Intellektuálisan és lelkileg is elég komoly megpróbáltatás az adóbevallás elkészítése; ezt maga Orbán Viktor jelentette ki az adónyomozók múlt heti állománygyűlésén. A miniszterelnök szavaiból arra lehet következtetni, hogy már túl van az idei szja-bevallás kitöltésének valóban nem könnyű percein, illetve inkább óráin.
Elkeseredésre a többi állampolgárnak sincs oka, kitartásra azonban annál inkább szükségük van. A kormányfő ugyanis megígérte: a parlamenti ciklus végére egyetlen lapon is be lehet majd vallani az adót. (Tegyük hozzá, ettől még lehet bonyolult a feladat.) Ezzel a miniszterelnök arra célzott, hogy – többek között – az szja-rendszerben is jelentős egyszerűsítéseket kívánnak végrehajtani. Pedig az adószakértők szerint minél egyszerűbb az adórendszer, annál kevésbé igazságos. Nem véletlen, hogy a fejlett országokban léteznek a legbonyolultabb adórendszerek.
Nálunk mégis más a cél. Ennek bizonyára a legkevésbé a könyvelők, adótanácsadók egyre népesebb tábora örül. Hiszen ma már a legegyszerűbb szja-bevallás kitöltése is legalább 2-3 ezer forintba kerül, bonyolultabb esetekben pedig akár 10 ezer forintnál többet is elkérhetnek a könyvelők. De sokaknak még ennyit is megér, hogy esetleg nem kell számszaki vagy alaki hiba miatt órákat az adóhatóságnál tölteni, vagy hetekig hiába várni az adózót egyébként jogosan megillető visszatérítést. Ez utóbbihoz pedig nem is kell különösen nagy hibát véteni; elég, ha az adóalany – nem véve észre az erre szolgáló, a legutolsó lap aljára beszorított rubrikát – nem írja alá a bevallását. Ugyancsak késedelem keletkezhet abból, ha az adózó elfelejti megjelölni a bevallásban, hogy nincs köztartozása.
S aki mégis úgy dönt, hogy az idén is egymaga birkózik meg a szóban forgó feladattal, annak leginkább időre van szüksége. Az 1998-as adóbevallási garnitúra ugyanis az előző évinél jóval terjedelmesebb. Maga a bevallás önmagában hat oldal, amelyhez még maximum ötféle pótlap csatolható (s mindezek helyes kitöltését egy több mint 60 oldalas útmutató segíti). A nagyobb terjedelem egyrészt az adóhatóság precízebb munkájának köszönhető (igyekszik ugyanis még részletesebben, még pontosabban leírni a teendőket), másrészt azonban azzal is magyarázható, hogy az adójogszabályok jóval bonyolultabbak lettek: új adókedvezményeket léptettek hatályba, s bővült azon adatok, tények köre is, amelyeket az adóhatóság tudomására kell hozni.
Újdonságot jelent, hogy az idén már a magán-nyugdíjpénztári tagságról is nyilatkozni kell, megjelölve a pénztár nevét, adóazonosítóját, feltéve, hogy az oda befizetett összeg után az illető kedvezményt kíván igénybe venni. Ugyanez vonatkozik az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári tagra is, bár ez már tavaly is így volt. Egyébként az idei bevallás éppen azért is lett terjedelmesebb és bonyolultabb az előző évinél, mert a nyugdíjreform az szja-rendszert is érintette. Immár olyan jövedelmekről is számot kell adni, mint a magán-nyugdíjpénztári szolgáltatás, továbbá számos olyan új adókedvezményt is igénybe lehet venni, amelyek e pénztárak tagjait illetik meg. Meglehet, ezekkel utoljára jövőre kell bíbelődnie a már “átlépetteknek”, hiszen nem kizárt, hogy az ezredfordulótól elbúcsúzhatunk ezektől a kedvezményektől. A pénzügyi vezetés ugyanis továbbra is azon dolgozik, hogy egyszerűsítse az szja-rendszert is. Ez pedig nem megy másképp, mint a kivételek, az adókedvezmények szűkítésével. Arról nem is beszélve, hogy az ily módon “megtakarított” bevételeket a kormány saját céljai megvalósításához is felhasználhatja. A nyugdíjjárulék utáni és az önkéntes pénztári kedvezmény megtartása például az ezredfordulón közel 90 milliárd bevételkiesést jelentene a költségvetésnek. Megszüntetése esetén viszont e summából lehet más célokat támogatni; így például a gyermekkedvezmény összegét akár a jelenleginek a duplájára emelni. Arról nem is beszélve, hogy az szja-bevallás is jelentősen egyszerűsödne, ha nem lehetne közel 20 féle jogcímen valamilyen kedvezményt érvényesíteni.
A pénzügyi tárca azt is vizsgálja, miként lehetne az önbevallásra kötelezettek számát a jelenlegi felére csökkenteni. A mintegy 4,2 millió mostani adózónak ugyanis legalább a fele önadózó, s csak a többiek bevallását készíti el munkáltatója. Ha viszont az adóalanyok többsége egyetlen lineáris kulccsal adózna, s csak a magasabb jövedelműeknél lenne egy további magas kulcs, viszont létezne egy minden adózót megillető személyi kedvezmény is, akkor a rendszert ki lehetne úgy alakítani, hogy az önbevallást készítő adózók száma alig haladná meg az egymilliót, szemben a mai 2,1-2,2 millióval.
Ez azonban – ha megvalósul is – csak az ezredforduló után jelenthet örömet az adóalanyoknak. Jövőre viszont valószínűleg még az ideinél is bonyolultabb bevallást kell majd kitölteni. Az 1999-re vonatkozó szja-bevallásban ugyanis már az egészségügyi hozzájárulásról is számot kell adni, új adókedvezményeket is hatályba léptetett a kormány, s igen bonyolulttá tette a befektetési adóhitelre vonatkozó szabályokat is, különösen a befektetési jegyek esetében.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz (APEH) egyébként az idén is főleg azok igyekeztek minél hamarabb eljuttatni bevallásukat, akiknek visszatérítés jár. Nekik 30 napon belül postázzák a kért összeget, bizonyos – igazgatóságonként naponta változó összeg fölött – azonban megvizsgálják: jogos-e a benyújtott igény. Ez, a lényegében kiutalás előtti ellenőrzés megléte azonban nem jelenti azt, hogy akár már ebben az évben is ne ellenőrizhetné az adóhatóság a magánszemélyt egy egyszerűsített, vagy több évre visszamenő átfogó revízió keretében. Ez utóbbinak a valószínűsége egyébként a magánszemélyeket kevésbé fenyegeti, bár az adóhatóság fogadkozása szerint esetükben is növelik az ellenőrzöttségi szintet.
Tény, hogy ezen a területen igen eredményes az APEH: tavaly az szja-bevallások, pótlások, önrevíziók vizsgálata során a kiutalás előtti ellenőrzések 81 százaléka tárt fel valamilyen szabálytalanságot, 42 millió forint adóhiányt kimutatva, miközben 540 millió forint jogtalan visszaigénylését akadályozták meg. Az is igaz, hogy tavaly az szja-bevalláshoz kapcsolódóan a kiutalás előtti ellenőrzések száma 2 ezer alatt maradt, s az átfogó ellenőrzéseké sem érte el a 20 ezret. Ez is azt mutatja, hogy az adóhatóság szűkös kapacitását – legalábbis a korábbi években – nem a magánszemélyekre koncentrálta.
