AZ ELŐNYÖS. A termelékenység hajtotta defláció – amelyben a technológiai haladás vagy a dereguláció nyomja lejjebb a költségeket és az árakat – előnyös, mivel az alacsonyabb árak növelik a reálbéreket és ezáltal a vásárlóerőt. A XIX. század utolsó 30 évében például a fogyasztói árak majdnem a felére olvadtak Amerikában, mivel a vasút fejlődése és az ipari technológia előrelépése nyomán mindent olcsóbban lehetett előállítani; az éves reálnövekedés mégis 4 százalék felett volt. Manapság a számítógépes és a távközlési forradalom ugyancsak lejjebb nyomja a költségeket. Az Internethez való hozzáférés egyre általánosabbá válása az árinformációk széles körű elérhetősége révén számos termék és szolgáltatás árát faragja lejjebb. Az egységes európai valuta bevezetése is erősíti a térségben az árversenyt. Az ING Barings tanulmánya szerint ennek köszönhetően a következő öt évben átlagosan negyed százalékponttal fog csökkenni az éves infláció. Európában és Japánban a villamosenergia-ipar és a telefónia deregulációja is nyomást gyakorol az árakra.
A VESZÉLYES. A defláció veszélyes is lehet, ha a kereslet hirtelen zuhanását, kapacitástöbbletet és zsugorodó pénzkínálatot tükröz – ahogy az a harmincas években történt. Az 1933-at megelőző négy évben az amerikai fogyasztói árak 25 százalékkal csökkentek, a GDP pedig reálértéken is 30 százalékkal esett vissza. Az ilyen tartós defláció sokkal károsabb, mint a tartós infláció, mivel olyan ördögi spirált teremt, amelyből nehezen lehet kiszabadulni.
