Az alacsonyabb árak (miközben a gazdag országokban emelkedik a reáljövedelem) károkat okoznak a már amúgy is nehéz helyzetben levő feltörekvő országokbeli termelőknek. A pénzhiánnyal küszködő gazdaságok valószínűleg jóval gyorsabban fogják vissza kiadásaikat, mintsem a gazdagok elköltik a hirtelen rájuk szakadó nyereséget. Tovább növeli a veszélyt, hogy a politikusok, a munkások, a vállalatok és a befektetők nehezen alkalmazkodnak az új helyzethez, amikor már nem a magas inflációval, hanem a deflációval kell megküzdeni, s ez jelentősen növeli a hibák kockázatát. Amikor például az Európai Központi Bankot felszólították a kamatlábak lejjebb szállítására, azt válaszolta, hogy azok már ma is a lehető legalacsonyabb szinten állnak. Ám a reálkamatlábak, amelyek az infláció csökkenésével emelkednek, még közel sincsenek a lehető legalacsonyabb szinthez. Emellett a csökkenő árak kereskedelmi konfliktusokhoz is vezethetnek. Az olcsóbb ázsiai ipari import például újra protekcionizmust válthat ki Európában és Amerikában, ami viszont rontja a növekedés esélyeit.
