Már most is sok a félreértés a leendő Nemzeti Földalap feladatai körül, pedig még csak az intézmény koncepciójáról vitatkoznak a politikusok. Mint a megváltót, úgy várják a kárpótlással földhöz jutott törpebirtokosok az egyre többször emlegetett alapot, miután Torgyán József belvízi országjárása során bejelentette: a rendszeresen víznyomásos területek tulajdonos gazdái a Nemzeti Földalapból csereingatlant kaphatnak. A belvizes táblákat pedig az állam akár halastavak létesítésével hasznosíttathatja.
“A földalap-létrehozást elsősorban az örökség – a megváltozott tulajdoni viszonyok, a földprivatizáció, a kárpótlással és a szövetkezeti részaránytulajdon nevesítésével elaprózódott birtokszerkezet indokolja” – állítja Niklasz László, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) főosztályvezetője. A szántóterület 80 százalékát kitevő csaknem 5,4 millió hektáron 2 millió földtulajdonos osztozik. (A jelenleg jellemző birtokméret kisebb egy hektárnál.) Ezen felül mintegy 2 millió hektár van az állami tulajdonú agrártársaságok kezelésében.
Operatív eszközre van tehát szükség ahhoz, hogy a versenyképes árutermeléshez alkalmas birtokméretek jöhessenek létre az uniós csatlakozásig. Árnyalja a képet, hogy a hazai termőföld ára fényévnyire elmarad az uniós átlagtól, ezért a belépés utáni időszakra átmeneti halasztást kell kérni a földpiac megnyitására, hogy külföldiek egy bizonyos ideig a tagság elnyerése után se vásárolhassanak. Fontos szempont emellett, hogy a földhasználat és a földtulajdonlás a kelleténél is nagyobb mértékben szétvált. Mindenekelőtt azonban a családi gazdaságok megkülönböztetett támogatását akarja érvényesíteni a kormány a birtokkoncentráció gyorsításán keresztül.
Jogilag azonban nem lehet mindezt a földalapra hárítani. A politikai célok megvalósítására külön törvényt kell hozni a parlamentnek, közös törvénycsomagban a birtokrendezésről és a Nemzeti Földalapról szóló javaslattal. Az erről szóló beterjesztést már az Országgyűlés tavaszi ülésszakára tervezik a tárcánál. Niklasz László szerint tehát félreértés, hogy a birtokrendezést is a földalap intézménye fogja szabályozni: erre a birtokrendezési törvény lesz hivatott.
Sok múlik azon, hogy milyen eszközökkel tudja a kormány segíteni a földalap tevékenységét. Ha ugyanis az állam nem képes a fennhatósága alatt lévő tartalék és csereterületből elegendő földet felajánlani, akkor az indulás késhet, az intézmény funkciója csorbulhat. A fő célból, a családi gazdaságok kialakításának földalapon keresztüli támogatásából bizonyára jottányit sem enged majd a kormány, még akkor sem, ha ezt a szövetkezeti, társas vállalkozói formában működő agrárvállalkozások sérelmezik is. Tehát mindenképpen szükség lesz tartalék- és csereterületre a már bejelentett árvizes, vagy mezőgazdasági művelésre alkalmatlan termőterületek részbeni kiváltására. Szaporítja majd az agrártárca feladatait, hogy a klasszikus szántóföldi növénytermeléssel nem művelhető táblákat erdősítéssel, gyepként, esetleg természetvédelmi területként vagy akár halastóként készülnek hasznosítani.
Az elgondolás szerint az állami tulajdonban lévő, vagy oda kerülő földekből állítanák össze a földalap bázisát, ami azután a felajánlott csereingatlanokkal bővülhetne, dinamikusan változhatna. Nemcsak a “belvizes, árvizes gazdák” jelentkezhetnek majd, hanem azok is, akik szeretnék bővíteni birtokukat, illetve az ország, jobb esetben csak a megye több pontján lévő földjeiket kívánják egyesíteni. Esetleg a meglévő mellé további földterületeket akarnak vásárolni. Az eladandó parcellákat a földbörze keretében működő “földbank” országos információs rendszerébe táplálnák be, s a csereingatlant, birtokot keresőknek közvetítenék. Ennek érdekében a földalap regionális intézményrendszerrel is rendelkezne. A tervek között szerepel, hogy az induló – harmincöt év alatti – agrárvállalkozók is a szóban forgó alapból juthatnának kedvezményesen (bérbevétellel, illetve kedvezményes kamatozású hitellel, pályáztatással) termőterülethez gazdaságuk beindításához vagy kibővítéséhez.
A földalap működése azonban a családi gazdaságoknál nagyobb kört, a társadalom széles tömegeit érintheti, hiszen megoldást ígér azoknak a – kárpótlással, illetve szövetkezeti vagyonnevesítéssel – földhöz jutottaknak, akik már nem tudják, nem akarják művelni a földet, s inkább méltányos áron megválnának a parcellájuktól. Ebben az esetben az állam limitált áron megvásárolná a felkínált területeket. A földalap vásárlásaival, a limitált árral, a földár alakításával az agrártárca a meglehetősen álmos földpiacot is fel kívánja rázni. Az ország azon részeiben – például a Nyugat-Dunántúlon -, ahol a spekulánsok felverték az árakat, ott az állami kínálattal mérsékelnék a drágaságot, ahol pedig indokolatlanul leesett az ár, mert nincs elég vevő, ott a biztos kereslet ígéretével, esetleg tényleges felvásárlással emelnék az árakat. Persze a szakemberek úgy tervezik, ha majd életre kel a földpiac, nem az állam, hanem a kereslet és kínálat önszabályozó mechanizmusa alakítja majd a tarifákat. Mégis, a földalap létrehozása is besegíthet abba, hogy 10-15 év távlatában az uniós átlag közelébe emelkedjék a magyar föld ára.
Azt egyelőre bajos lenne megmondani, hogy a viták kereszttüzében álló Nemzeti Földalap (a főbb kritikus pontokról lásd külön anyagunkat a 16. oldalon) mikor kezdheti meg a működést. Niklasz László úgy véli, ha az idén rendeződik a jogi háttér, azaz megszületnek a szükséges törvények, akkor talán januártól beindulhat az intézmény operatív működése – persze, ha a szükséges kiegészítő feltételeket is megteremtik. A birtokrendezési törvénycsomag elfogadása mellett be kellene fejezni például a szövetkezeti részaránytulajdon kiadását, hiszen ez a kör lenne az egyik kedvezményezettje az új intézménynek. Ugyancsak be kell indítani a földhivatalokban a tervezett földhasználat-nyilvántartást, méghozzá valamennyi forma regisztrációját. A legnehezebben persze a földalaphoz szükséges költségvetési források megítélésében jutnak dűlőre a felek. Niklasz László szerint ugyanis a szervezet létrehozásához, elindításához legalább 2 milliárd forintra lesz szükség, amelyet például az agrártárca költségvetési fejezetében célelőirányzatként lenne célszerű elkülöníteni. (Németországban egy-egy keleti régió kap 1,5-2,0 milliárd forintnyi márkát erre a célra.) Természetesen a működés során a haszonbérletből előbb-utóbb részben önfenntartóvá is válhat az alap – hasonlóan az állami vagyont kezelő ÁPV Rt.-hez, amelynek ugyancsak több milliárd forintos bevétele származik bérleti díjakból.
