Bokros Lajos elégedetten dörzsölheti kezét, a társadalombiztosítás vagyona – amelyhez az ő ellenzése dacára jutott – visszaszáll az államra. Persze nemcsak a korábbi pénzügyminiszter gondolta összeegyeztethetetlennek a tb-t és a vagyongazdálkodást; a kérdés azóta gerjeszt vitákat, amióta létrejött a társadalombiztosítás önkormányzati irányítása. Bár időközben törvény garantálta a tb-alapok vagyonhoz juttatását, az egymást váltó pénzügyminiszterek többnyire ellenezték az ellenőrizetlen gazdálkodást folytató alapok feltőkésítését, s így végül az eredetileg beígért több százmilliárdos vagyonnak csak a töredékéhez jutottak hozzá az alapok.
A probléma jelentőségének megértéséhez nem árt tudni, hogy a még 1992-ben létrehozott Egészségbiztosítási Alap vagyona az első két évben 1,7-2,0 milliárd forint körüli volt, ehhez képes az alap bevétele – az éves zárszámadási törvények szerint – 236 és 347 milliárd forint között mozgott, azaz a vagyon nagysága a bevételek 1 százalékát sem érte el. Egy 1995-ös kormányhatározat rögzítette először, hogy a két alapot legkésőbb az év végéig minimum 55 milliárd, maximum 65 milliárd forint értékű vagyonjuttatásban kell részesíteni. Ezzel szemben az előirányzat a megadott mértékben (inkább az alsó határhoz közel) csak két év múlva teljesült. Egy tavalyi ÁSZ-vizsgálat szerint 1997 végéig az Egészségbiztosítási Alap vagyona – a követelések fejében átvett vagyon és az értékvesztés elszámolása nélkül – 20,4 milliárd forint volt, ami ezen alap bevételeinek mindössze 4 százalékát tette ki. Mind ez idáig az ÁPV Rt.-től összesen 58 milliárdnyi, míg a KVI-től 2,3 milliárd forintnyi vagyont kapott ingyen – de ez még nem jelenti, hogy mindent meg is találunk.
A nagy nehezen mégiscsak átadott vagyon sorsa sem volt biztosabb: az alapokat egyrészt törvény kötelezte vagyonértékesítésre és az ebből befolyó összeg célszerű (értsd: a hiányuk csökkentését szolgáló) felhasználására. Másrészt a tb-önkormányzatok maguk vállalkoztak nagystílű tranzakciókra (forgalomképes részvények eladása, majd forgalomképtelen, használhatatlan ingatlanok megszerzése, Postabank-feltőkésítés és hasonlók), ezek azonban rendre balul sültek el. Paradox módon az egyik legsikeresebb vagyonértékesítési húzás a botrányt okozó múlt nyári OTP-részvényeladás volt. Utólagos értékelés szerint akkor (még a nagy tőzsdei árzuhanás előtt) a részvényeket igenis jó áron tudták értékesíteni; más kérdés, hogy a bevétel azonnal elment a nyugdíjbiztosító hiányának finanszírozására.
Tavaly nyáron – nem sokkal az említett részvényeladás után – bekövetkezett a két önkormányzat felszámolása és az alapok állami-kormányzati ellenőrzés alá helyezése, ami együtt járt a nagy nehezen összeszedett vagyon újbóli elvesztésével. Az alapok vagyona kapcsán kiderült, hogy mihamarabb el szeretnék adni az egészet és az abból befolyt összeget lehetőleg még az évben (azaz tavaly) felhasználni a tb-hiány finanszírozására. A Miniszterelnöki Hivatalnál a tb felügyeletével megbízott, s e munkába nagy elánnal belevágó államtitkár-asszonynak gyorsan be kellett azonban látnia, hogy nem eszik olyan forrón a kását: a tb-vagyon fedőnevű “katyvasz” igencsak különböző forgalmi képességű elemeket tartalmaz, benne számos, csak névleges értékű darabbal, s még az értékes részek között is vannak olyan tételek, amelyek eladása akkor akadályokba ütközött. Minthogy az átadott vagyon értéke alacsony volt – ezt most már Selmeczi Gabriella államtitkár is elismeri -, s a tb-alapok nem tudtak profi vagyonkezelést megvalósítani, kénytelenek voltak más módszerek után nézni. Így aztán a vagyonelemek szépen visszakerültek oda, ahonnan elindultak – bajlódjon velük ezután a vagyonkezelő holding.
A három fél minapi megállapodásának értelmében a tb-alapoknak ingyenesen átadott vagyont az ÁPV Rt., míg a tartozások fejében megszerzett eszközöket a KVI értékesíti. Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatója szerint az állami vagyonkezelő ennek keretében mintegy 60-80 milliárd forintnyi vagyont vett át (érdekes a megadott intervallum szélessége), s az idén szerényen 53,7 milliárd forintos bevételre számítanak – a teljes tb-vagyon értékesítéséből.
A sietségre minden ok megvan: a kormány döntése szerint 1999-ben a teljes csomagot értékesíteni kell, s a bevételből besegítenének az egészségügyi ellátások finanszírozásába és a nyugdíjkifizetésekbe. A KVI-hez került vagyon átvételi értéke – Molnár Zoltán igazgató becslése szerint – jóval csekélyebb, mintegy 4,6 milliárd forint. A várható bevételt azonban ő sem tudta megbecsülni, mivel nekik nehezen értékesíthető tulajdonrészeken – meddőhányókon, gyárkéményeken, iparvágányokon – kellene túladniuk. A idekerült tételek listáját látva valószínűsíthető, hogy a KVI az idén viszonylag csekély összeggel tud majd hozzájárulni a magyar egészségügy szanálásához.
A vagyon további sorsáról érdemes annyit tudni, hogy a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja az átvett cégeknél, ugyanakkor a tb-alapoknak (magyarul Selmeczi Gabriellának) vétójoga van stratégiai kérdésekben. Ez azért is érthető, mert az értékesítésből befolyó pénzek szintén a tb-t illetik meg. A megállapodás értelmében a költségek fedezetén (no és a vagyonkezelési díjon) felül az értékesítés 0,5 százalékát kapja meg a vagyonkezelő; Lényeges pontja az elképzeléseknek, hogy a tb-vagyon eladását nem kívánják a közbeszerzési eljárás keretébe bevonni – éppen ezért szükséges a kormányrendelet -, de annyit megígértek, hogy nyilvános pályázaton hirdetik meg a vagyonelemeket.
S hogy valóban nem csak merő roncshalmazról van szó, álljon itt még egy adat: az idén a tb – állampapírok és kötvények visszaváltásával realizált – vagyonértékesítésből már eddig mintegy 7 milliárd forint bevételhez jutott.
