam (4,5 helyett csak 3,4 százalék) és az eszközjövedelmezőség (15,0 helyett csak 13,1 százalék) vonatkozásában.
