A magyar gazdaságnak és a honi cégeknek egyelőre nem okozott jelentős kárt a NATO szerbiai bombázása. A tőzsde és a külföldi befektetők reagálásából egyaránt arra lehet következtetni, hogy a magyar határtól alig néhány kilométernyire zajló katonai konfliktus átgyűrűződésétől nem kell tartani. A két ország cégei közötti kapcsolatok nem tekinthetőek meghatározónak, ám a magyar szállítási vállalkozásokat érzékenyen érinti a válság.
Nehezen felbecsülhető ma még, mibe is kerül majd Magyarországnak, illetve a magyar cégeknek a jugoszláviai háború – nem utolsósorban azért, mivel nem tudható, meddig tartanak a hadműveletek, mennyire terjed ki a konfliktus, s milyen, az áruforgalmat is érintő intézkedéseket hoz majd a jugoszláv kormány. Jelenleg érdekes módon elvileg semmi akadálya sincs a NATO-tag Magyarország kereskedésének Jugoszláviával. Mi több, felelős kormánytényezők már ambiciózus terveket is dédelgetnek azzal kapcsolatban, hogy miként lehet az ország gazdasági pozícióit a térségben erősíteni.
Az illetékes tárca képviselői érthető módon maguk is bizonytalanok, s nem győzik hangoztatni: most még nem ismeretes, milyen hatással lesz a háború a magyar-jugoszláv árucserére, annyi azért feltételezhető, hogy mennyisége csökkeni fog; ilyen tartalmú prognózis már két nappal a háború kitörése után elhangzott Balás Péter, a Gazdasági Minisztérium (GM) helyettes államtitkárának szájából.
Tavaly a magyar cégek 140 millió dollár értékben szállítottak termékeket Jugoszláviába, s az export az idei első két hónapban is hozta a korábbi szintet. A kereskedelmi forgalom értékeléséhez jó tudni: a GM és a bankok már eddig is egyaránt arra intették a kereskedőket, hogy ne szállítsanak “nyitva”, azaz előre kérjék a pénzt az áruért. A szállítók többsége be is tartotta ezt a szabályt, a többiek pénze viszont most beragad egy kis időre.
A szállítás és a tranzitszállítás már a légicsapások kezdete óta szünetel – ám korántsem elvi okokból. Jogilag lapzártánkkor továbbra sincs akadálya annak, hogy mondjuk egy jugoszláviai kereskedő bevásároljon országunkban, s azután az árut hazaszállítsa. Mi több, a kereskedelemnek elvben financiális akadályai sincsenek, mert a tranzakciók – legalábbis a nagyobb cégek közöttiek – pénzügyi hátterét nem kétes jugoszláv pénzintézetek, hanem nyugati bankok biztosították.
Azt a Gazdasági Minisztériumban is elismerik, hogy kissé morbid a jelenlegi helyzetben az árucsere fenntartásáról, sőt, esetleges intenzívebbé tételéről beszélni. Ám szerintük kellő jogalapot nyújt a kereskedelmi kapcsolatok fenntartásához, hogy a NATO – a hivatalos vélemények szerint – nem a jugoszláv lakosság (és természetszerűleg nem a privátszféra), hanem a kormányzat és a fegyveres erők ellen folytatja hadműveleteit. Vagyis semmiféle (elvi) akadálya sincs az áruszállítások fenntartásának. Ennek megfelelően a GM helyettes államtitkára már említett nyilatkozatában megpendítette, hogy a magyar export mintegy 40 százalékát kitevő élelmiszerre háborús időszakban is szüksége lesz Jugoszláviának. S ehhez még azt is hozzátette, hogy a határátkelőhelyek sincsenek lezárva, ezért a bevásárló turizmus is folytatódhat.
Némi gondot azért jelenthet a délszláv állam fizetőképessége, mivel a devizatartalékok az elméletileg szükségesnek tartott alsó küszöb alá süllyedtek: már az ország két havi importjának finanszírozására sem elegendőek. Itt azonban érdemes megemlíteni, hogy Jugoszlávia külkereskedelme évek óta deficites, s ez vonatkozik a magyarországi viszonylatra is. További bizonytalansági tényező, hogy egyelőre nem tudni, a jugoszláv kormány milyen típusú hadigazdálkodást vezet majd be, mennyire veszi majd irányítása alá a gazdaságot, s benne a külkereskedelmet.
A közvetlenül érintettek már a bőrükön érzik az új helyzetet: a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara jelzései szerint az egyik legérintettebb déli megyében jelentősen visszaesett a tranzakciók száma, s ebben nyilvánvalóan a fenti okok játszották a főszerepet, hiszen szerintük jugoszláv oldalon változatlanul volna igény is, meg fizetőképes kereslet is a magyar árukra. A csongrádi kamara meglátása szerint a déli határ melletti magyar cégeket nagyon komoly kár érheti a háború elhúzódása esetén, ráadásul nem először, elvégre ez a zóna már több mint hét éve “senyved” egy helyi háborús góc közvetlen szomszédságában.
A nagyobb magyar cégeket is megérintették a fejlemények, ám eltérő mértékben. A Malév például értelemszerűen szünetelteti jugoszláviai járatait – más kérdés, hogy Belgrádba már tíz éve nem repül közvetlenül a magyar légitársaság. Annál inkább érintettek más útvonalak – így például a cég kénytelen volt törölni szarajevói, szkopjei és tiranai járatait, az athéni, szaloniki és tel-avivi viszonylatokon pedig kerülő útvonalon repülnek a gépek. Ez utóbbi pluszköltséggel jár, viszont az említett járatok törlése – nem a legfrekventáltabb viszonylatokról van szó – inkább megtakarítást hoz, mint bevételkiesést. Számokról a Malév illetékese sem tudott nyilatkozni. Az utasok azonban egyöntetűen arról panaszkodnak, hogy a NATO-légicsapások megkezdése óta késnek a járatok. Az Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság szóvivője megerősítette, hogy a magyar légtér egy részét le kellett zárni a polgári repülés elől, s ez a helyzet a környező országokban is.
A MÁV Rt. legutóbbi hivatalos nyilatkozata szerint Belgrád és Budapest között még járnak a személyvonatok (több órát késnek, de ez amúgy sem meglepő). Már folynak a tárgyalások a Görögországba tartó nemzetközi gyorsvonatok eltereléséről, egy esetleges kerülő útvonalról. A MÁV ezzel egyidejűleg jobb híján igyekszik hazahozni saját vagonjait Jugoszláviából, de ígérete szerint áruforgalmi korlátozást nem léptet életbe. A Görögországba irányuló teherforgalom már most is jórészt Románián és Bulgárián keresztül zajlik. A személyszállítás egyelőre zavartalanul folyik: Budapestről Szabadka felé valamennyi személyvonat rendben (értsd: pár perces késéssel) közlekedik. Jugoszlávia felől azonban már sokkal rapszodikusabb a közlekedés. Ugyanakkor a vonatok mindkét irányba kihasználatlanul közlekednek. Mivel az osztrák és a német vasút táviratilag úgy rendelkezett, hogy kocsijai nem léphetik át Kelebiánál a határt, a MÁV vezetése is úgy döntött, hogy magyar kocsik sem mehetnek jugoszláv területre, s március 28-ig valamennyi MÁV-személyvagon vissza is tért magyar területre. Azóta a szerelvények egy-két jugoszláv, elvétve görög vagy bolgár kocsiból állnak. Az esetleges veszteségekről, többletköltségekről még nem készítettek számításokat a vasútnál, ilyenekkel alighanem csak a konfliktus lezárulta után állnak majd elő.
Tudható viszont, hogy napi 2,0-2,5 millió forintos bevételkieséssel jár a Mahart Rt.-nek, hogy a társaság a Jugoszlávia elleni légitámadások megindulása óta nem engedi a hajóit a Duna jugoszláv szakaszára. Az al-dunai hajózás szüneteltetése hosszabb távon igencsak érzékeny veszteségeket okozhat a magyar hajózási társaságnak, hiszen ne felejtsük el, Magyarország hajózható vízi útjainak “kijárata” Jugoszlávia felé esik, ennek megfelelően a Mahart tavalyi bevételeinek mintegy 40 százalékát a Jugoszlávián keresztül lebonyolított szállítások adták. A folyami közlekedést nem a szerb, de nem is magyar hatóságok akadályozzák. A Mahart “pusztán” biztonsági okokból kezdte el szüneteltetni jugoszláviai tevékenységét. Azóta fizikai akadály is előállt, az újvidéki Tito híd roncsai a múlt heti bombázás óta lehetetlenné teszik a hajózást. Még komolyabb problémát jelentene a konfliktus elhúzódása, ez esetben ugyanis számos fontos üzleti partnerét veszíthetné el a Mahart, amely tavalyi szállítási teljesítményének (1,2 millió tonna) közel felét tette ki.
A Mahartnál attól is tartanak, hogy a konfliktus miatt elveszíthetik pozícióikat, ha más országok társaságai, dacolva a veszélyekkel, beállnak a helyükre. A dunai hajóforgalomban erősen érdekelt Dunaferr számára például már eddig is ukrán uszályok hozták a vasércet, s ily módon tervezték lebonyolítani az acéláruk kiszállítását is. A cég működésébe annak idején erőteljesen “bezavart” a jugoszláviai embargó, így – tanulván az akkor történtekből – megpróbálták kivédeni a nehézségeket. A társaság már korábban is dolgozott ukrán szállítókkal, így nem is igen okozott problémát a váltás.
