Ismételten alábecsülték a szakértők az amerikai gazdaságban meglévő expanziós erőket. A washingtoni kereskedelmi minisztérium a tavalyi utolsó negyedéves növekedést, amelyet évi rátában eredetileg 5,6 százalékban állapított meg, utólag fél százalékponttal felfelé módosította. A Wall Street vezető elemzői közös prognózisukban ennél kisebb korrekciót vártak. A növekedési ráta utoljára 1994 második negyedévében állt magasabban, amikor 6,4 százalékos reálnövekedést mértek. A teljes 1998. évre – a fellendülés sorozatban nyolcadik esztendejére – a kereskedelmi minisztérium február végén még 3,9 százalékos bővülési rátát jelentett (vagyis ugyanannyit, mint az előző két évben), a márciusi jelzések azonban már 4 százalék fölötti értékről szóltak.
A pozitív irányú korrekció a vártnál erőteljesebb vállalati beruházásoknak és mindenekelőtt az év végén kedvezőbbre fordult külkereskedelmi teljesítménynek köszönhető. Decemberben a kereskedelmi mérleg hiánya jóval elmaradt az előirányzottól. Míg az előző hét negyedévben a külkereskedelmi egyenleg negatívan befolyásolta a növekedést, addig most, 1998 záró negyedében a nettó export csaknem 0,5 százalékponttal emelte meg a GDP-t. A magánfogyasztás hozzájárulása 3,2 százalék, a vállalati beruházásoké 1,7 százalék volt a 6,1 százalékos adatban. A magánfogyasztáson belül is mindenekelőtt a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet volt a növekedés motorja. A tavalyi utolsó negyedben a belföldi termékek iránti kereslet 6,5 százalékkal bővült (az előző negyedévben még csak 2,8 százalékot regisztráltak), ami a legmagasabb érték 1985 eleje óta. Ennek fényében némileg érthető a Financial Times sommás megállapítása, miszerint “eddig az amerikai fogyasztó csillapíthatatlan életereje tartotta mozgásban a világgazdaságot”.
A magánfogyasztás 1998-ban 334 milliárd dollárral emelkedett, ami nagyjából annyi, mint egy közepes nagyságú kelet-ázsiai gazdaság teljes éves kibocsátása. Az 1997 és 1998 negyedik negyedéve közötti időszakban a fogyasztás reálértékben majdnem 7 százalékkal – 15 év óta a leggyorsabb ütemben – bővült. Tartós fogyasztási cikkekre – főként gyors autókra és még gyorsabb komputerekre – 13 százalékkal többet költöttek. Az amerikai fogyasztás szinten maradása esetén a GDP mindössze 0,4 százalékkal nőtt volna, a globális növekedés pedig a már amúgy is soványka 2 százalékról a felére zsugorodott volna…
Most, amikor a kiegyensúlyozatlan növekedés következményei – az egyre szigorodó munkaerőpiac, a lakosság fokozódó eladósodása és az amerikai külkereskedelmi hiány felfutása – az Egyesült Államokon belül és külföldön egyre élesebben jelentkeznek, a gazdaságpolitikusokban a világ minden táján felmerül a kérdés: fennmaradhat-e az amerikai kiadások ilyen magas szintje?
Március elején Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke ismételten emlékeztetett arra, hogy az egyensúlyhiány miatt előbbutóbb le fog lassulni a fogyasztás növekedése. Mint mondta, a gazdaság “több szempontból feszített”, s egyúttal felhívta a figyelmet a dinamikus kiadásnövekedés által okozott pénzügyi feszültségekre.
A külső szemlélő számára a lakossági szektor megerősödésének legfontosabb tényezője a részvénypiac. A Wall Street-i buborék növekedése – szólnak a figyelmeztető hangok – a pénzügyi biztonság hamis érzetét kelti a fogyasztókban. A buborék kipukkanásakor nyilvánvalóvá fog válni a “kaszinó-kapitalizmus” hátránya: összeomlik a fogyasztás és az elmúlt évek amerikai sikere ugyanolyan illuzórikusnak fog tűnni, mint az, hogy Japánban virágzó gazdaság volt a nyolcvanas évek végén.
Ám e talán túlságosan is pesszimista vélemény egyben indokolatlanul leegyszerűsíti az amerikai gazdaság működését. A “Wall Street-hatás” tényleg szerepet játszott, de más tényezőket sem szabad elfelejteni. Az 1998-cal zárult három év alatt az amerikaiak 6 billió dollár haszonra tettek szert a részvénypiacon. A kutatók általában azt tartják, hogy a lakosság a vagyongyarapodás minden egyes dollárjából körülbelül 3 centet költ el. Ily módon a részvény-boom hatása évente körülbelül 60 milliárd dollár, tehát nem egészen egyharmada a lakossági fogyasztás össznövekedésének.
Tavaly négy másik tényező is hozzájárult a lakossági kereslet felfutásához (lásd külön anyagunkat). A kérdés az, hogy ezek közül melyek és mennyiben fogják 1999 folyamán is segíteni a fogyasztás bővülését? A jelenlegi részvételi ráta állítólag már közel van az elméletileg felállított maximális értékhez, s a munkanélküliségi ráta is közelíti az alsó küszöböt. Ehhez hozzá kell venni azokat a tényezőket, amelyek visszafoghatják az idei növekedést. A beruházások visszaeshetnek, ha csökken a vállalatok nyeresége. A külgazdasági teljesítmény tovább romolhat, ha Latin-Amerikában vagy Európában jelentős lesz a növekedés lefékeződése.
Egy azonban biztos: amerikai recessziót ma senki sem jósol.
