Hónapokig egyeztette a gazdasági tárca az érintettekkel a tervezett korszerűsítő lépéseket. Eszerint a változás kétirányú lenne. A GM a jelenlegi három helyett egy kamara létrehozását látja célszerűnek, mert az egységes szervezet valószínűleg hatékonyabban működhetne. A másik változás az lenne, hogy a mező- és erdőgazdaság sajátosságait figyelembe véve kiemelnék a mai rendszerből az agrárkamarát. (Felvetődött egyébként a tagdíjfizetés módszerének változtatási lehetősége is. Ennek értelmében azok a vállalkozók, akik nem érik el a 2-3 millió forintos éves nettó árbevételt, mentesülhetnének a díjfizetés alól, és csökkenteni lehetne a mai 10 millió forintos díjmaximumot is.)
A rendszerváltás utáni demokratikus átalakulások egyikének számított, hogy még az első kormányzati ciklus végén megszületett a gazdasági kamarákról szóló törvény. Ez végzésére hatalmazta fel a szervezeteket, amelyek komoly anyagi és szakmai hátteret igényeltek. Az új – egyebek mellett köztestületi, közigazgatási – feladatokhoz az anyagi hátteret a szolgáltatási bevételeken túl a kötelező tagságra épülő, az állam által megszabott keretek között tartott díjbevételek voltak hivatottak biztosítani (lásd a táblázatot). Ha a kamarák elesnek a díjbevételektől, gyakorlatilag képtelenek lennének eleget tenni köztestületi feladataiknak és érdekképviseletekké degradálódnának. Ilyen pedig akad elég az országban – vélik az érintettek.
