Fejlesztéseihez mindahány – tőkével nem itúlzottan jól ellátott – koncessziós társaiság hitelekhez folyamodott az elmúlt öt év során. A legrégebbit, 1994 elején, a MonorTel vette fel. A legkésőbb – 1996 végén – a UTI, ugyanazon év derekán pedig az Emitel adta kölcsönfelvételre a fejét, s abban az évben jutott hozzá a mostanra átütemezési tárgyalásokhoz vezető hiteléhez a HTCC is. A társaságok egyéb külső forrásai között azért 1998-ban folyósított hitel is jócskán szerepel: ilyen „kalandba” bocsátkozott a Matel/ CGSat, a MonorTel, az Emitel és a UTI, igaz, valamennyi kölcsön – legalábbis részben – korábbi, drágább hitelek kiváltását szolgálja. A legnagyobb összegben hitelre mostanáig a HTCC tett szert, és hogy ezen vezető posztját továbbra is megőrzi, az nagyon valószínű. A cégek ugyanis ezentúl – többé-kevésbé deklaráltan – saját eszközeikből fejlesztenek.
Így tesz például az Emitel, amely két és fél éve vette föl első, és mindeddig egyetlen hitelét és az 1998-as konstrukcióban ugyanezt refinanszíroztatta. „A továbbiakban a fejlesztésekre fordítandó pénzt magunk gazdálkodjuk ki” – jelentette ki Harel Joel, az Emitel vezérigazgatója. Ráadásul a már felvett hitelt is előtörlesztik, azt tervezik ugyanis, hogy a 10 éves lejáratú kölcsönt 3-4 évvel a futamidő vége előtt visszafizetik. A hitelt a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) nyújtotta, három valutanemben: a felét forintban, a többi részét dollárban és márkában utalták át. Minthogy a két intézmény szerződése alapján az Emitel e hitelt refinanszíroztathatta, tavaly erre pályázatot hirdetett. Az eredetieknél jóval kedvezőbb feltételeket kínáló 11 jelentkező bank között szerepelt az MKB is, amely tavalyi ajánlatában már csupán az 1996-ban megszabott kamatláb felét kérte. Ezzel nyert is, az Emitel mellette döntött, és az idén máris előtörleszt. A szerződés szerint 1999-es fizetési kötelezettsége 3 millió dollárral egyenértékű összegre szól, ám a társaság mintegy 4 milliót kíván visszapumpálni a bankba.
Pontosan ellentétes folyamat rajzolódik ki a HTCC hasonló „korú” hitelénél. Itt ugyanis nemhogy előtörlesztésről, hanem átütemezésről tárgyalnak a hitelnyújtó Postabankkal. A HTCC 10 éves futamidőre – ezen belül 2 éves türelmi idővel – 170 millió dollárt kapott, amelynek felét rögtön egy korábbi 75 millió dolláros kölcsön visszafizetésére költötte. A többit forgótőkének és egyéb kölcsönök törlesztésére szánta. Emellett további mintegy 40 millió dolláros kölcsönt élvez, illetve 1998-től törleszt is a Postabanknak.
Minthogy a nagyobbik kölcsönre vonatkozó türelmi idő mostanában véget ért, viszont az 1999 folyamán visszafizetendő összeg meghaladja a társaság idei várható árbevételét, a HTCC még az elmúlt évben az adósságszolgálat átütemezését kezdeményezte, s ennek keretében progresszív, az idő előrehaladtával emelkedő összegű visszafizetést javasolt. A tárgyalásokról a HTCC nem nyilatkozik.
Nem banktól, hanem külföldi tulajdonosaitól jutott először hitelhez 1995-ben a JászTel. A jelenlegi értékén mintegy 3,6 milliárd forintnyi hitelt hálózatépítésre fordította cég. (A kölcsönök lehívása idején, 1995-ben és 1996-ban, ez a svájci frankban, holland forintban és egyéb valutákban folyósított összeg valójában 2,5 milliárd forintot tett ki.) „Nem pántlikáztunk – fogalmazott Uhrin Ede, vezérigazgató -, arra költöttünk, amelyik fejlesztés éppen forrást igényelt.” A JászTel ezek után három részletben 300 millió forinthoz jutott a japán Eximbank „jóvoltából”. Az 5 éves futamidejű hitel ebben az évben 81 millió forintos tőketörlesztést ró a távközlési szolgáltatóra. Ezzel szemben a cégcsoporton belül „szerzett” források után mindeddig csak kamatot fizetett a társaság, a tőketörlesztés dolgát a cég eladásakor veszik napirendre, nyilván a vásárló kilétének függvényében.
Pontosan a JászTelre tartogatja egyébként talonban lévő hitelét a Matel/CGSat. A távközlési cég számára tavaly februárban hagyott jóvá 160 millió dollárt a CIBC kanadai befektetési bank által vezetett, 17 tagú konzorcium – benne a magyarországi BNP-Dresdner, a Budapest Bank és a Konzumbank. A szindikált hitelből a társaság korábbi, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) 1995-ben kapott kölcsönét törlesztette idő előtt és teljes mértékben. A fejlesztési intézmény egyébként e három év alatt 120-130 millió dollárt utalt át – annak is egy részét tőkeként – a Matel/ CGSat színeiben futó Déltávnak és a Digitel 2002-nek. Ezekben mindmáig mintegy 5 százalékos tulajdonrésze van, de hitelét a cég drágállotta. A konzorciális hitelből az előtörlesztés után fennmaradt 20-30 millió dollár tehát az a külső forrás, amelyet a társaság a JászTelre szán.
A Matel/CGSathoz hasonlóan a MonorTel sem használta föl eddigi teljes hitelkeretét, másfelől pedig ugyanúgy kedvezőbb kölcsönnel váltott ki egy korábbit. „A koncessziós társaságok közül elsőként jutott hitelhez, mégpedig – emlékeztetett Steinreich Péter, a MonorTel külkapcsolati igazgatója – az amerikai befektetőket összefogó OPIC-tól.” Az akkori 30 millió dollárt még a tőketörlesztés megkezdése előtt egyben visszafizette a cég, ehhez pedig a forrást a Credit Lyonnais biztosította. A tavaly nyáron a MonorTel számára megnyitott 50 millió dollár értékű keret 2006-ig él. Ugyanígy, korábbi dollárkölcsönét cserélte „valutakosarasra” a UTI. Második, tavaly júniustól élő 140,5 millió dolláros, nemzetközi bankkonzorcium révén átutalt hitele progresszíven kamatozik: a ráta alacsony szintről, mindössze 3 százalékról indul, de évente 1 százalékponttal kúszik feljebb.
Visszakanyarodva a MonorTelhez, ott a 7 százalékos kamatláb mellett folyósított összegből a 10 százalék körüli kamatteherrel járó OPIC-kölcsön finanszírozására mintegy 40 millió dollárnak megfelelő összeget fordítottak. A fennmaradó részt további fejlesztésekre tartogatják, így például a cég körzetében lévő, kábeltelevíziós szolgáltatással még nem rendelkező 9 falu majdani bekötésére.
